1965-ben született a szomáliai sivatagban.
Egy tizenkét gyermeket nevelő nomád család tagjaként, akik kecskéiket terelték a világ egyik legkíméletlenebb vidékén.
Waris Dirie
Hatévesen Waris Dirie hatvan kecskéért és juhért felelt.
Minden nap kivitte őket a sivatagba.
A víz és az étel szűkösen volt. A túlélés határozta meg az életet.
A neve azt jelenti: „a sivatag virága”.
Ötéves korában egy öregasszony érkezett érte.
Egy eltört borotvapengét használt — érzéstelenítés nélkül, fertőtlenítés nélkül.
Warist bekötötték, egy fadarabot haraptatva tartották.
Anyja fogta, nagynénje leszorította.
Aztán elkezdődött a beavatkozás:
a női nemi szervek megcsonkítása (a legszélsőségesebb, III-as típus).
Mindent eltávolítottak, majd akáciatövisekkel és fehér cérnával összevarrták, mindössze egy gyufaszálnyi nyílást hagyva.
A fájdalom kimondhatatlan volt.
Egyik nővére belehalt. Két unokatestvére is.
Waris azonban túlélte.
Anyja azt mondta, „szükséges”. Allah nevében, a hagyomány nevében.
Szomáliában jártak, ahol a nők becslések szerint 98%-át éri ilyen megcsonkítás.
Tizenhárom évesen apja bejelentette, hogy férjhez adja.
Egy hatvanéves férfihoz.
A menyasszony ára: öt teve.
Anyja csendben segítette megszökni az éjszaka leple alatt.
Waris egyedül menekült át a sivatagon.
Egy tizenhárom éves lány, térkép, pénz és védelem nélkül, a világ egyik legveszélyesebb táján.
Eljutott Mogadishuba.
Onnan nagybátyja — frissen kinevezett londoni nagykövet — magával vitte Angliába, háztartási alkalmazottként.
Waris írástudatlan volt. Nem beszélt angolul. Fizetség nélkül dolgozott.
Amikor a család 1985-ben visszatért Szomáliába, Waris maradt —
illegálisan, egyedül.
Szobát bérelt a YMCA-ben. McDonald’sban takarított.
Esténként angolt tanult.
Tizennyolc éves volt, teljesen egyedül egy idegen országban.
1987-ben egy nap belépett egy híres divatfotós, Terence Donovan a McDonald’sba.
Meglátta Waris arcában a különleges szépséget és kisugárzást.
Megkérdezte, lenne-e modell.
Waris igent mondott.
Waris Dirie
Még ugyanabban az évben a Pirelli-naptárba fotózták — egy másik fiatal nővel együtt, akit Naomi Campbellnek hívtak.
Ettől a pillanattól az élete kifordult sarkaiból.
Párizs, Milánó, London és New York kifutóin vonult.
A Chanel, a Levi’s, a L’Oréal, a Revlon arca lett.
Ő volt az első fekete nő Oil of Olay reklámban.
A Vogue, Elle, Glamour címlapjára került.
Bond-lányként szerepelt a Halálos rémületben című filmben.
Egy álmot élt.
De a múltja árnyéka minden nap ott volt vele.
A fizikai és lelki sérülések, amelyek a nemi szervi megcsonkítás következményei voltak.
Krónikus fájdalmak. Intimitási nehézségek.
Évekig hallgatott.
1997-ben, karrierje csúcsán, a Marie Claire újságírója, Laura Ziv készített vele interjút.
A divatos „Hamupipőke-történetre" készültek — de Waris másról akart beszélni.
„Ez a modell-sztori nem érdekes. Ha megígéri, hogy leírja, elmondok valami valódit.”
És Waris feltárta teljes történetét.
A világ először hallotta tőle:
mi történt vele,
és mi történik lányok millióival ma is.
A cikk Az excízió tragédiája címmel jelent meg — a francia cím maradt, de a tartalom világossá tette: ez a gyakorlat brutális emberi jogsértés.
Óriási visszhangot váltott ki.
Nemzetközi interjúk, televíziós szereplések, világszerte címlapok.
1997-ben Kofi Annan ENSZ-főtitkár különleges nagykövetté nevezte ki a gyakorlat felszámolásáért.
Waris visszavonult a divatból.
Küldetése volt.
Beutazta a világot, államfőkkel, Nobel-díjasokkal, sztárokkal találkozott.
Nemcsak modell volt.
A túlélő, aki nem hallgat tovább.
1998-ban megjelent az önéletrajza, Sivatagi virág.
Világsiker lett: több mint 11 millió példányban, 50 nyelven.
A világ először értette meg igazán, hogy a gyakorlat nem „tradíció”, hanem súlyos erőszak.
2001-ben és 2002-ben megalapította alapítványait Szomáliában és Európában a megelőzésért és a túlélők támogatásáért.
Berlinben, Stockholmban, Párizsban és Amszterdamban nyíltak központjai.
További könyvei jelentek meg.
2009-ben film készült az életéről — Sivatagi virág —, amely nemzetközi díjakat nyert.
De a legnagyobb változás globális volt.
A statisztikák drámaian csökkentek.
Törvények születtek.
Oktatási programok indultak.
Milliókat mentettek meg.
Waris ma ötvenes évei végén jár, de így szól:
„Azt akarom, hogy az életemben véget érjen a női nemi szervek megcsonkítása.”
Egy ötéves gyermek, akit erőszakkal tartottak le.
Egy tizenhárom éves lány, aki átszökött a sivatagon.
Egy tizennyolc éves bevándorló takarítónő.
A világ egyik leghíresebb modellje.
Az aktivista, aki megtörte a csendet.
Waris Dirie nemcsak túlélte.
A fájdalmát küldetéssé tette.
A hallgatását globális mozgalommá.
Hangja milliókat adott vissza a saját hangjukhoz.
Minden lány, akit ma megvédenek, az ő bátorságának egy darabját hordozza.
Minden törvény az ő történetének lenyomata.
Minden túlélő, aki egy Desert Flower Centerben segítséget kap, az ő nyomában jár.
A sivatag virágának született.
És gondoskodott róla, hogy millió másik lány is kivirágozhasson —
nem áldozatként, hanem erős, teljes, legyőzhetetlen nőként.
- forrás: Merj élni -
Szomáliától Magyarországig: Kafiya Said Mahdi története:
Kafiya Said Mahdi
Kafiya Said Mahdi tizennégy évesen menekült el Szomáliából, amikor édesapja eladta egy idős férfinak. Egy jobb élet reményében egy éven át utazott, bolyongott egy számára ismeretlen világ felé.
Magyarországig hatalmas utat tett meg, fizikailag és lélekben egyaránt.
Szomáliától Magyarországig -Kafiya Said Mahdi története - videó
forrás:TEDx Talks
Kafiya Said Mahdi
- - - - - -
A sivatag virága Teljes film - videó
