2025. július 30., szerda

Képzelt beszélgetés Albert Einstein és Kurt Gödel között

Albert Einstein utolsó éveit Princetonban töltötte. Itt talált rá hűséges sétapartnerére, egy nála sokkal fiatalabb és elegánsabb férfira. Mi kötötte össze a küllemre nagyon is eltérő két embert? Einstein a relativitáselmélettel forgatta fel a fizikai világról alkotott fogalmainkat, a fiatalabb férfi, Kurt Gödel a matematika absztrakt világával kapcsolatos felfogásunkra hatott hasonlóképpen – mindketten olyan különleges zsenik voltak, akiknek úttörő elméletei a természettudományos és a filozófiai látásmódot is egyaránt átalakították.

Kurt Gödel és Albert Einstein Princetonban

Képzelt beszélgetés Albert Einstein és Kurt Gödel között

Piergiorgio Odifreddi A logika istene címmel írt életrajzi könyvet a 20. század egyik legnagyobb elméleti matematikusáról, Kurt Gödelről, aki 1906-ban született Brünnben és gyakorilatilag éhen halt Princetonban 1978-ban. Munkásságának egyik legfőbb tanúja Albert Einstein volt.

Az 1950-es évek elején mind Gödel, mind pedig Einstein a princetoni Institute for Advanced Study-ban dolgoztak. 1951-ben Gödel volt az első, akit Einstein-díjjal tüntettek ki, amit maga a Nobel-díjas fizikus adott át neki. Egymás szomszédságában laktak, rendszeresen együtt mentek az intézetbe és együtt is tértek haza.

Életük ennek ellenére nem volt párhuzamos. Einsteinnek 1905 volt a legszebb éve. Néhány hónapon belül született meg tanulmánya a fotóelektromos jelenségről, amiért Nobel-díjat kapott, a Brown-mozgásról, amely megerősítette az atomok létezését, valamint a realitivitásról, amely felforgatta a fizikai addig ismert törvényeit. Ezek a munkák óriási népszerűséget adtak neki. Gödel számára a legjobb év 1930 volt, akkor publikálta nemteljességi tételét, amellyel a matematikát helyezte új alapokra, mégis csaknem ismeretlen maradt.

A magatartásbeli különbözőségek is nagyok voltak közöttük. Einstein nem adott sokat külső megjelenésére. Gödel öltönyben, nyakkendőben, sötét felöltéből, Borsalino kalapban járt. Einstein a míves zenét szerette, míg Gödel a Hófehérke dalocskáit. Einstein mindenkivel szóba állt, Gödel tartózkodó volt. Egymással mégis beszélgettek. Pontosan senki sem tudja, miről, állítólag politikáról, fizikáról, filozófiáról.

Kurt Gödel és Albert Einstein Princeton-ban, 1954.

Einstein Gödelben tisztelte a zsenit és a tiszteletlenségét. Ő volt az egyetlen, aki bírálni merte, és Einstein kiváltságnak érezte, hogy beszélgethet vele. A La Stampa szerint valószínű, hogy az idő dimenziói is szóba kerültek közöttük. Érdekes, hogy ez mindkettejük számára fikció volt. Milyen értelemben? Annak ellenére, hogy relativitásnak nevezte, Einstein azért dolgozta ki ezt az elméletet, hogy abszolút alapot adjon a fizikának: bármilyen megfigyelőnek a világegyetem bármelyik pontján a megfigyelt jelenségekben ugyanazok a törvényeket kell megtalálnia. Hogy ez így történhessen, szükséges, hogy a fénynek az űrben mindig ugyanaz legyen a sebessége (299.792, 458 km/sec). De ahhoz, hogy ez az érték abszolút legyen, van egy feltétel: relatívvá kell tenni az időt és a teret. Így idő és tér rugalmassá válik, nem lehet megállapítani két egymástól távoli esemény időbeli egybeesését, nem létezik egyetemes „most”. Gödel a megfelelő ember volt e paradoxon értékelésére, mivel az ő nemteljességi tételének lényege, hogy semmilyen matematikai rendszer nem lehet hibátlan, teljes és mindent eldöntő. Ráadásul ő felfedezte, hogy vannak olyan állítások a matematikában, amelyeknek nem lehet sem a helyességét, sem annak ellenkezőjét bizonyítani.

Hogy az idő problémája alapvetően fontos volt mindkettőjük számára, az is mutatja, hogy Gödel különös ajándékkal lepte meg Einsteint a 70. születésnapján. Kitalált egy körben forgó világmodellt, amely hosszú idő után egy adott pillanatban visszatér a kiinduló pontjára, és így tovább a végtelenségig. Elméletben Einstein számtalanszor lehetett volna 70 éves.

Einstein örült, ugyanakkor meg is ijedt: ha a realitivitás lehetővé teszi a visszatérést a múltba, nem lehet igaz, mert ellentmond a fizikai valóságnak. Vissza tudnánk menni a születésünk előtti múltba, megölhetnénk nagyapánkat, és ezzel lehetetlenné tennénk saját születésünket. Gödel ajándékát tehát rést ütött Einstein elméletén, ezért a matematikus megnyugtatta barátját, mondván, ha lehetséges lenne az időutazás, az idő válna lehetetlenné: egy újra látogatható és megváltoztatható múlt nem igazán múlt.

Beszélgettek nyilvánvalóan a nőkről is. Einsteintől félrelépései miatt elvált az első felesége, a második eltűrte azokat. Gödel kitartott asszonya mellett, aki a támasza volt. Amikor meghalt, a tudós elveszettnek érezte magát. Egyre mániákusabb lett, hallucinációi voltak, hinni kezdett a szellemekben és rettegett attól, hogy megmérgezik. E paranoiája vezetett kóros koplalássá, amelybe végül belehalt.

- forrás: öbölyös N. László - elmehunyor.blog.hu -

- - - - - - -

Kapcsolódó írás:
Matematikailag bizonyították Isten létezését - Kurt Gödel

- - - - - - - -

BETILTOTT INTERJÚ ALBERT EINSTEINNEL A TÚLVILÁGRÓL 
ÉS AZ Ő BIZONYÍTÉKÁRÓL - videó
forrás:Marcus Gárdony - Az Élet Bölcsességei

2025. július 28., hétfő

Rudolf Steiner: “A Krisztus-lény az emberi lelkeknél van a földön”



“A jobb megértés kedvéért induljunk ki abból, amit általában úgy neveznek: János Jordán-keresztelője. Az Ötödik evangéliumban Krisztus földi életére vonatkozóan ez úgy jelenik meg, mint a földi ember életében a fogantatás. Krisztus életét a keresztelőtől a Golgotai Misztériumig akkor értjük meg, ha ahhoz az élethez hasonlítjuk, amit az embrió él át az anyaméhben. Tehát ez a lény úgyszólván a Krisztus-lény magzati életét élte át a János-keresztelőtől a Golgotai Misztériumig. A Golgotai Misztériumot pedig úgy kell értenünk, mint a földi születést; tehát Jézus halálát Krisztus földi születésének. Tulajdonképpeni földi életét a Golgotai Misztérium után kell keresnünk, amikor – mint ahogy arra tegnap már utaltam – kapcsolatban volt az apostolokkal, akik akkor a szokásostól eltérő tudatállapotban voltak. Ez volt az, ami a Krisztus-lény voltaképpeni születését követte. Amit pedig mennybemenetelnek és azt követően a Szellem leáradásának szoktak nevezni, azt a Krisztus-lénynél úgy kell felfognunk, mint amikor az ember a halála után a szellemi világba távozik. Tehát Krisztus további élete a Föld szférájában a mennybemenetel vagy a pünkösd eseménye óta eltelt időben ahhoz hasonlítható, mint amit az emberi lélek az úgynevezett devachánban, a szellemi világban él át.

Látják, kedves barátaim, hogy a Krisztus-lényben egy olyan lény áll előttünk, akivel kapcsolatban teljesen meg kell változtatnunk az emberi élet egymást követő állapotaira vonatkozó, eddig elsajátított fogalmainkat. Egy rövid átmeneti idő után – amelyet általában tisztítótűznek vagy kamalokának nevezünk – az ember belép a szellemi világba, hogy ott felkészüljön a következő földi életére. Tehát halála után az ember szellemi életet él. Amit a Krisztus-lény a pünkösdi eseménytől kezdve átélt, az az Ő számára ugyanazt jelentette, mint az ember számára a szellemi világba való átmenet: Krisztus számára ez a Föld szférájában történő feloldódást jelentette. Ahelyett, hogy az emberhez hasonlóan a devachánba, egy szellemi területre lépett volna, a Krisztus-lény meghozta azt az áldozatot, hogy a saját egét úgymond a Földön állítsa fel, a Földön keresse. Az ember elhagyja a Földet, hogy lakhelyét – egy gyakori kifejezéssel élve – felcserélje az Éggel. Krisztus elhagyta az eget, hogy égi lakhelyét felcserélje a Földdel. Kérem önöket, nézzék ezt helyes megvilágításban, és azután kapcsolják hozzá az érzésbeli átélést, hogy mi is történt valójában a Golgotai Misztérium által, mi történt a Krisztus-lény által; hogy miben állt a Krisztus-lény tulajdonképpeni áldozata: tudniillik abban állt, hogy elhagyta a szellemi szférákat, azért, hogy a Földdel éljen és az emberekkel éljen a Földön, és hogy az általa hozott impulzus révén továbbvezesse az embereket, továbbvigye a fejlődést a Földön. Ebből már látható, hogy ez a lény a Jordán-keresztelő előtt nem tartozott a Föld szférájához. Az érzékfeletti szférákból jött le a Föld szférájába. És mindazt, amit a János-keresztelő és a pünkösdi esemény között átélt, át kellett, hogy élje ahhoz, hogy Krisztus mennyei lénye átváltozzék Krisztus földi lényévé.

Végtelenül sokat jelent ennek a titoknak a kimondása: a pünkösdi esemény óta a Krisztus-lény az emberi lelkeknél van a Földön; korábban nem volt az emberi lelkeknél a Földön. Az, amit a Krisztus-lény a János-keresztelő és pünkösd között átélt, azért történt, hogy egy isten szellemi világbeli lakhelye felcserélődhessen a földi szférában lévővel. Ennek azért kellett megtörténnie, hogy az isteni-szellemi Krisztus-lény olyan alakot ölthessen, amely lehetővé tette számára az emberi lelkekkel való közösséget. Miért történtek tehát a palesztinai események? Azért, hogy az isteni-szellemi Krisztus-lény olyan alakot ölthessen, amely lehetővé tette számára az emberi lelkekkel való közösséget a Földön.”

- Rudolf Steiner: Az Ötödik evangélium (GA148) -

forrás: Balogh Gábor - antropozofus.hu

- - - - - - -

János evangéliuma - Rudolf-Steiner - videó
forrás: Antroposz - Szófia

2025. július 27., vasárnap

Leonardo Da Vinci, a polihisztor, a nagybetűs reneszánsz ember + Leonardo da Vinci élete Film

Leonardo Da Vinci aki egyszerre volt író, építész, geológus, festő, szobrász, asztronómus, botanikus, feltaláló, mérnök és tudós. Freud mondta róla, hogy túl hamar ébredt, amikor a világ még sötétben szunyókált, ezzel pedig nem is lehet vitatkozni. Mesélünk pár érdekességet a világ és mindenidők egyik legnagyszerűbb alkotójáról, Leonardo Da Vinciről. 


Teljes születési neve Lionardo di ser Piero da Vinci volt. Kortársai viszont „Il Florentine” néven is emlegették, ami annyit tesz: a Firenzei. Ezzel lakóhelyére céloztak, ami Firenze városa mellett volt.
Nem igazán kapott klasszikus taníttatást, műveiben sokszor hivatkozik magára úgy, mint „az ember betűk nélkül”, ugyanis 16 évesen tanult meg például latinul. Az autodidakta tanulás nagymestere, aki mindent maga sajátított el, képezte és fejlesztette magát. Fontos állomás volt neki Verrocchio nyitott műhelye, ahol rajzolni, festeni, ötvösséget és ácsmesterséget is tanult. Ezeket persze mind mind továbbfejlesztette, immár magányában.


Egyszerűen mindenhez volt tehetsége, tényleg ezerévente talán egy ilyen ember születik. Természetesen a muzsikus mesterséghez is konyított. Sőt mi több! Lorenzo de’ Medici a milánói herceghez küldte, hogy vigye el ajándékba az ezüst lantot, amit ő maga készített. Természetesen még zenei versenyt is nyert vele. De mechanikus dobszettet is készített, nagy örömmel és hozzáértéssel. Da Vinci a zenét a „festészet nővérének” hívta, mert mindketten harmonikus kompozíciókat alkotnak. Még egy érdekes gondolata volt ezzel kapcsolatban: a festészetet mégis jobbnak találta, mert az „nem hal meg” készítése után. Sajnálhatjuk, hogy a zseniális művész és tudósember nem találta ki már korában a zene rögzítésének lehetőségét.

A kora (és talán a mai idők) legmeggyőzőbb önéletrajzát sikerült összehoznia, amikor Milánóba készült. Lehet, hogy még így is szerény volt, ugyanis csak 36 dolgot szedett össze, amihez ért. Ebben benne volt a festészet, a hadi mérnökség és az építészet is.

Az „őrült géniuszokat” többnyire rosszul öltözött, elhanyagolt, loncsos hajú formáknak képzeljük el és erre ráerősít a popkultúra is. Ezzel szemben Da Vinci kifejezetten divatosnak, sőt, trendszetternek számíthatott. Magas, jó fizikumú, jó ízlésű férfi volt, aki a kor sötét ruhái helyett inkább a színpompás, vibráló kelméket viselte.


Sosem publikált semmit sem a többtízezer oldalból melyet teleírt, rajzolt és tervezett. Növényeket, embereket, állatokat, anatómiai rajzokat, találmányokról, masinákról rajzolt, de például bevásárlólistát, karikatúrákat, sőt, korabeli vicceket is találtak Da Vinci örökségében. Francesco Melzire hagyta mindet, de sajnos sok sok feljegyzés elveszett. Érdekesség, hogy egy kódex például Bill Gates tulajdonában van.

Rómában, Firenzében és Milánóban is megfordult számos boncoláson. Lebilincselte az emberi test összetettsége, számára ez a szerkezet volt a legtökéletesebb. Da Vinci anatómiai rajzait a modern tudományos ábrázolás alapjaiként jegyzik.

A legnagyobb művét sajnos elpusztították: ez volt a „Leonardo lova”, amit 1482-ben kezdett el, hercegi megbízásra. Körülbelül 8 méter magas lett volna a szobor, ami a herceg apját ábrázolta volna lóháton. 17 év tervezés és előkészítés előzte meg az elkészültét, ám 1499-ben a franciák megszállták Milánót és az agyagból készült szobrot lőgyakorlati célpontnak használták… így apró darabokra tört szét.


Élete utolsó szakaszában csak bal kézzel tudott dolgozni, mert jobb karja lebénult. Sok különböző teóriát hallottunk már erről: egyesek stroke-ot feltételeznek, mások pedig izomsorvadást, ami egy esés, sérülés miatt alakulhatott ki. Magát a Mona Lisát sem tudta teljesen befejezni. Ennek ellenére haláláig festett és tanított is, jóllehet, kényelmetlen volt neki, hogy kétkezesként bal kézzel is megy a festés, de a palettát nem tudta tartani a másik kezében.

Imádta az állatokat, rajongott az élővilágért, nemcsak tudományos szinten, de magánemberként is. Feltételezik, hogy éppen ezért Da Vinci nem evett húst, vegetáriánius étrendet folytatott. Járja egy olyan történet is, hogy sokszor madárárusoktól madarat vett, csupán azért, hogy szabadon engedhesse őket.

- forrás:foldjaro.hu -
Fotók: Getty Images, Unsplash

- - - - - - -

Leonardo Da Vinci élete Film:

1. rész

2. rész

3. rész

4. rész

5. rész

- - - - - - -

TÖRIÓRA: Da Vinci - videó
forrás:TECHNOSCOPE

2025. július 25., péntek

Müller Péter - Heti útravaló


Müller Péter

"Ha jól akarsz élni, szépen és értelmesen, egyetlen gondolatot törölj ki az agyadból. Ez így hangzik: Mindennek mások az okai!"

Az egész világ válságban van, de
egyetlen (!) embert sem találtam még, aki úgy érezte volna, hogy ő a felelős ezért. Nem nagyon, csak egy kicsit. Soha! Csakis mások! A másik nemzet, a másik hatalom, a másik párt, a másik vallás, a másik faj, és a szomszéd! És a felesége! Ő nem! Sokmilliárd ember közül senki sem vállalja a botrányt.

Olvass el bármilyen könyvet! Ezer közül hányat találsz, amely nem a másik pártot, hitet, eszmét, csoportot és hatalmat leplezi le.

Minden szerző úgy érzi, hogy ő a jók, az igazság, a fény oldalán áll, és mások a balgák, gonoszok, aljasok, törtetők és elvetemültek.

Mindenki úgy érzi, hogy neki van igaza, és a másiknak nincs!

Nyolc évig hallgattam egy asszony panaszait. Elmondta, hogy pokol az élete. A férje önző, hiú, figyelmetlen, ápolatlan, rendetlen, egész nap a tévét bámulja, vagy internetezik, ezenfelül goromba, hisztérikus, gyáva, hazudik és leeszi az ingét, nem foglalkozik a gyerekével, koszos, ravasz és nem törődik vele... Elváltak. 

A férj azóta egy másik nővel él, aki gyereket is szült neki. Kiderült, hogy nem önző, hiú, figyelmetlen és ápolatlan, nem bámulja mindig a tévét, nem goromba, gyáva, hisztérikus, és nem is hazudik. Néha ugyan leeszi az ingét, de azért boldogan élnek egymással.

A régi asszony egyedül maradt. Úgy él ma is. Nehezen talál társat magának. Egy ugyan akadt - több éves keresés után -, de az sajnos önző, hiú, figyelmetlen, ápolatlan, gyáva, hisztérikus, leeszi az ingét, és egész nap bámulja a tévét.

Az asszony ötvenhat éves. Egyszer sem fordult meg a fejében, hogy talán ő az önző, hiú, figyelmetlen és hisztérikus. Hogy nem jó feleség, és nem tud bánni a férfiakkal. És hogy az elvált ura azért bámulta mindig a tévét, mert nem akarta az ő kellemetlen morgását hallgatni.

Amíg azt hiszed, hogy a sorsodnak áldozata és nem tettese vagy: menthetetlen vagy. 
És én is - ha azt hiszem."

- Müller Péter: Life.huHeti útravaló -

- - - - - - -

Müller Péter meséi. A feleség - videó

2025. július 22., kedd

Carl Jung: Amikor már nem vagy elérhető, minden megváltozik

Hogyan változtatja meg az életed a visszahúzódás.
Észrevetted már, hogy egyes emberek mintha szinte természetfeletti befolyást gyakorolnának a környezetükre anélkül, hogy egy szót is szólnának?


Nem kiabálnak, nem könyörögnek, és nem követelnek figyelmet – egyszerűen visszavonulnak. És ebben a visszavonulásban valami megmozdul. Az energia megváltozik. Az emberek elkezdenek kérdezősködni, hajszolni őket, és megérzik a hiányuk súlyát.

Most képzeld el, mi lenne, ha te is ugyanezt tennéd. Mi lenne, ha többé nem reagálnál azonnal minden provokációra, ha az automatikus válaszok helyett a csendet választanád, és a kirobbanás helyett inkább visszavonulnál?

Mi történne?

A válasz egy alapvető pszichológiai igazságban rejlik: Amikor megszűnsz mindig rendelkezésre állni – érzelmileg, fizikailag, pszichológiailag – a téged körülvevő világ válságba sodródik.


Az emberek hozzászoktak, hogy a reakcióidon, impulzusaidon és kiszámíthatóságodon keresztül irányítsanak téged. De abban a pillanatban, ahogy visszavonulsz, a játszma megváltozik. Akik azt hitték, ismernek, rájönnek, hogy valójában sosem ismertek igazán.

Carl Jung egyszer azt mondta: „Minden, ami másokban irritál minket, elvezethet önmagunk jobb megértéséhez.”

Amikor elérhetetlenné válsz, ki esik pánikba?
Ki lesz ingerült?
Ki próbál provokálni, csak hogy reakciót váltson ki belőled?

A válasz többet árul el róluk, mint rólad – és leleplezi, mennyire mélyen manipuláltak téged, anélkül, hogy észrevetted volna.

Az elérhetőség illúziója

Gyerekkorunktól fogva arra kondicionálnak minket, hogy azt higgyük, az értékünk abban rejlik, mennyire állunk mások rendelkezésére. Arra tanítanak, hogy gyorsan reagáljunk, hogy mások kedvében járjunk, hogy akkor is igent mondjunk, amikor valójában nemet szeretnénk. De ez a túlzott rendelkezésre állás nem erény – hanem börtön.

Amikor mindig rendelkezésre állsz, kiszámíthatóvá válsz. A kiszámíthatóság pedig eszközzé tesz. Az emberek érzelmi vészgombként használnak téged: akkor nyomnak meg, amikor figyelemre, megerősítésre vagy figyelemelterelésre van szükségük, aztán eldobnak, mihelyt már nem vagy hasznos a számukra.


Abban az illúzióban vergődsz, hogy ha mindig mindenki számára jelen vagy, akkor valaki majd igazán jelen lesz érted is. Pedig ez nem így működik.

Jung beszélt a perszónáról – az álarcról, amelyet azért viselünk, hogy elfogadjanak, szeressenek és elismerjenek minket. Ez az álarc tesz téged túlságosan is rendelkezésre állóvá.

Azt mondod: „Jól vagyok”, miközben fuldokolsz. Azonnal válaszolsz az üzenetekre, még akkor is, ha kimerült vagy.

Magyarázkodsz, mentegetőzöl és védekezel, mintha tartoznál a világnak valamivel. De minél inkább mások színpadának középpontjába helyezed magad, annál inkább eltűnsz a sajátodéról.

A folyamatos rendelkezésre állás az önfeladás egyik alattomos formája. 

Ez egy álcázott módja annak, hogy jóváhagyást keress, elkerüld az elutasítást, és irányítsd, hogyan észlelnek téged mások. De ennek az irányításnak ára van: a nyugalmad, az energiád és végső soron az identitásod.


Az energiaháztartás

Jung a pszichét egy energiarendszernek tekintette. Minden gondolat, érzelem és cselekedet pszichés energiát emészt fel. A kritikus kérdés ez: Te választod meg, hová irányítod az energiádat, vagy a világ dönt helyetted?

Minden alkalommal, amikor impulzívan reagálsz, energiát pazarolsz. Amikor alaptalan kritikával szemben védekezel, értelmetlen vitákba bonyolódsz, vagy megpróbálsz azok kedvében járni, akik nem értékelnek téged, a belső erődet olyasmire használod el, ami nem táplál.

Jung így figyelmeztetett: „Aminek ellenállsz, az tovább él.” Minél többet reagálsz, annál inkább mérgező dinamikákhoz kötöd magad. Az érzelmileg kimerült emberek nem gyengék – csupán rosszul vannak irányítva az energiáik. És amikor kimerült vagy, sebezhetővé válsz. A manipulatív egyének ezt megérzik. Észreveszik, hogy nem őrzöd az energiádat, hogy mindenre reagálsz, és ki is használják ezt.

Az egészséges psziché takarékoskodik az energiával. Tudja, mikor kell nemet mondania bűntudat nélkül, mikor kell csendben maradnia anélkül, hogy gyávának érezné magát, és mikor kell figyelnie, mielőtt cselekszik.

Az igazi erő nem a reagálásban rejlik, hanem annak megválasztásában, hogy mikor és hogyan kapcsolódsz be egy helyzetbe.


Hogyan táplálkoznak mások az energiádból

A legtöbb érzelmi reakció nem tudatos választás, hanem beprogramozott válasz. Akik pedig ezt értik, erőfeszítés nélkül manipulálnak téged.

Jung bevezette a projekció, azaz a kivetítés fogalmát – azt a pszichológiai mechanizmust, amelynek során az emberek másokra vetítik ki azt, amit önmagukban nem hajlandók meglátni. De van ennek egy sötétebb oldala is: minél inkább érzelmileg elérhető vagy, annál inkább üres vászonná válsz e kivetítések számára.

Gondolj arra a barátra, aki csak válsághelyzetben keres meg, a partneredre, akit állandóan meg kell menteni, vagy arra az emberre, aki csak akkor dicsér, amikor hasznos vagy a számára.

Ők nem veled vannak kapcsolatban, hanem az általad játszott szereppel. És hogy te miért teszel eleget ennek? Mert félsz, hogy csalódást okozol nekik, félsz az elhagyástól, félsz attól, hogy nem szeretnek majd.

A leghatékonyabb manipuláció nem erővel történik, hanem a bűntudat csendjében virágzik. Úgy érzed, tartozol valamivel, hogy elérhetőnek kell lenned, még akkor is, ha ez tönkretesz téged. De abban a pillanatban, hogy abbahagyod a reagálást, a játszma megtörik.

Amikor nemet mondasz, csenddel válaszolsz, vagy magyarázat nélkül visszavonulsz, a kivetítéseik összeomlanak.

Az, hogy elérhetetlenné válsz, arra kényszeríti őket, hogy szembenézzenek saját ürességükkel. És ez megrémíti őket.


A csend hatalma

Egy zajos világban, ahol mindenki azért kiabál, hogy meghallják, a csend a legpusztítóbb fegyver. Nem a passzivitás csendje, hanem a tudatos, stratégiai visszavonulás csendje.

Jung a csendet az átalakulás termékeny talajának tekintette. Amikor abbahagyod a reagálást, elkezdesz figyelni. Meglátod azokat az érzelmi mintákat, manipulatív taktikákat és önmagadat szabotáló köröket, amelyek korábban láthatatlanok voltak.

Észrevetted már, hogyan esnek pánikba az emberek, amikor nem válaszolsz?

Nem azért, mert hiányzol nekik, hanem azért, mert a csendességed megfosztja őket a narratíva irányításától. Amíg beszélsz, addig az ő játékukban vagy benne. De amikor csendben maradsz, te változtatod meg a szabályokat.

Az igazi csend nem hiány, hanem felerősített jelenlét. Annak elutasítása, hogy olyasfajta harcokba rángassanak bele, amelyek nem a tieid. Szuverenitás a saját energiád felett.

De a csendnek ára van. Eltávolít majd azoktól, akik csak a hasznosságodat értékelték benned. Hidegnek, arrogánsnak, távolságtartónak fognak nevezni. De ezek olyan emberek reakciói, akik soha nem akartak szembenézni a mélységeddel – csak a hasznosságoddal.

Az újjászületés

Amikor megszűnsz mindenki számára elérhető lenni, valami mélyreható dolog történik. Először jön a csend – egy kényelmetlen űr, ami veszteségnek érződik. De fokozatosan átalakul. Megtisztít, megnyugtat és gyógyít.

Aztán jön az egyedüllét – nem a hiány okozta magány, hanem a teljes önmagadban való jelenlét magánya. Annak az egyedülléte, aki többé nem árulja el önmagát azért, hogy másokat közel tartson magához.

Ebben a térben a zűrzavart tisztánlátás váltja fel. A szorongást béke. A rászorultságot erő. Jung ezt a folyamatot individuációnak nevezte – azzá válás, aki igazán vagy, azáltal, hogy eltávolodsz a kollektív maszktól.

El fogsz veszíteni embereket – de rá fogsz találni önmagadra.
Félre fognak érteni – de végül tisztelni fognak.
Egyedül fogsz állni – de egészként, teljességben fogsz állni.


A szabadság ára

A tudatos elérhetetlenség nem arroganciáról vagy közönyről szól. Hanem arról, hogy visszaszerezd az energiádat, az idődet és a békédet. Kis lépésekkel kezdődik:

Ne reagálj azonnal!
Vegyél levegőt, mielőtt reagálsz!
Lépj hátra a káosztól!
Mondj nemet bűntudat nélkül!

Nem tartozol magyarázattal a hiányzásodért. A csendességed hangosabban beszél minden indoklásnál.

Ez az út nem könnyű. Bűntudatot fogsz érezni. Önzőnek fognak nevezni. De ez az önrendelkezés ára.

 Amikor nemet mondasz a világnak, igent mondasz önmagadnak.

Jung megértette, hogy az igazi individuáció elszigetelődést kíván – nem a depresszív fajtát, hanem a szentet, a megszenteltet. Egy visszavonulást, ahol újra megtanulod a saját hangodat.

Azok az emberek, akik neheztelnek a hiányodért, soha nem téged akartak – ők a szerepet akarták, amit játszottál. És most, hogy már nem passzolsz ebbe a szerepbe, nem tudnak mit kezdeni veled.

Ez a szabadság.

Úgyhogy kérdezd meg magadtól: Készen állsz arra, hogy félreértsenek, elutasítsanak, akár gyűlöljenek is – ha ez azt jelenti, hogy végre szabad lehetsz?

Mert amikor megszűnsz elérhető lenni… minden megváltozik.

- forrás:liked.hu -

- - - - - - - 

Carl Jung: Amikor ELÉRHETETLENNÉ válsz, - videó
valójában pontosan ez történik 

2025. július 20., vasárnap

A testelhagyás élménye



Amikor Raymond Moody Élet a halál után című könyve megjelent, az olvasók többsége a legizgalmasabb résznek a testelhagyással kapcsolatos beszámolókat tartotta. Sokan döbbentek rá, hogy ilyesmiben már nekik is volt részük, pedig nem jutottak el a klinikai halálig.

A halálból visszatérők a klasszikus testen kívüli élményekről számolnak be. A tudat elhagyja a fizikai testet és az éter- vagy az asztráltestben indul „kalandos felfedezésre”. Az éter- vagy asztráltestnek sokkal kifinomultabb a rezgése, mint a tömör fizikai testnek. Az étertest képes keresztüljutni a földön látszólag szilárd testeken és hatalmas távolságokat képes bejárni. A testelhagyás élménye gyakran spontán jódon jelentkezik, de tudatosan is elő lehet idézni. 

A híres olasz szerzetes, Pio atya képes volt emberek százai előtt megjelenni, miközben a teste valahol máshol volt. Ma már a magyar kórházak orvosai és pszichológusok is segítik az ezotérikus kutatók munkáját és szívesen jegyzik fel a munkájuk során halott-megismert testelhagyásos élményeket. Sok esetben a kísértetek sem halott emberek szellemei, és a jelenések is igen nagy számban olyan emberek, akik a jelenés pillanatában élnek! Ők egyszerűen csak elhagyják a fizikai testüket, és többnyire éjszaka megjelennek a rokonok, vagy a barátok közelében. A legtöbb testelhagyásos élmény alvás közben történik, vannak azonban olyanok is, akik éber állapotban is képesek kiszállni a testükből, ha akarnak. Ilyenkor az étertest többnyire a bolygónk egy másik részére utazik, de előfordulhat, hogy más síkokra, vagy a naprendszer különböző részébe kerül.


Már régóta tartja magát az a hír – ami alighanem igaz! -, hogy az amerikai és a szovjet (sőt a japán és kínai) titkosszolgálat is képezett ki olyan kémeket, akik testük elhagyásával be tudtak jutni a megnevezett objektumba, tárgyalásokra, és a kémműholddal szemben megvolt az az előnyük, hogy az épületekbe is be tudtak jutni, és közvetíteni tudták, amit bent láttak-hallottak. A II. világháború ‘mágikus háborúja’. Christine Hartley elmesélte, hogyan ment ki társaival az asztrálsíkra, hogy megküzdjön Hitler ‘varázslóival’. Ez nem csak annyi volt, hogy egy csoport ‘pozitív gondolatokkal próbált hadba szállni egy harcos társaság ellen. Christine képzett szakember volt ilyen téren, nemcsak a testéből tudott kilépni, de ennek köszönhetően tudott nemcsak a térben, hanem időben is utazni, és érzékelte az előző életeket. A maga varázseszközeivel, a testén kívül állva, szó szerint küzdött a háborúban a saját és mások életéért. 
Amerikai parapszchológusok egy csoportja elvégzett egy kísérletet, amelynek során egy magas szekrény tetejére elhelyeztek valamit. A szomszéd szobában lévő kísérleti alanynak meg kellett találnia és pontosan jellemeznie kellett a tárgyat. Rengeteg alkalommal sikerült a kísérlet. De volt olyan is, hogy egyszerűen csak arra kérték az „utazót”, menjen bárhová testen kívüli állapotában, ahová csak tud. Az egyik alany egyszer egy kínzókamra-szerű helyiségben találta magát.

Az egyik híres amerikai kutató az asztrálutazás segítségével ellátogatott az egyik bolygóra, még mielőtt az űrszonda odaérkezett volna. Beszámolóját – mely nemcsak pontos és részletes volt, de tudományosan megalapozott is – a későbbi űrszondás kutatások szóról szóra alátámasztották. A testen kívüli élmények gyermekkorban különösen jellemzőek. Sokkhatás vagy trauma esetén is. A testelhagyás élménye egyébként együtt jár a spirituális fejlődéssel. Judy Hall a Lelki védelem című, magyarul is megjelent könyvében leírja, miként jutott el a rendszeres meditációtól a testelhagyásig. 


„Emlékszem, hogy egyszer meditáció közben előre-hátra ringatóztam, miközben a testem egyáltalán nem mozdult meg. Azután lenéztem a testemre, és úgy éreztem, hogy a gondolatom erejével bárhová azonnal eljuthatok, a fizikai távolság egyáltalán nem számított. Egy barátommal ‘lélektalálkozót’ beszéltünk meg, másnap pedig telefonon összevetettük a tapasztalatainkat. azt is észrevettem, hogy ahogy fejlődtem, egyre inkább előfordult, hogy olyan helyeken találtam magam, ahol nem szerettem volna lenni. Nem mindig én irányítottam ezeket az élményeket, úgy tűnt, mintha megfigyelőként elküldtek volna bizonyos helyekre, bár ha nagyon akartam, akkor elmenekülhettem a helyzetből. Néhány hónap múlva egyre ritkábban jelentkeztek a testen kívüli élmények. Bevallom, hogy hiányoltam őket, mert nagyon sokat tanultam belőlük.” 

Az ókori egyiptomiak úgy hitték, hogy mindenkinek van egy úgynevezett „éteri ikerpárja”, amit ka-nak hívtak. A ka képes volt elhagyni a testet alvás vagy eszméletlen állapot közben, és ilyenkor más emberek irányítása alá kerülhetett. Nagyon sok ember számára a testen kívüli élmény izgalmas, kihívást jelentő tapasztalat. Új lehetőségeket fed fel, tudattágító hatású. Az ilyen élmények után nem korlátozza őket semmilyen túlzottan földhözragad szemlélet. 
Azonban a túl sok – vagy az ellenőrizetlen – asztrális utazás a testtől való elkülönültség érzetét adja, és nyitottá tesz a testfoglalók vagy a lelki támadások számára - figyelmeztet Judy Hall. 
Az asztrális utazás előtt tehát nagyon fontos megkérni az őrangyalunkat, hogy különösen vigyázzon ránk, amíg vissza nem térünk, és nem árt kellőképpen „felszerelkeznünk” az utazásra. A fluorit-kristály lelki védőpajzsként szolgálhat és elősegíti az asztrális utazást, ha előtte néhány percig a kezében tartja. Az egyik híres amerikai kutató ily módon ellátogatott az egyik bolygóra, még mielőtt az űrszonda odaérkezett volna. Beszámolóját – mely nemcsak pontos és részletes volt, de tudományosan megalapozott is – a későbbi űrszondás kutatások szóról szóra alátámasztották.

Amennyiben ijesztőnek találja a testen kívüli élményét, akkor fénnyel megvédheti magát. De jusson eszébe, hogy a gondolatai segítségével bármikor visszatérhet a testébe. Mondja ki azt az egyszerű mondatot, hogy „hadd menjek vissza a testembe!” és meglesz az eredménye. Olykor már az a puszta tény, hogy megijedt, automatikusan visszajuttatja a testébe. Az ezotériával foglalkozó könyvekben gyakran olvashatunk az „ezüst szál”-ról, amely a lelket és a testet összeköti. Ennek a fonálnak a segítségével is vissza lehet jutni a fizikai testbe, egyszerűen csak húzza vissza magát a kezével a fonál mentén. Judy Hall könyvéből egyébként a testelhagyásban járatos és kezdő olvasók számára egyaránt hasznosítható védelmi módszerek találhatóak.

Ajánlott irodalom: Judy Hall: Lelki védelem (Bionenergetic Kiadó 2003.)

forrás: astronet.hu

- - - - - - 

Kapcsolódó írás:
Most már tudományos kutatás is bizonyítja a testen kívüli élmények valódiságát

- - - - - - - 

Asztrális Kivetülés - videó
forrás: Magyar Okkult Fórum

2025. július 19., szombat

Zaj, amitől jobban megy a munka? – 40 Hz-es gyorstalpaló kezdőknek és szkeptikusoknak


Mind több kutatás hoz meglepő eredményeket a gamma-hullámok hatásáról


Miközben ezt a cikket írom, 40 Hz-es binaurális hanghullámokat hallgatok. Ismerőseim többsége számára elég idegesítő zúgás ez – amióta azonban egy orvosi oldalon írott cikkben olvastam róla, szó szerint megváltozott az, ahogyan bizonyos feladatokat képes vagyok elvégezni. Eleinte igen szkeptikus voltam (mint minden olyasmivel kapcsolatban, amiről hirtelen áradozni kezd az internet népe) – aztán kipróbáltam, és alig néhány másodperc kellett, hogy felmérjem: ez az, amire mindig is szükségem lett volna. Amióta pedig a legutóbbi, szenzorosságról szóló cikkemben megemlítettem, rengetegen érdeklődtek arról, mire jók ezek a rezgések, tényleg működik-e a módszer vagy humbug az egész. Úgyhogy íme: 40 hertzes gyorstalpaló kezdőknek és szkeptikusoknak! 

- Csepelyi Adrienn -

Agyhullám-gyorstalpaló

Azt már általános iskolában megtanultuk, hogy minden anyag rezgésben van, mindennek megvan a maga frekvenciája. Nos, az agyunknak is:
a tudomány jelenleg ötféle típusú agyhullámot különböztet meg egymástól, ezek mindegyike más-más élethelyzetekben figyelhető meg – és mérhető is, orvosi műszerrel, az úgynevezett EEG (elektro-enkefalográf) használatával. Az ok egyszerű: az idegsejtek egymással elektromágneses impulzusok segítségével kommunikálnak.

Az agyhullámok aktivitásának mérőszáma a Hertz: ez megmutatja, hogy egy agyhullám egy másodperc alatt hány hullámperiódust tesz meg.

Nézzük, melyik ez az ötféle agyhullám – és azt is, hogy milyen működések, tevékenységek, jelenségek kapcsolódnak hozzájuk!

Delta: 1-4 Hz. 
-mélyalvási fázisban mérhető
  -gyógyulás, fájdalomcsillapítás
-geditáció                                
                                                    -hatására a testünk kevesebb kortizolt (stresszhormont) termel
                    -emelkedik a DHEA/praszteron-termelés 

Theta: 4-8 Hz.
 -meditáció
         -mélyrelaxáció
    -kreativitás

Alfa: 8-14 Hz. 
-relaxáció és fókus
-stresszcsökkentés
                           -pozitívabb gondolkodásra serkent
            -javuló tanulási képesség
-Flow-élmény

Béta: 14-30 Hz. 
-a fókuszált figyelem tartománya
                 -elemző gondolkodás és problémamegoldás
-energikusság
                                      -magas szintű kognitív képességek, tehát jobb megértés

Gamma: 30-100 Hz. 
                                           -szintén magas szintű kognitív képességek, jobb megértés
                -Figyelem a részletekre, javuló memória
                          -„Másfajta gondolkodásmód”, azaz kreativitás
                                                            -tibeti szerzeteseknél például kimondottan magas, 70-150 Hz körüli gamma-hullámokat mértek

Miután elkezdtük átlátni a hullámok jelentőségét, azonnal felmerült a kérdés: mi történik az agyban, ha ezeket a rezgéseket kívülről generáljuk? Vajon igazodik a külső frekvenciákhoz?

Nos, szenzoros emberként bizton állíthatom: sok évtizedes tapasztalatom, hogy egy nem megfelelő rezgés pokollá teheti emberek életét – és ebben sorstársaim is meg tudnak erősíteni. Egy búgó laptoptöltőtől rövid időn belül megfájdul a fejem, az irodai zajtól hányingerig fokozódó migrénem tud lenni.

Ugyanakkor azt is tudjuk, rengetegen vannak, akiket elalváskor megnyugtat a hajszárító zúgása, sőt, tele a Spotify olyan háttérzajokkal, amelyek sokakra vannak jó hatással: fodrászszalon-zsongás, kávézó-atmoszféra, stb. Ez persze részben már ASMR is, amely ennek a cikknek nem témája, így nem is megyünk bele mélyebben.

De ha jobban belegondolunk, a különféle, meditációk során használt hangszerek, illetve hangtálak egészen nyilvánvalóvá teszik: bizonyos frekvenciák „csinálnak valamit” az emberrel. Erre persze egészen bámulatos iparág épült mára a különféle rezgéskibocsátó eszközöktől az adott frekvencián rezgő lejátszási listákon át egészen a „gyógyító” elektronikus zenéig.

Ez nagyon leegyszerűsítve olyan számokat jelent, amelyek simán lemehetnek egy-egy house- vagy techno-buliban, de beléjük van építve a megfelelő frekvenciájú hang, illetve a szövegük is gyógyító mantrákból áll. No, de ne kalandozzunk el ennyire az ezotéria irányába, nem szeretném, ha a szkeptikusok lecsatlakoznának – most jön ugyanis a lényeg: a binaurális hullámok!

Binaurális hangok

Hogy mitől lesz egy rezgés binaurális? Attól, hogy tulajdonképpen nem is egy hang, hanem kettő.

Ha ugyanis két, csak picit eltérő frekvenciájú hangot játszanak le nekünk egyszerre, az agyunk „összehangolja” a kettőt – és egy harmadik rezgést fogunk érzékelni: a két frekvencia közötti eltérést. Tehát: ha egy 400 és egy 440 Hz-es rezgést játszanak egyszerre, akkor mi a különbséget, azaz 40 Hz-et fogjuk hallani.

A különös jelenséget 1839-ben fedezte fel Heinrich Wilhelm Dove porosz fizikus, ám tudományos publikációban csak 1973-ban bukkanhatunk az időközben elfeledett érdekességre. A kilencvenes évek óta már nagyüzemben kutatják a különféle betegségekre, neurodiverz állapotokra való hatását.

Azóta lázasan kutatják, pontosan milyen hatásuk is van – és a streaming-felületek tanúbizonysága szerint egyre többen alkalmazzák is életükben a binaurális rezgéseket.

Oké, nézzük, hogy megy ez a valóságban!

Csak, hogy ne tűnjek túlságosan hibbantnak, elmondom, én például hogyan csinálom. Miután végeztem a reggelivel, s kortyolgatom a jó erős teámat, bekapcsolok egy egy órán át tartó binaurális rezgés-trekket a Spotifyon. Egyáltalán ne varázslatot képzeljetek el, nem kezd szikrázni az agyam, nem íródik meg magától a cikkem, eleinte nem is érzek semmi egy kellemes bizsergésen túl – ami néhány másodpercen belül teljesen észrevehetetlenné válik. Ez már csak azért is furcsa, mert erős szenzorosként SEMMI nem szokott észrevétlenné válni, a legapróbb nesz sem – a 40 Hz-es hullám azonban mintha „lefoglalná” az agyamat, megmentene attól, hogy folyamatosan az menjen benne, ami azóta megy, hogy az eszemet tudom:
-ó, igen, a szomszéd felhúzza a redőnyt
-valaki bejött a kapun, itt mászkál a társasház udvarán, vajon kit keres?
-betolták a kukát, jó, akkor most már lesz hely a papírhulladéknak, amit kikészítettem
-na, úgy hallom, a rozsdafarkút valami felidegesítette, biztos megint itt a varjú, ami a tetőn szokott üldögélni
-istenem, miért nem veszi fel a másik szomszéd a telefonját?
-valaki a házban már megint Sam Smitht hallgat, nem unja?!
-na, szuper, felkelt a gyerek a harmadikon

Igen. Iszonyatosan fárasztó. Épp ezért amikor megtapasztaltam, hogy ennek a jelentős részét a 40 Hz-es hullám egyszerűen eltünteti a fejemből, sírni tudtam volna a boldogságtól.

Néhány percig még csak „üresben” hallgatom, gyakran tesztelem is, mikorra kezdi kiélesíteni a figyelmemet: egy telefonos játékkal szoktam játszani, amelyben pár percen belül világosan látszik, hogy hiba nélkül lépkedek végig a szinteken, amelyeket előző nap sokadszorra sem sikerült teljesítenem. Na, ekkor kezdek el dolgozni.

Az egyórás hosszt sem véletlenül említettem: gyakran előfordul, hogy annyira jól sikerül fókuszálnom, hogy hopp, lejár a 60 perces „szám”!

Noha az ADHD-soknál létezik az úgynevezett hiperfókusz jelensége (amikor annyira belemerülsz valamibe, hogy megszűnik körülötted tér és idő), ezt irányítottan elérni eddig számomra szinte lehetetlen volt.

Sőt: az ADHD egyik legborzalmasabb része, hogy képtelen vagy elkezdeni feladatokat, akkor is, ha egyébként érdekelnének. Olyan, mintha egyfajta zsibbadásban élnél, pedig tudod, hogy nagyon el kellene kezdened, de nem megy – na, ezt a szakadékot segít nemhogy átugrani, de szinte könnyedén átlépni a 40 Hz-es binaurális rezgés.

De mi a tudományos háttere?

Mivel ez nem egy tudományos esszé, igyekszem leegyszerűsítve összefoglalni azt, mi köze a 40Hz-es hullámoknak az ADHD-hoz. Kezdjük például ott, hogy
az ADHD esetében eleve csökkent az agykéreg gamma-tevékenysége a neurotipikus működéshez képest – ezen javítanak a stimuláló hatású gyógyszerek. De a jelek szerint nem csak azok.

Ezért lehet az is, hogy rengetegen arról számolnak be (köztük én), hogy a kávé, az erős tea vagy az energiaitalok rájuk „fordított” hatással bírnak, azaz összeszedettebbé, ugyanakkor nyugodtabbá teszik őket. Extrém esetekben akár el is álmosítják őket.

De vissza a hangokhoz: mivel az ADHD-s agykéreg „alulműködik” bizonyos értelemben, azaz kevesebb gamma-hullámot bocsát ki, mint a neurotipikus agy, az összpontosított figyelem gyakran lehetetlen küldetésnek tűnhet. Ha viszont kívülről érkezik a 40 Hz-es hullám, az megtámogatja az agyat, és segít a figyelem fenntartásában. (Elnézést kérek minden kedves agysebész és neurológus olvasónktól, ha túl profánul írtam le a dolgot, de felhasználói szempontból, azt hiszem, ez a legérthetőbb megfogalmazás.)

Az eddigi kutatások az alábbiakra derítettek még fényt a 40 Hz-es binaurális hullámokról:
- javíthatják az edzés és a tanulás hatékonyságát
- jobban aludhatunk a hatásukra
         -bár még folynak a részletes kutatások, úgy tűnik, a szorongással élők számára is nagy segítséget jelenthetnek
-a depresszióval küzdők állapotát javíthatja a binaurális rezgésekkel operáló zene

1991 óta léteznek arra vonatkozó kutatási eredmények, hogy az Alzheimer-kór maga is csökkent gammahullám-tevékenységgel jár. Az Alzheimer-kórosoknál a 40 Hz-es stimuláció kimutathatóan csökkenti az amiloid plakkokat, azaz javítja az agyműködést.

-ez utóbbi kutatás arra is rámutat, hogy másfajta stimuláció másfajta immunválaszt válthat ki az agyból (erről a Qubit is írt, ha esetleg tovább olvasnál a témában)

Hát, így ér össze a tibeti hangtál és a legmodernebb agykutatás: különösen jól szórakoztam anyaggyűjtés közben, amikor világossá vált, hogy akár az ezotéria, akár az orvostudomány oldaláról közelítünk, az eredmény ugyanaz. 

- forrás: Csepelyi Adrienn -

- - - - - - 

40 Hz-es binaurális ütemek - videó
The Frequency for FOCUS, MEMORY, and CONCENTRATION 
forrás:Be Inspired | STUDIO

2025. július 17., csütörtök

KI AZ A MICHAEL HINGSON? IGAZ TÖRTÉNET

 

Michael Hingson

2001. szeptember 11-én reggel Michael Hingson az Északi Torony 78. emeletén dolgozott. Nem látta a lángokat vagy a hulló törmeléket az ablakán keresztül – születése óta vak volt.

De érezte az épület remegését. Hallotta a káoszt. Mellette pedig vakvezető kutyája, Roselle, éppen akkor ébredt fel a szunyókálásából.


Nem esett pánikba. Nem félt. És így tudta Michael: van esélyük a túlélésre.

Roselle vezetésével elindultak lefelé 1463 lépcsőfokon – füstön, kerozinon, sérült túlélőkön és növekvő pánikon keresztül.

Egy ponton egy kollégája összeomlott: „Nem fogjuk megcsinálni!”

Michael nyugodtan válaszolt: „Ha Roselle-lel meg tudjuk csinálni, te is meg tudod.”

Roselle továbbment. Lefelé és lefelé. Tűzoltók haladtak el mellettük, felfelé tartva – sokan soha nem jöttek le.


Percekkel a torony leomlása előtt érték el a kijáratot.

Kint az ég fekete portól borult. Michael nem látta – de most már senki más sem. Roselle mégis biztonságosan átvezette őt az omladozó utcákon, megállva egy lépcsőház szélén, amely tiszta levegőhöz vezetett.

Mert a bátorság nem mindig ugat.

Néha csak melletted sétál… lépésről lépésre.

- Forrás: Haller Szabolcs -


Michael Hingson beszél a különleges kutyáról, 
amely megmentette az életét - videó
forrás:News 12

2025. július 15., kedd

Alessandro Botticelli vagyok, és ez az életem története


Sandro Botticelli:Fiatal portréja
(1445-1510)

Alessandro di Mariano di Vanni Filipepinek hívnak, de a világ egyszerűen csak Botticelliként ismer. 1445-ben születtem Firenzében, egy olyan korban, amikor a művészet virágzott, és a Medici-család uralkodott. Nem karddal vívtam csatákat, és nem egy várost kormányoztam. Az én fegyverem az ecset volt, és a csataterem a vászon.

Apám, aki tímár volt, azt remélte, hogy biztos pályát választok. Ám bátyám, Giovanni, akit Botticellónak – azaz „kis hordónak” – becéztek, olyan nevet adott nekem, amely örökre velem maradt.

Először aranyművesként tanultam, ahol a precizitást és a részletek fontosságát sajátítottam el. De az arany túl merev volt a lelkem számára. Mozgásra, színekre, életre volt szükségem. Így festő lettem, és Fra Filippo Lippi műhelyében tanultam, aki korának egyik legkiválóbb mestere volt. Ő tanított meg a finoman megformált arcok szépségére, az alakok áramló kecsességére és a történetmesélés művészetére egyetlen fatáblán.

Fiatalságom Firenzéjét Lorenzo de’ Medici, Il Magnifico uralta – egy ember, aki imádta a művészetet, a költészetet és a szépséget. Ő lett a patrónusom, a védelmezőm, a kapum a halhatatlanság felé. Az ő uralma alatt Firenze úgy ragyogott, akár egy második Athén, és én a város legnemesebb családjainak festettem.

De a Mediciek nemcsak megrendeléseket adtak nekem. Múzsát is adtak.

Először a Medici-udvarban pillantottam meg Simonetta Vespuccit. Ő maga volt a megtestesült szépség – aranyszőke hajjal, sugárzóan, törékenyen, akár egy álom. Firenze úgy nevezte: La Sans Pareille – A Páratlan. Számomra pedig halhatatlanná vált.

Újra és újra megfestettem, még azután is, hogy eltávozott. Egyesek szerint ő volt a szerelmem, a megszállottságom. Talán. Egy biztos: amikor a szépségre gondoltam, az ő arcát láttam magam előtt.

Nem ő az, aki kilép a tengerből A Vénusz születése című festményemen?
Nem ő az a Primavera mitológiai alakjai között, a virágok és istenek ölelésében?

22 évesen meghalt, de én soha nem hagytam abba a megfestését.

Amikor eljött az én időm, azt kértem, hogy temessenek el a lábainál, az Ognissanti-templomban. És így is lett.

A művészetem más volt, mint a korom többi festőjéé.

Mások a tökéletes realizmusra, az éles árnyékokra és a matematikai pontosságra törekedtek. Én mozdulatokat, eleganciát, költészetet akartam.

Megalkottam A Vénusz születését – egy istennőt, aki a hullámok hátán érkezik, a megtestesült isteni szépséget.

Megfestettem a Primaverát, a tavasz, a szerelem és a mitológia ünneplését, ahol minden alak úgy táncol, mintha egy álomban rekedt volna.

Dicsértek, csodálták a műveimet. Firenze imádott.

De Firenze változik. A világ fordul.

Aztán eljött Girolamo Savonarola, a prédikátor, a harag hangja, mindannak ellensége, amit addig ismertem. Harcolt a művészet, a szépség, a Mediciek ellen. És Firenze hallgatott rá.

Könyveket, festményeket, luxuscikkeket égettek el – a Hiúságok máglyáján.
Egyesek szerint én is elégettem a saját festményeimet – félelemből, hitből, őrületből. Megtettem? Talán. Talán nem.

Ami biztos, hogy Savonarola után Firenze már nem akarta az én szépségemet.

Ahogy a világ Leonardo, Michelangelo és Raffaello művészetét ünnepelte, az én nevem feledésbe merült. A festményeim régimódinak tűntek, a finomságom túl törékenynek egy új művészeti korszakhoz.

A Medici-ház bukott. És vele együtt az én szerencsém is.

1510-ben haltam meg, elfeledve, kicsiny otthonomban, az Ognissanti-templom közelében. Nem volt díszes sírhelyem, nem ünnepelték az életemet. Csak csend maradt utánam.

De a szépség soha nem hal meg.

Évszázadok múltak, és a nevem visszatért.

Újra felfedezték A Vénusz születését, és ismét kilépett a partra.
Újra ránéztek a Primaverára, és a tavasz újra kivirágzott.

Ma már mesternek hívnak, a kecsesség zsenijének, az időtlen szépség festőjének. És így, bár egykor eltűntem az emlékezetből, valójában soha nem voltam igazán elveszve.

Én vagyok Botticelli. És amíg szépség létezik, én is létezni fogok.

- forrás:Merj élni -


Vitéz János Studiolójában fennmaradt Botticelli:Négy Erény ábrázolása, 
a restaurálás előtti állapotban 
(Forrás: STUDIOLO / Wierdl Zsuzsanna)

- - - - - - - 

Kapcsolódó írás
Az arcát mindenki ismeri, a nevét kevesen: ez a nő volt Botticelli Vénusza


Botticelli szerelmei - videó
forrás:M5
Schmöltz Margit regénye Botticelli esztergomi tartózkodásának 
és az általa készített freskó születésének állít emléket.

2025. július 13., vasárnap

Világjárvány vagy eltervezett akció? Dr. Olaf Koob német antropozófus orvos cikke a "koronavírusról"


„A jövőben csak egy választási lehetősége lesz az úgynevezett civilizált világnak: egyfelől a bolsevizmus, másfelől a hármas tagozódás. És aki nem látja be, hogy a jövőben csupán e két dolog közül választhatunk, az semmit sem ért az események menetéből.”

- Rudolf Steiner, GA 199, 1920. aug. 7-i előadás -

Dr. Olaf Koob német antropozófus orvos 
(1943-2024)

Azok, akik foglalkoztak antropozófiával vagy Goethe Faustjával, lelkileg jól előkészültek a jelenlegi eseményekre. Antropozófiai tanulmányaink hosszú évei alatt mindig arról olvastunk, írtunk és beszéltünk, hogy a modern, „fausti” ember csak akkor jut tovább a tudati lélek fejlődésében, ha szembesül a Gonosszal, és azon is fáradozik, hogy átlássa a Gonosz működését, s így váljon érettebbé. Korunk szociális és szellemi betegségét eddig csak egyes jelenségekben érzékelhettük. Most azonban olyan erővel mutatkozott meg ez a betegség, ami eddig teljesen elképzelhetetlen volt számunkra. Most szervezetünk legkisebb sejtjeiig menően megtapasztalhattuk, hogyan hívják a Gonosz ábrázatát: Hazugságnak! Ez a hazugságvírus többé-kevésbé minden nemzetet érintett, s rövid idő alatt a feje tetejére állította mindennapi életünk ritmusát és szokásait.

Súlyos bűnözőket engednek ki a börtönből a „fertőzésveszély” miatt, börtönbe zárnak olyan embereket, akik a törvényekre és az alapjogokra hivatkoznak, állig felfegyverzett rendőrök kergetik el azokat, akik bevásárlás után leülnek pár percre pihenni egy padra (ez néhány hete velem is megtörtént), nem szabad egymáshoz túl közel menniük, akik szeretik egymást, az embereknek maszkkal kell eltakarniuk az arcukat, ha vásárolni mennek vagy a tömegközlekedést használják (ez korábban csak a bankrablók privilégiuma volt) stb. Kötelező oltások fenyegetnek bennünket – az emberi test sérthetetlenségéről szóló törvény ellenére, speciális alkalmazásokkal (ún. tracking), elektronikus úton követik nyomon a fertőzötteket, utazási korlátozásokat vezetnek be, a szomszédok egymást kémlelik és rágalmazzák…, és hosszasan folytathatnánk még a sort. A hazugságok ellepik a statisztikákat, a kórházak intenzív osztályai üresek, és az orvosok és ápolók részmunkaidőben dolgoznak, hogy ellássák a „több millió beteget”, az egész „objektív” tudomány felmorzsolódik a vírusdogmáktól, a legméltatlanabb módon különítik el embereket az idősotthonokban, akik aztán depressziósak lesznek az elszigeteltségtől stb., stb.

Mi a szellemi alapja annak, amit jelenleg az elszigetelődésben, a szabadság hiányában, a kontrollban, a félelemben, a hazugságban és az emberi individualitás elleni támadásban megmutatkozik? A mostani események egyik „forgatókönyvét” sok évtizeddel ezelőtt írták: George Orwell 1984 című regényéről van szó.

Megítélésem szerint napjainkban a bolsevizmus, illetve a maoizmus újabb hullámát éljük át. Aki ismeri Mao módszereit, annak most valódi aha-élménye lehet: ellentétet szítanak öregek és fiatalok között (klímaviták), az emberek egymást ellenőrzik és jelentik fel (Müller berlini polgármester és más politikusok is erre szólítottak fel a maszkviselési kötelezettség kapcsán), az az eljárás, ahogyan az úgynevezett fertőzötteket veszélyes elemmé nyilvánítják és elzárják, vagy ahogy a jelenlegi állami narratíva bírálóit a pszichiátriára utalják be, és törlik a videóikat. Ugyanezt éltük át a bolsevizmus alatt, csak más álarcban. Aki akaratlanul is érintkezésbe került az állam valamelyik ellenségével, azt veszélyes elemnek vagy bűnösnek nyilvánították és bezárták, noha nem követett el semmit. Ehhez hasonlóan ma karanténba kerül, akinek pozitív lett a tesztje, noha ő sem beteg. Hiszen ő is kapcsolatba került az úgynevezett vírussal, az állam ellenségével…

Az egész orvostudományt a feje tetejére állították ezzel a hazugsággal: egy (nem létező) vírust tesztelnek. Ha ez a nagyon kétséges és bizonytalan teszt pozitív, akkor az embert betegnek nyilvánítják, noha egyáltalán nem beteg. És hogy a statisztika is stimmeljen, minden elhunytat a koronavírusban elhunytnak nyilvánítanak, és a kórházakat anyagilag is jutalmazzák, ha azt állapítják meg, hogy az elhunyt koronavírusban halt meg – titoktartási kötelezettség mellett! Elismert és neves kutatókat tesznek nevetségessé, hiszen egyetlen dogma lehet érvényben. Egyfajta biztonsági ketrecet húznak az emberek fölé, akiknek csak az alapvető szükségleteiket szabad kielégíteniük. A kultúrát és a szórakozást bizonytalan időre beszüntették, a személyes találkozásokat lehetetlenné tették.

Az elembertelenítési kísérleteknek ez a módja ma kézzelfoghatóan áll a szemünk előtt: mint az a három majom, aki nem lát, nem hall, nem beszél. Szemek becsukva, hiszen telítve vannak a televízió és a mobiltelefon képeivel, a füleket eltorlaszolják az mp3-lejátszók kábelei, s ehhez jön most még a szájkosár. Ez utóbbi orvosi szempontból is kérdéses: nem véd a kórokozóktól, s ráadásul növeli a vér széndioxid-tartalmát. A túl sok szénsav a vérben félelemérzéseket vált ki az emberben, s a korona nevezetű ismeretlen ellenség révén a félelem már amúgy is túlzott mértékben van jelen.

Érdekes, hogy ez a korona-hazugság egy világszerte tevékenykedő, WHO elnevezésű bűnszervezet [az ENSZ Egészségügyi Világszervezete] révén terjedt el, amelynek etióp főigazgatója, Tedrosz Adhanom Gebrejeszusz a kommunista államfő, Mengistu idején korrupt egészségügyi miniszterként tevékenykedett Etiópiában, s amely szervezetnek két olyan ember a fő szponzora, akik „oltáspárti emberbarátoknak” nevezik magukat, s akiknek sok ezer gyermekélet szárad a lelkén a fejlődő országokban, a járványos gyermekbénulás, agyhártyagyulladás és malária elleni, illetve sterilizációs oltásaik révén: Bill és Melinda Gates. Közben ők határozzák meg a politikai döntéseket, és ha tudjuk, hogy a WHO mellett olyan nagy újságok, mint a Der Spiegel, a Die Zeit és mások, a berlini Robert Koch Intézet és annak „prófétája”, Drosten professzor is (akinek alkalmatlansága már az úgynevezett sertésinfluenza idején is bebizonyosodott) rendszeresen kaptak tőlük pénzeket, akkor tudjuk, honnan fúj a szél, s mire megy ki a játék. Eme önjelölt világgyógyítónak, aki szakmáját tekintve eredetileg programozó, valójában az a célja, hogy embereket programozzon be, vagyis chipet ültessen beléjük, s ezzel újabb milliárdokat keressen. Gates szellemtudományos értelemben Mammon isten szolgája, 
„az akadályok istenéé, aki az előrehaladó (michaeli) áramlatnak pusztító és gátló tényezőket állít az útjába. Másrészt e Mammon istenségben egészen konkrét képződmények létrehozóját látjuk, olyan képződményekét, amelyek éppen a fertőző betegségek formájában hatnak rombolóan az emberi életre.” (Rudolf Steiner, GA 93a, 1905. nov. 3.)

Személy szerint én azt is ennek a lénynek a számlájára írom, aki igen szoros kapcsolatban van a megbetegítő erőkkel, hogy olyan betegségeket talál ki a maga javára, amelyek nem is léteznek, csak hogy félelmet keltsen, s így még inkább irányítani tudja az embereket.

Rudolf Steiner egyszer egy fiatal orvostanhallgató kérdésére, hogy miről lehet felismerni egy ördögöt, azt felelte: az ördögöt elsőre sosem lehet felismerni, mert mindig angyali alakban érkezik.

Ma át kell látnunk ezeken a ferdítéseken és hazugságokon, hiszen ez az előfeltétele annak, hogy valós gondolataink legyenek.

Ezt a feladatot Rudolf Steiner az első világháború elején közölte egyik belső tanítványával, Adelheid Petersennel.

Steiner arról beszélt neki, hogy a jövőben minden hagyományos dolog csődöt mond, és egy olyan időszak következik, amikor minden szokványos máz és minden lepel lehullik, és a gonosznak szemmel láthatóvá kell válnia. „Az emberiség a fejlődésének egy olyan szakaszába lépett, amikor a hazugságnak és a gonosznak láthatóvá kell válnia. Minden itt van már: a gonoszság, a kegyetlenség, a hazugság, a pusztulás – mindez jelen van, de még leplezett formában. Ám ennek nyilvánvalóvá kell válnia, leplezetlenül kell megmutatkoznia. Bizonyos dolgok ezentúl akadálytalanul fognak megnyilvánulni. Az emberiségnek a Hazugsággal kell majd küzdelmet folytatnia – az Ősgonosszal.”

Napjainkban brutális vehemenciával kerülnek napvilágra az életünk teljes militarizálására és átprogramozására utaló tények. S mivel a betegségtől és a haláltól való félelem az ember legősibb félelmei közé tartozik, ezért kezdtek bele ezek az erők éppen itt a maguk hazug és pusztító munkájába, pontosabban: ezért próbáltak itt belekezdeni. Ezeknek a pusztító erőknek olyan emberekre van szükségük, olyan embereket használnak belépési kapuként (angolul „gates”), akik aztán nekünk nyújtják be a számlát (angolul „bill”) aljas tevékenységükért.

Három támadással kell szembenéznünk a modern nyugati világban:

1. a testiségből kiindulva felingerelt szexuális ösztönökkel és azok pornográf perverzióival, amelyeknek már a gyerekek is ki vannak téve (erről lásd Norbert Glas Sexualismus – Eine Zeitkrankheit und ihre Überwindung [Szexualizmus – korunk betegsége, s annak legyőzése] című könyvét, Perseus Kiadó);

2. ártalmas gyógyszerekkel, amelyeket pusztán önző üzleti okokból fejlesztenek ki és hoznak kereskedelmi forgalomba, miközben „az ártalmat hasznosnak, a beteget egészségesnek nevezik”

3. és egy olyan technikával, amely tévútra került, s amely már nem az embert szolgálja, hanem irányítani és kontrollálni akarja őt.

Mára mindhárom jóslat valóra vált!

Ami most történik a világban, az jól mutatja: ha a Földön egykor létrehozott intézményeket nem újítjuk meg folyamatosan, korszerű szellemi tartalmakkal, akkor ezek az intézmények degenerálódnak, és az ellentétükbe fordulnak át: a demokráciából diktatúra lesz, amely a magánélet minden területét a hatalmába keríti.

Végezetül még egy dolgot figyelembe kell vennünk: a szellem elleni harcot, vagyis a tudatunk, az Énünk ellen folytatott küzdelmet. Ez bizony már nagyon régóta zajlik, s most csak felfakadt a fekély, és szemmel látható ténnyé vált.

Ez ügyben nem csupán azok a lények az „illetékesek”, akiket a szellemtudomány „klasszikus” ellenerőinek elnevezésével Lucifernek és Ahrimánnak nevezünk, hanem azok is, akik e kettő „fokozódása” révén keletkeznek, akiket aszurikus vagy „szóráti” erőknek nevezhetünk (az öncélú, pusztító érzékiség erőinek), s akikkel a jövőben egyre több dolgunk lesz. Ezek a lények a fizikai testen túl a tudatunk és az Énünk fejlődését akarják lehetetlenné tenni. Ennek elérésére az egyik lehetőségük az olyan anyagok bevitele, amelyek annyira sűrűvé, tömörré teszik a testet, hogy lehetetlenné válik a kapcsolat a szellem és a lélek erőivel. „Akkoriban [869-ben] a szellemet törölték el. A lelket egy gyógyszerrel fogják kiiktatni. Egy „egészséges szemléletből” kiindulva találni fognak egy oltóanyagot, amellyel úgy megdolgozzák a szervezetet, lehetőleg még a gyermekkor elején, lehetőleg rögtön a születés után, hogy ez az emberi test ne juthasson arra a gondolatra: lélek és szellem is létezik.”

Ezek az oltási tervek persze humánus álarcot viselnek, ám betegséget és halált hoznak, ahogyan azt a tömeges oltásoknál láthattuk, különösen az első világháború után a katonáknál, az úgynevezett spanyolnátha esetében.

A mai és jövőbeli oltásokkal az a helyzet, hogy többek között olyan nano-részecskéket fecskendeznek be, amelyek belülről roncsolják a sejteket, s ezt aztán vírusfertőzésnek minősítik. Erre vírusölő szereket használnak, mint pl. a Tamiflu (ahogy az úgynevezett sertésinfluenza esetében), amely minden sejtünkben elpusztít egy létfontosságú enzimet (Sialidase), vérsűrűsödéshez és oxigénhiányhoz vezet, s így lassan megfojtja a sejteket.

Pillanatnyilag egyre inkább ritkul a hazugság-köd, és az emberek remélhetőleg észreveszik ezeket a manipulációkat. Minden országban ébredeznek az emberek, és küzdenek a szabadságukért. Lassan felmérhetjük, milyen beláthatatlan károkat okozott ez a hazugság a szociális életben és a gazdaságban, és ha azt is figyelembe vesszük, hány emberi kapcsolatot, vállalkozást és munkahelyet tett tönkre a „járvány”, akkor azt is felismerhetjük, hogy a „gyógyszer” pusztítóbb volt, mint maga a „betegség”. Vajon ki akarta így? Egy világszerte tevékenykedő, Mammon istenség által inspirált, törvények felett álló bűnszervezet, a WHO, amely minden bizonyíték nélkül hirdette ki ezt az állítólagos járványt.

A barátaim gyakran megkérdeznek, hogy mit lehet vagy mit kell tenni ebben a helyzetben? Még elég zavaros minden. Ám antropozófusként tudjuk, hogy az egyéni tettek mellett a belső szellemi életnek is hatása van, és hogy szellemi téren nem a mennyiség, hanem a minőség számít. Ezért mondandómat Rudolf Steiner bátorító szavaival szeretném zárni, melyeket ebben a drámai időszakban mindnyájan jól megszívlelhetünk:

„Rendkívül komoly próbatételek várnak ránk ebben az időszakban, ezzel egyre inkább tisztában kell lennünk. Most minden gonosz és minden jó sokszor egészen megrázó módon kerül napvilágra.

Aki most meditálni tud, az erőteljes hatással van a történésekre (erőteljesen befolyásolja az eseményeket).

Csak nagyon keveseknek van lehetőségük arra, hogy megértsék, miről is van szó, nem is beszélve arról az erőről, amellyel be tudjuk tölteni az előttünk álló feladatot. Annál fontosabb, hogy azon kevesek, akik valóban képesek megérteni a történéseket, most minden erejükkel, legnagyobb komolysággal és legteljesebb koncentrációval, sőt: a lelkük mélyéről mozgósítható minden mágikus (akarati) erejükkel azon dolgozzanak és feláldozzák magukat azért, hogy az emberiség ne veszítse el teljesen a Szent Szellemet, akinek az emberiség jövőbeli fejlődését kell irányítania.

Még soha nem voltunk ily közvetlenül a szakadék szélére állítva, mint napjainkban.”

A válságok nehéz időszakok, amikor a régi és megszokott dolgoknak össze kell omlaniuk, hogy előkészítsék az újat. Az az érzésem, hogy a háború, melyet az egész emberiség ellen terveztek el, csak az összefüggések valódi megismerésével fordulhat jóra, ha olyan új eszmékre is nyitottak vagyunk, mint a hármas tagozódás, s hajlandóak vagyunk lemondani életünk megszokott luxuselemeiről, mint például az olcsó, környezetre káros társasutazások, vagy bizonyos árucikkek fogyasztása. A jövőben biztosan késznek kell lennünk anyagi és intellektuális áldozatokat hozni, hogy az Új létrejöhessen.

Egy dolgot mindenesetre elért az úgynevezett koronaválság alatti jótanács, hogy gyakrabban mossunk kezet: érzékenyebbé váltunk embertársaink és a környezetünk iránt.

A kezekből ugyanis másként sugároznak ki a környezetbe a szellemi erők, mint más szerveinkből. Kezeink gyógyító erői ezzel függenek össze. Az olyan emberek, akik ritkán vagy nem szívesen mosnak kezet, lelkileg „vastagbőrűek” (Rudolf Steiner). A kezek vízzel való érintkezése így érzékenyebbé teszi az embert a világgal szemben. „Bátran elmondhatjuk, hogy bizonyos helyeken az emberek gyakrabban mosnak kezet. Vizsgálják csak meg, milyen a kapcsolat az emberek között, mennyire máshogyan viszonyul barát a baráthoz, ismerős az ismerőshöz azokon a vidékeken, ahol gyakrabban mosnak kezet, mint ott, ahol az emberek mintegy falat emelnek maguk köré azzal, hogy csak ritkábban mossák meg a kezüket.”

Úgy vélem, ezzel nem voltak tisztában azok, akik ezt a korona-ügyet kitalálták és irányítják, máskülönben a szájkosár mellett biztos, hogy az egyujjas kesztyűt is kötelezővé tették volna.

- Dr. med. Olaf Koob (Berlin) -

Fordította: Korcsog Balázs

forrás: novalis.hu

A cikk eredeti címe és megjelenési helye: 
„Pandemie oder Plandemie?”. Der Europäer, 2020. június, 13–15. o.

- - - - - - - 

Rudolf Steiner beteljesülni látszó jóslata 
(gyerek-vakcinázás),szövege a leírásban - videó
forrás:Tündérdombi fények