Isten létezésének
kérdése több évszázad óta foglalkoztatja a filozófusokat és a teológusokat.
Néhány hónappal ezelőtt két európai matematikusnak egy számítógépet, és az
osztrák matematikus Kurt Gödel kapcsolódó
tételét felhasználva sikerült matematikailag bizonyítani Isten létezését!
Nem sokkal halála előtt a nagy osztrák
matematikus Kurt Gödel közzétett egy matematikai bizonyítást Isten létezéséről,
melyen már 30 éve dolgozott. A bizonyítás a matematika modern axiomatikus
alapjain nyugszik, ami folytatása az ősi matematikai hagyománynak és az
euklideszi geometriának. Így az alapok az axiómák megfogalmazásával kezdődnek,
azaz állításokkal, melyek nem bizonyítottak, de nyilvánvalónak tűnnek. Ezután
az alaptétel és a matematikai logika segítségével be tudjuk bizonyítani a
tételeket, és fel tudjuk építeni az egész elméletet. Gödel Isten létezését mint
egy tételt “próbálta” bizonyítani öt alaptétellel kezdve, ami a matematikai
logika részeként “nyilvánvalónak” tűnik.
A kezdetektől fogva a “bizonyítéknak” két gyenge pontja volt. Először is, ezek az axiómák tényleg nyilvánvalóak-e, másrészt valóban kompatibilisek egymással úgy, hogy nincsen bennük rejtett ellentmondás?
Az elsővel nincs sok teendő, hiszen az
axiómák a matematikában “ésszerűnek” tűnhetnek, ugyanakkor önkényesek is, így
ha ezek az axiómák igazak, Isten létezését sejtetik. Ugyanakkor a második
gyenge pontot több mint 40 éve vizsgálták, mert szükséges azt bizonyítani, hogy
az öt alaptétel nem tartalmaz rejtett ellentmondásokat, és így belső
ellentmondásoktól mentes.
Két európai matematikusnak, Christoph Benzmüllernek Németországból és Bruno Woltzenlogel Paleonak Ausztriából sikerült matematikai jelekkel ábrázolni Gödel axiómáit. Ezután speciális szofver segítségével, mely a logika szerint működik a számítógépen megállapították, hogy az axiómák nem tartalmaznak rejtett következetlenségeket, és megerősítették a tétel igazolását.
Meg kell jegyezni, hogy eltekintve a tisztán matematikai résztől, Gödel lételméleti bizonyítása nem volt teljesen új, hiszen hasonló érveket sorakoztatott fel az angol Canterburyi Szent Anzelm teológus és filozófus már a 11. században, mely viszont az ókori görög filozófusok és matematikusok “visszavezetés az abszurdra” gondolkodásán alapszik. Anzelm lételméleti érvelésének feltevése a következő volt:
Isten a legfőbb lény
Isten létezésének elképzelése az
elménkben létezik
A lény, aki a gondolatainkban és
a valóságban is létezik nagyobb, mint a lény, aki csak az
elménkben létezik
Ha Isten csak az elménkben
létezik, akkor el tudunk képzelni egy magasabb lényt, aki a
valóságban létezik
De nem tudunk elképzelni egy
Istennél nagyobb lényt
Következésképpen Isten valóban
létezik
(forrás:
http://altertuf.blog.hu)
