A Krisztus-szoborcsoport helye korunkban és a Goetheanumban
Az eredeti első és jelenlegi Goetheanumban található elhelyezése a szobornak
Az „Emberiség Reprezentánsa” című faszobor
Kilenc méter magas faszobor, amelyet Rudolf Steiner készített 1917 és 1925 között Edith Maryonnal együttműködve. Az első Goetheanumban központi helyre helyezték, a tűztől mentették meg, amikor a Goetheanumot gyújtogatás pusztította el, és most a második Goetheanumban van elhelyezve. Krisztust emberi ábrázolásban, az ember képviselőjeként ábrázolja a luciferi és az ahrimán hatások közötti harcban, amelyet Ahriman a barlangban és Lucifer a tetején képvisel.
Maryon 1912/13-ban találkozott Rudolf Steinerrel, majd 1914 nyara után Dornachba költözött .
Steinerrel együtt dolgozott az első Goetheanum építésén, vele pedig az „Emberiség Reprezentánsa” című faszobor modellezésén és faragásán .
Edith Maryon angol szobrásznő és antropozófus
Rudolf Steiner és a készülő “Emberiség reprezentánsa” (Krisztus) szobor 1919.
%20szobor.jpg)
Jézus - Krisztus szimbolikus (nem pusztán fizikai) ábrázolásu arcát mutatja
A második Goetheanum Nagyterem
Gerard Wagner festménye az Ahriman és Lucifer közötti emberiség képviselőjének
Két évvel ezelőtt volt szerencsém látni Dornachban Rudolf Steiner és Edith Maryon közösen megalkotott, fából készült, kilenc méter magas impozáns szobrát, ami Krisztust ábrázolja Lucifer és Ahrimán társaságában, és ami az Emberiség reprezentánsa címet viseli. A szobor bal oldalán Lucifer és Ahrimán, a két kísértő és kettőjük szövetsége kerül ábrázolásra, középen pedig egy emberi alak áll, Krisztus – általa lehetünk szemtanúi annak az állapotnak, amikor az ember énje átlátja ezeket az erőket és hatással van rájuk. Az emberalak az euritmiából ismert “I” mozdulatot tesz (Ich=én): Ahrimánt bal kezével lefelé kényszeríti (a fa gyökerei szövik át a testét), jobb kezével pedig Lucifer felé egy feloldó gesztust tesz – határozottságával mindkettőjüket a helyükre parancsolja.
Lucifer és Ahrimán nem külső szereplők, hanem bennünk, a lelkünkben hatnak, nem külső ellenfélként kell ellenük küzdeni, netán elhatárolódni tőlük, kizárni, letagadni őket, hanem belül, saját magunkban kell a helyünkre tennünk azokat, és így kell velük együtt élnünk. Saját életünk egyes szituációiban könnyen a két pólus különböző oldalán találjuk magunkat: vagy a túlzott ragaszkodásba megmerevedünk bele, vagy pedig légvárakat építünk és illúziókat kergetünk. Ugyanakkor nem szükségtelen, megsemmisítésre való rosszak ezek a szereplők, hanem a saját helyükre kerülve lelki edzőinkké, segítőinkké válhatnak: mert Lucifer, a fényhozó nélkül nem léteznének művészetek, az ahrimáni erők nélkül pedig talán maga az anyag sem jött volna létre.
Engem megkönnyebbüléssel töltött el, hogy az alkotók a szobor bal felső részére elhelyeztek egy lényt, egy vigyorgó arcot, aki nem más, mint a világ humora, az egyetemes-kozmikus humor, mely nélkül a mű szerintem nem lenne teljes. Keresem most magamban ezt a fajta nézőpontot, mely nagyvonalú, feloldó és türelmes, de ezzel együtt semmiképpen sem vak, következetlen és felszínes, hanem látja, éli azt a drámát, annak minden fájdalmával és örömével együtt, ami ezen a színpadon zajlik, melynek ő is szereplője. Aki azt is tudja, hogy az elhalasztott és a félig megvívott csaták folytatása nem megkerülhető, hogy ahol épp tartunk, onnan vagyunk kénytelenek és képesek folytatni dolgainkat, hogy a látszatgyőzelmek előbb-utóbb kipukkannak, és aki ennek ellenére mégis képes keserűség nélkül jelen lenni és szívből nevetni.
forrás:lelekmozsar.cafeblog.hu
- - - - -
Goetheanum, Dornach, Svájc - videó
forrás: Rijdende Redactie
