2025. december 2., kedd

Erzsébet Zubor: TÜKÖRCSEREPEK - Mennyei közjáték

A Szánalom, Együttérzés, Szeretet 
Mennyei Lelki Segélyszolgálat diskurzusa


(Idő és hely nem létezik. Előre figyelmeztetünk, Kedves Olvasónk, hogy csak a szerző élénk fantáziája talált rá egy ilyen dimenzióra, a saját maga megnyugtatására. 
(Habár... attól még nem lehetetlen efféle szellemi szférák létezése.)

Téma: Megváltók és vallások I.

Ügyeletes Angyal:

Egy kis időre elhagyjuk a földi helyszínt a hősnőnkkel egyetemben. Ő most kissé nehéz helyzetben van, ám ígérjük, hogy a folytatásban jobbra fordul a hangulata.

Rangidős Angyal:

Békesség legyen velünk! Köszöntöm a Szellem Dimenzióinak Bölcs Karát! Tanácskozásunkat ezennel megnyitom.

Metafizikus Angyal:

Mint ismeretes, a metafizika tükröződései időről-időre megváltókat mutatnak fel, az anyagi világban működő kedvezőtlen tendenciák ellensúlyaképpen. Ők ennek a ködös Lét-óceánnak messzire világító tornyai. Az anyagi Lét gyermeteg örökösei többnyire értetlenül, mondhatnánk hálátlanul fogadják szellemi tanítóik áldozatát; tanaikat is csak akkor kezdik értékelni, amikor ők már visszavonultak az anyagi létezésből.

Filozófikus Angyal:

A megváltók, rögös földi pályafutásukat bevégezvén, egy új vallás alapítóiként vallásos imádat tárgyává magasztosulnak. A tanok idővel metafizikai tézisekké rögzülnek, ezek mentén létrejönnek az egyházak, és felépítik a saját templomaikat, és fokozatosan felépül az új vallás eszmei katedrálisa is. Ezzel bezárul a kör.

Rangidős Angyal:

Végezetül a nevezett intézmények küldetésüknek tekintik, hogy a túlvilági jutalom, illetve büntetés kilátásba helyezésével a Jó oldalra, vagyis Isten felé terelgessék a nyájat. Ezt a feladatot úgy tudják betölteni, ha kijelölik a hívők számára a határokat.

Filozófus Angyal:

Vagyis korlátokat, tilalomfákat szúrnak le saját territóriumukon belül.

Rangidős Angyal:

A vallás ezáltal válik az erkölcs mércéjévé. A túlságosan tág terekben hajlamos eltévelyedni az emberi természet, így tartják az egyházak, a szűkebb rendszerekben kisebb a tévelygés veszélye.

Védelmező Angyal:

Vegyük figyelembe, hogy e tilalomfák a káoszon uralkodó Rend biztosítékai. Ne feledjük, hogy a tabuk átlépése a kisodródás, a szétszóródás veszélyét rejti magában. A tilalomfák olyan oszlopok, amelyek a Jó és Rossz közötti különbséget, vagyis az isteni rend természetét hivatottak felmutatni.

Szabadgondolkodású Angyal:

A korlátolt emberi intézmények szeretik lerögzíteni megmásíthatatlan erkölcsi tézisek formájában a gondolkodást Istenről, a világról, a létezés kérdéseiről. Végül újabb
megváltók érkeznek, hogy a dogmákat feloldják, és ezzel ismét kitágítsák az ember tudatát a Létezés felé.

Filozófus Angyal:

S náluk az igazság, mivel nem lezárt rendszerben gondolkodnak.: „Én lerombolom ezt a templomot, és három napon belül felépítem újra” – ez a kijelentés nem akárkitől, hanem a keresztény világ megváltójától származik.

Szabadgondolkodású Angyal:

A megváltó keresztre szögezésének brutalitása intő példa, hogy Istent nem szabad lerögzítenie az embernek. Istent hagyni kell fejlődni, nőni az emberi tudatban, nem pedig megfeszíteni a dogmák nevében. A megváltók valódi küldetése az ember
felemelése az anyag korlátozott világából a szellemi tudás, a transzcendencia régióiba.

Misztikus Angyal:

A keleti tanok ezzel párhuzamosan az Egységbe való visszatérést hirdetik. Ez egy extatikus állapotnak fogható fel, amelyben a létezés tudata folyamatos örömérzéssel jár.

Védelmező Angyal:

A kereszténység alapeszméje, a szeretet is előidézhet hasonló lelkiállapotot, amikor végbe megy az átlényegülés csodája. A kereszténység története azt példázza, hogy ennek átélésére a rászorultak, a szegények, az elesettek, a kitaszítottak, a bűnösök, a
szenvedők bizonyulnak a legfogékonyabbnak.

Tárgyilagos Angyal:

Úgy tűnik, hogy a „jóllakott” emberből kiveszik az efféle áhítatra való képesség. A jólét elnehezíti az embert, túlságosan is földhözragadttá válik.

Szabadgondolkodású Angyal:

A „vallás tudorai” is képtelennek bizonyultak az effajta átlényegülésre.

Tárgyilagos Angyal:

Ezek után javaslom, hogy vegyük vizsgálat alá a vallás szükségességének kérdését.

Filozófus Angyal:

Máris jelezni szeretném, hogy értekezésünk tárgya transzcendens dimenziókat érint. Itt két egymáshoz kapcsolódó fogalomról van szó, mégpedig a hitről és a ráépülő vallásokról, s ez a kettő nehezen választható el egymástól. Ami a hit kérdését illeti, azt
ész érvekkel lehetetlen megközelíteni, mert a természetfeletti létezése érzéki tapasztalatok útján nem bizonyítható.

Rangidős Angyal:

Én amondó vagyok, hogy ne öntsük ki a gyereket a fürdővízzel együtt; az anyagi világ végső reménye egy mindenható értelemmel és hatalommal bíró, gondviselő, védelmező Erő, amit Istennek neveznek. Az ember alapvető szükséglete a benne való hit. Végeredményben ez hozta létre a különböző vallásokat.

Védelmező Angyal:

A fentiekben vetett hit az egyetlen reménysugár minden olyan teremtmény számára, aki a múlandó anyagban való létezésnél többre vágyik.

Tárgyilagos Angyal:

Az egyes népek saját istenük illetve isteneik létezését vallják, a saját felfogásuk szerint, vagyis egy öröktől fogva létező, hozzájuk képest összehasonlíthatatlanul tökéletesebb, magasabb rendű Szellemet.

Misztikus Angyal:

A teremtmények tudatában mindig is megvolt a szakralitás lenyomata. Isten fogalma a numinózus hatalmával bír az emberekre. Benne látják a természetfeletti ismérveit, úgymint a tökéletesség, igazság, bölcsesség, jóság, szépség, tisztaság, hallhatatlanság.

Tárgyilagos Angyal:

Azért ne feledjük, hogy a transzcendenciának más ismérvei is lehetnek. Van olyan vallás is, amelynek a hívei egy személyes, mindenható Isten nélküli, magasabb rendű erkölcsi elv avagy törvény működését tették maguké. Egyes keleti vallások úgy tanítják, hogy minden magasabb rendű törekvés célja, visszatalálni a kezdethez, az Egyhez.

Filozófus Angyal:

Példának okáért említsük meg a történelmi Buddha személyét, aki nem tulajdonított jelentőséget annak a más vallások részéről kardinálisnak számító kérdésnek, amely Isten létezését hirdeti. Így a világ teremtésének és végének alternatíváit sem osztotta meg az emberekkel. Ő, mint megvilágosult lény, a bölcsességgel párosuló együttérzést hirdette.

Metafizikus Angyal:

A Buddha tana mégsem materialista, hiszen a tudat elsődlegességét hirdeti, az anyag felett. A materialista felfogás szerint az anyag, a „mindenség alfa és omegája”. Ez utóbbi elmélet egyre elfogadottabbá válik a földi világban, mint az egyetlen ésszerű, helyes gondolkodás.

Filozófus Angyal:

Megjegyzem, hogy ha e szentenciaként hangoztatott elgondolás jegyében ilyen rohamosan fejlődik a tudomány, előbb-utóbb létrehozza a saját elmélete paradoxonát.


Rangidős Angyal:

E kétségtelenül figyelemreméltó tendencia következményeire még vissza fogunk térni, de most még ne szaladjunk előre.

Szabadgondolkodású Angyal:

Buddha, a megvilágosult azt tanította, hogy az ember merjen kételkedni, és csak azt fogadja, el ami a személyes meggyőződését képezi. Más vallási közösségek, egyházak viszont, hitbéli buzgóságtól vezérelve, ennél kevesebbért is kivégeztek, vagy máglyára küldtek embereket.

Filozófus Angyal:

Figyelemreméltó, hogy a buddhizmus a lélekről sem beszél, ezt a tudat fogalma váltja fel. Az anyagi létezést meglehetősen szkeptikusan felfogó buddhizmus a szenvedést jelentő élet legfőbb gyógyszerének az életvágy megszüntetését tekinti, illetve az
úgynevezett „arany közép utat”, vagyis a bölcs önmérséklet, a belátás, a tudatosság útját javasolja.

Tárgyilagos Angyal:

Valószínűnek tartom, hogy azért nincsen szó istenről, mert mit szólna Isten, a Teremtő az életvágy felszámolásához, hiszen az életvágyat a teremtéssel (lásd szaporodás) beleplántálta az emberbe.

Védelmező Angyal:

Ez a felfogás valóban eltér az általános istenhittől, mert egy isten, ugye, aki világot és lényeket teremtett, s hozzá olyan környezetet, hogy élvezhessék is a létezést, már csak hálából is elvárja teremtményeitől az élet igenlését, és a teremtés csodálatos műve iránti áhítatot.

Rangidős Angyal:

Abban viszont megegyeznek a vallások, hogy nem közömbös, hogyan él az ember, és miként fejezi be az életét. A test hanyatlását fel kell hogy váltsa a lelki-szellemi beérés, ahogy a bor is letisztulva élvezhető, és aromája csak növekszik idővel.

Metafizikus Angyal:

Amilyen tudattal távozik a halandó lény az anyag világából, olyan minőségben folytathatja fennmaradását a másik létdimenzióban.

Misztikus Angyal:

Tulajdonképpen mi a Hit? Egy messziről jött ősi üzenet. A Tudat legmélyén egy láthatatlan köldökzsinór van, ami arról biztosít, hogy „ne félj teremtménye a világnak, mert belőlem vagy, tőlem jöttél, és hozzám érkezel, az Élet és a Lét között ingázol, az örök körforgás része vagy.” A hit a Teremtés iránti áhítat. Honnan árad ez a csodálatos energia? A mozdulatlanságból kilépő Élet, a fény és árnyék örökös küzdelme, lüktetés, hullámzás, elmúlás és újjászületés, örök körforgás...

Filozófus Angyal:

Csak sejtelmeink vannak a térnek és időnek végtelen lehetőségeiről, hogy mi az itt, és mi az ott, s hogy tér és idő tágítható. Az ott letelt életed csak egy pillanat volt, s már újra itt vagy, megint csak fiatalon. Leéltél egy életet, ami nem volt valami fényes vagy
könnyű, ám nyugodt és könnyű a szíved, még ha üres az erszényed is, mert ha becsületesen játszottál, jutalmad, hogy játszhatsz még tovább, s még akár nyerhetsz is. Ha célba értél volna, az sem lenne jó, mert ott lenne a vég...

Tárgyilagos Angyal:

Összefoglalásként megállapítható, hogy a vallások szilárd alapját a transzcendens erőkben való hit biztosítja. A hit gyakorlatára jellemző azonban, hogy idővel megfellebbezhetetlen dogmává kristályosodik. A dogmák kinyilatkoztatott, leszögezett
és olykor megmásíthatatlan hitbéli meggyőződések. E hittételeket pedig kételkedés nélkül, megfellebbezhetetlen bizonyosságként kell elfogadni a híveknek.

Rangidős Angyal:

Ezekre épül az egyházi intézmények vallási rendje. Az egyház vezetői azzal érvelnek, hogy ha egyetlen téglát is elmozdítanak, széthullhat a vallás építménye.

Szabadgondolkodású Angyal:

No meg a vallással együtt oda lesz az egyház pozíciója, befolyása is.

Rangidős Angyal:

Javaslom, hogy foglaljuk össze az istenhiten alapuló vallások lényegét. Tehát a hívek a saját vallásuk keretei között és saját hitük szerint, könyörgéssel, imával, rituális gyakorlattal, áldozatokkal, vagy különféle mágikus eljárásokkal igyekeznek kieszközölni Isten, vagy az istenek kegyelmét, védelmét, vagyis a földi sorsuk jóra fordulását. A vallás gyakorlása során az emberek személyes kívánságaik, vágyaik teljesülését várják Istentől (vagy istenektől), s leginkább saját magukért, és szeretteikért imádkoznak.

Védelmező Angyal:

Isten szándéka természetesen eltérhet ettől a vágytól, az ember sorsát illetően. Isten útjai kifürkészhetetlenek és Isten malmai lassan őrölnek - így szokták mondani.

Tárgyilagos Angyal:

Ha kérésük nem talált meghallgatásra, a hívek úgy érzik, hogy Isten elhagyta őket. Vannak, akik önmagukat okolják, bűntudatot éreznek a tetteik miatt, és fogadalmakat tesznek a jövőre nézve, hogy Isten kedvébe járjanak. S ha nem sikerül Istent imával,
vagy egyéb rituális eszközökkel saját oldalukra állítani, előfordul az is, hogy közömbösnek, netán gyengének tartják saját istenüket. Megtörténik, hogy elvesztik hitüket Istenben (avagy az istenekben), és vágyaik kielégítését más utakon próbálják elérni. Ilyenkor erőt vesz rajtuk a materiális okoskodás, és minden elképzelésüket, figyelmüket az érzékileg megtapasztalható anyagi létbe helyezik át.

Szabadgondolkodású Angyal:

De hát Isten nem kívánság teljesítő automata! Úgy… tehát elvárják, hogy Isten pillanatonként beleavatkozzon a földi történéseikbe, igazgassa a sorsukat, segítse őket, támogassa elképzeléseiket, akár más embertársaik szándéka ellenében is? Végeredményben a saját álláspontjukra akarják rábírni Istent? Az emberek valóban ezt szeretnék elérni?

Tárgyilagos Angyal:

Lényegében igen. Az ember szempontjából nézve ez a jogos igény.

Szabadgondolkodású Angyal:

Az emberek netán sakkfigurák akarnak lenni, akiket Isten ide-oda rakosgat, az emberek sajátos elképzelése szerint, olykor egymás ellenében is? Talán Isten nem ruházta fel az embert a szabad akarat, a gondolkodás, a döntés jogával?

Filozófus Angyal:

A bibliai bűnbeesés filozófiája szerint Isten kitaszította a Paradicsomból a teremtményeit, mivel nem követték a parancsait. Ezzel megadta az embernek a lehetőséget, hogy a személyes tapasztalás útjára lépjen, válasszon Jó és Rossz között. Ám az ember még mindig nem képes belátni, hogy saját tettei idézik fel a fejére úgy a rosszat, mint a jót.

Szabadgondolkodású Angyal:

Az utóbbi gondolat egybeesik a keleti vallások Ok és Okozat tanával. Ebből is látható, hogy a vallások lényegüket tekintve nem különböznek egymástól, még akkor is, ha az egyházak a saját dogmáik gyakorlatát vélik az egyedül üdvözítő útnak.

Rangidős Angyal:

A különféle vallási tanok egy dologban azonos állásponton vannak, mely szerint az anyagi létben való tartózkodás tökéletlen állapot és csak átmenetinek tekinthető. A transzcendens gondolkodás szerint csupán az anyag van mulandóságra ítélve, mert a teremtmény lelke, avagy tudata túléli a test pusztulását, vagyis a halált. A földi élet utáni üdvösség tekintetében viszont már eltérnek az üdvtanok. 
Legyen meg mindenkinek a hite szerint! 
Leglényegesebb, hogy higgyünk a szeretet és a bölcsesség erejében.

(A konzultáció még folytatódik, de mi most elhagyjuk a mennyei dimenziókat. Ám megnyugtatjuk a kedves olvasót, hogy a fenti témában még bőven lesz mondanivalónk e könyv
lapjain.)

- Zubor Erzsébet -

- Részlet az "Androgünosz" c. művemből 2005-2020 -
Copyright Reserved © ARTISJUS (Hungary)

- - - - - - -

Kövi Szabolcs: Angyali sugallat - videó
forrás:koviszabolcs