Hatezer évvel ezelőtt, Kr. e. 4000 és 2000 között, a Bika állatöv kísérte a Földünket, és a föld elemen keresztül tanultuk megtapasztalni az életet.
Ez a kőkorszak utáni idő volt az, amikor az emberek elkezdték megmunkálni a földet, és a nagycsaládok egyre közelebb telepedtek le egymáshoz. Így alakultak ki az első falvak, majd később a falakkal körülvett városok. Hamarosan pedig felébredtek az első civilizációk is a folyók oázisaiban. És mivel az emberek isteni származásába vetett hit olyan régi, mint maga az emberiség, kialakult a kínai vallás a Sárga folyó, az indiai vallás az Indus, az egyiptomi vallás a Nílus, a mezopotámiai vallás pedig az Eufrátesz és a Tigris partján. Valójában minden vallás ugyanazt az Eget igyekszik közelebb hozni hozzánk, csak ennek „útjai” mind kicsit másfélék.
A menhirek, a függőlegesen felállított, akár húsz méter magas kőoszlopok, az őskori vallásokhoz tartoztak, és az ember kozmikus eredetének a jelei. Ezek a körbe helyezett kőoszlopok mindig fontos kultusz és gyülekezési helyek voltak. Széles körben el is terjedtek Írországtól kezdve Európán, a Földközi-tenger szigetein, Észak-Afrikán, a Közel-Keleten, Kínán és Japánon át egészen Dél-Amerikáig és a Húsvét-szigetekig.
A föld elem elsősorban életimpulzust, az élet vágyát közvetíti. Ez az erő nemcsak a növényeket készteti arra, hogy a fény felé növekedjenek, ugyanúgy az állatok és az emberek is a beteljesedést keresik vágytermészetükkel. A vágyak és akaratok által alakul ki az élet, és kerül kifejezésre a „létezni akarás”. A vágy és az akarat a legfontosabb társunk minden földi „utunkon”.
Csak már rég elfelejtettük, hogy lélekként, Isten gyermekeként jöttünk a világra, és saját lelki vágyunk volt, hogy fejlődjünk és tanuljunk. Földünk egy kicsi bolygó, de csodálatos iskola és nagyszerű tanár. Így annak megfelelően, hogy már mik vagyunk, és még mit szeretnénk tanulni, alakul ki a „testünk”, mint ahogy a „sorsunk” is, amin keresztül megtanulhatjuk azt, ami még nem vagyunk.
Ma egy olyan világot élünk meg, amely folyamatos változásban él. Sokan vannak azok, akik vágyaikkal, önzésükkel és akaratukkal hatalomra törekszenek, és a materialista életet, gondolatokat, vágyakat helyezik előtérbe. Egyre többen vannak, akik – egyénileg vagy csoportokban – még egoistábban, még önzőbben, még radikálisabban kötődnek a nemzeti és vallási hagyományaikhoz.
Ám az élet törvényeinek hatásai a természet törvényein keresztül befolyásolják, és megváltoztatják a világot. Minél erősebben hat a Vízöntő korszak, annál erőteljesebben fogjuk megtapasztalni a magasabb szintű energiákat. Tehát az, amit megélünk, nem pusztán értelmetlen sors, hanem a fejlődés egy-egy lépése, melynek változásai lehetővé teszik a növekedést. És éppúgy, ahogy a természet, ami szintén az évszakok ciklusain keresztül él, mi sem tudjuk feltartóztatni ezeket a lépéseket, csak mert még szeretnénk megtartani a nyarat.
Sokan vannak azok is, akik aggódnak, félnek a jövőtől, és összeesküvéselméleteket terjesztenek. Mások pedig Istennek panaszkodnak, amiért engedi, hogy szenvedjünk. Úgy tűnik, sokan még mindig azt hiszik, hogy mi úgy élünk itt a Földön mint bábuk egy színpadon, és az Ég az, amely egy bizonyos szerepet és sorsot ad vagy elvesz.
De a napok, amiket most élünk, lehetővé teszik számunkra a találkozást önmagunkkal, hogy felismerjük a saját egyéniségünket éppúgy, mint a saját felelősségünket. Ezek azok az idők, amikor felismerhetjük azt is, ami még nem vagyunk, de azt is, amit már megosztanánk! Az élet mindig arra válaszol, ami vagyunk. A saját energiáink határozzák meg a környezetünket, és ezzel a sorsunkat is. Tehát ha meg akarjuk változtatni a sorsunkat, először saját magunk kell, hogy megváltozzunk, és az Ég segít minket ebben.
Ezért újra és újra átéljük a sötétség idejét, a „zsákutcát”, ami már nem vezet tovább, az érzést, hogy „nincs tovább”, mielőtt el tudjuk fogadni, és be tudjuk engedni életünkbe az újat a nagy korszakos változások idején.
A föld elem képességeihez tartozik még az odaadás, a fegyelem és a türelem. Így tud a Földünk fontos társa, védelmezője és táplálója lenni a fény-gyermeknek, a lelkünknek. Ezekben az időkben tanuljuk meg mindkét „fényünket” megérteni, a lélek és az anyag sugárzását, azt, hogy milyen szoros kapcsolatban, és milyen egyensúlyban állnak egymással így: a lélek a személyiséggel, a gondolatok az érzésekkel, az Ég a Földdel.
Így a szellemi energiák folyamatos növekedését éljük meg, ami egyre több bátorságot és döntést is megkövetel tőlünk. Nem is hozhatunk rossz döntést, vagy mehetünk rossz irányba, hiszen az a fontos, hogy úton legyünk, és irányt válasszunk. Az élet úgyis megmutatja majd, hogy mit tanulhatunk a választott irányban.
Az életünk egy a sok közül, csak egy lépés a hosszú földi utainkon. Így újra és újra megérinthet minket egy érzés, felmerülhet álmainkban egy-egy kép, felvillanhatnak gondolatok mint az elmúlt életek tudatalatti emlékei! Különösen, ha vágyódunk azután, amit az előző életünkben teljesen más környezetben, egészen más társadalmi közegben éltünk meg. De ugyanígy előfordulhat az is, hogy a mostani érdekeinkkel tudattalanul már a következő életre is készülünk. Hiszen életünk során, mint egy lépcsőn, életről életre, mindig tovább lépve, a lelkünkkel együtt növekszünk.
A tegnap és a holnap olyan közel vannak. Amikor a világunk olyan lett, mint amilyen ma, abban nekünk is részünk volt, mi is ott voltunk. És ma? Már jobban megértjük a Földünket és magunkat is. Már felismertük, hogy mindannyian a világunk felelősségteljes tagjai vagyunk.
Így szeretnénk mint lélek a szeretet cselekedeteivel, odaadással és megértő hajlandósággal egyre inkább segítséggé válni a világ számára.
Írta: Eva Gostoni (evagostoni.hu) spirituális tanító és írónő
Anyatermészet – a Föld csodái - videó
https://www.youtube.com/watch?time_continue=99&v=26GG-B3fv24&feature=emb_logo
