A Holtak köztünk járnak című könyv szakpszichológus szerzőjének tapasztalataiból fogunk szemezgetni. A pácienseit hipnózis állapotában beszéltette, így kiderült, hogy egyes betegeit szellem/szellemek tartották megszállva. Már írtunk arról, hogy a kórházak jellegzetesen olyan helynek minősülnek ahol sok lélek marad. Túl gyorsan halnak meg és fel sem fogják, hogy mi történt velük. Más esetekben pedig nagyon erős bennük a halál megtörténtének tagadása. Beszélhetünk még számos olyan dologról – amit a szakpszichológus is leír az esettanulmányaiban-, ami miatt a Földhöz kötődik a lélek és nem lép tovább.
Nézzük a szakpszichológus véleményét:
Klinikai tapasztalataimra támaszkodva néhány egyszerű magyarázatot találtam arra, hogy bizonyos entitások miért maradnak itt, az anyagi síkon, ahelyett, hogy befejeznék szellemvilágba való átmenetüket. A leggyakoribb okok a tudatlanság, a zavar, a félelem (különösképpen a pokoltól való félelem), bizonyos élő személyekhez vagy helyekhez, vagy az alkoholhoz, dohányhoz, ételhez, szexhez való szenvedélyes, rögeszmés kötődés. Ezen kívül rossz értelemben vett befejezetlen ügyek is gyakran kényszerítik a szellemeket arra, hogy itt maradjanak a fizikai világban. Vannak olyanok is, akiket a bosszúállás szándéka tart itt.
Néhány ember olyan mélységesen zavarodott volt a halála idején, hogy egyszerűen észre sem vette, hogy meghalt. Ez különösen jellemző volt az öngyilkosokra. Közülük nagyon sokan – bár nem mindegyikük – bolyongtak céltalanul és tettek hiábavaló kísérleteket arra, hogy érintkezésbe lépjenek az élőkkel. Ez történt azzal az emberrel is, aki a hídról leugorva ölte meg magát. Látta a saját testét a homokon, de nem fogta fel a halálának a tényét. Később azt sem értette, hogy miért nem válaszoltak neki a parton lévő emberek. Mindazonáltal úgy látszik, hogy az öngyilkossággal csak elodázni lehet a vizsgát, és csak késleltetni lehet a spirituális fejlődést, mert valamelyik elkövetkező életben az egyén ismét olyan helyzetbe kerül, ahol választania kell az öngyilkosság és egy másik megoldás között.
A hirtelen, váratlanul meghaltak között is nagyon gyakori a zavart tudatállapot. Egyesek órákig, napokig, sőt néha évekig is ott maradnak, ahol meghaltak. Egy zenész fiatalember, aki autóbalesetben halt meg, ott maradt a helyszínen, és figyelte, amint testét beteszik egy műanyag zsákba – anélkül, hogy megértette volna az esemény jelentőségét. Azután – mivel egyedül érezte magát – elment annak a motelnek a halljába, ahol játszani szokott, és nagyon megdöbbent, amikor senki sem vette észre, és senki sem szólt hozzá.
Egy másik férfi, aki szintén autóbalesetben halt meg, több mint huszonnégy órát töltött teljesen összezavarodva a baleset helyszínén, és csak bámulta azt a helyet, ahol a kocsija lerohant az útról és bezuhant a folyóba. Ezután hazatért és hiába próbált szóba állni a családjával.
Nem volt képes otthagyni összeroncsolódott testét az a tizenéves fiú, akit arcon lőttek.
Így emlékezett:
-Össze voltam zavarodva. Nem tudtam mi történik. Teljesen elvesztem. Azt sem tudtam, hová menjek. Emlékszem, hogy az, aki lelőtt, egyszerűen csak elhajtott, és ott hagyott engem.
Más entitások bevallották, hogy annyira szégyellték magukat a múltbéli tetteikért, hogy nem akartak találkozni szeretteik szellemével. Azok, akik nagyon vallásos szellemben nevelkedtek, gyakran rettegtek attól, hogy a pokolba kell menniük. E rémült szellemek sokszor kétségbeesetten utasították vissza a haláluk idején megjelent segítőket.
Egy másik megszálló szellem, egy fiatal fekete háborús veterán, kábítószeres utcai rabló, aki végül öngyilkosságot követett el, először nem akart az anyjával és a nagynénjével elmenni a szellemvilágba.
-Túl jók ők énhozzám; én nem mehetek oda ahová ők mennek, mert én gonosz dolgokat követtem el; ittam, és kiraboltam az embereket – vallotta.
Tehát láthatjuk, hogy a halált még a túlvilágon sem fogadja el minden lélek, sőt olykor nagyon erősen tagadják.
Az elhunytak a legkülönfélébb okok miatt maradnak a Földön és ez sajnos nem mindig sül el a legjobban.
Egy esetben egy fiatalember az őt bálványozó öccse mellett maradt, hogy „segítsen” neki. Mivel az entitás életében kábítószeres volt, az öccse is hamarosan marihuánát kezdett szívni – majd más szerekre is rászokott.
Sokakat viszont olyan rossz szándékú entitások ostromolnak, akiket életükben még csak nem is ismertek. Az az abszurd eset is előfordult, hogy egy szellem azért zaklatott valakit, mert gyűlölte az illetőt megszállva tartó szellemet.
Sokakat viszont olyan rossz szándékú entitások ostromolnak, akiket életükben még csak nem is ismertek. Az az abszurd eset is előfordult, hogy egy szellem azért zaklatott valakit, mert gyűlölte az illetőt megszállva tartó szellemet.
Vannak lelkek, akik nem tudnak elszakadni attól, amit nagyon szerettek. Hiába van zárva évtizedek óta a színház, a vissza járó lelket ez nem zavarja.
Egy középkorú nőt több entitás szállt meg, köztük két nővér is. Kiderült, hogy az idősebb nővér csak azért lakott a megszállt nőben, mert rögeszmésen követte a húgát, hogy továbbra is uralkodhasson rajta. Mikor a fiatalabb testvér végül szeretteivel eltávozott, betegem nagy megkönnyebbülésére ez az entitás is elment.
Egy középkorú nőt több entitás szállt meg, köztük két nővér is. Kiderült, hogy az idősebb nővér csak azért lakott a megszállt nőben, mert rögeszmésen követte a húgát, hogy továbbra is uralkodhasson rajta. Mikor a fiatalabb testvér végül szeretteivel eltávozott, betegem nagy megkönnyebbülésére ez az entitás is elment.
Akadnak olyan emberek, akiknek a gondolatai csak a a bosszúállás körül forognak, ugyan így vannak hasonlóan gondolkodó szellemek is. Ezek – például a gyilkosságok áldozatai, vagy azok, akik úgy érzik, hogy komoly sérelem érte őket életükben – azért maradnak a haláluk után is itt, hogy zaklassák a „megrontóikat”. Mivel életükben is alacsonyabb volt a rezgésszámuk (minél rosszindulatúbb valaki annál alacsonyabb a rezgésszáma) mint a legtöbb embernek, könnyebben ragadnak itt a földön. Hasonlóan a bűnözőkhöz és a szenvedély betegekhez.
Az egyik rejtélyes beszámoló azt írja le, hogy egy nőnemű entitás még kislány korában szállt meg egy hölgyet. Pont akkor, amikor a kislány családja az otthonát építette azon a földön, ami nyolcvan évvel ezelőtt a szellem birtoka volt. Ez a bosszúszomjas szellem először a gyermek szüleire próbálta meg kiönteni a dühét, de mivel a szülők aurája túl erősnek bizonyult végül a hét éves kislányuk lett az áldozat. A megszállás pillanatától fogva a kislány személyisége alapvetően megváltozott; lehetetlenül szégyenlős lett, és szinte egyáltalán nem mert mások előtt megszólalni.
A hipnotikus regresszióban kiderült, hogy a megszálló entitást annak idején a gúnyolódó tömeg szeme láttára, nyilvánosan akasztották fel gyilkosságért. Utolsó emléke a „gyűlölködő arcok tengere” volt. Ez a nyomorult szellem ehhez a traumatikus élményhez tartozó érzelmeit vitte át a megszállt kislányba. Mikor végül eltávozott, a kislány azonnal leküzdötte szégyenlősségét és minden szorongása is megszűnt.
A szenvedélybetegek vonzzák az elveszett lelkeket.
Az egyik legerősebb szál, amely a fizikai világhoz köti a szellemeket, az alkohol, a dohányzás, a kábítószer, a szex vagy akár az evés szenvedélye. Ha valaki úgy hal meg, hogy egy ilyen szenvedély rabja volt, akkor halála után azonnal ellenállhatatlan vágyat érez a szer vagy az érzés után. Nem akar eltávozni a szellemvilágba, hanem elvakultan csak e sürgető szükség kielégítésére törekszik.
Az egyik legerősebb szál, amely a fizikai világhoz köti a szellemeket, az alkohol, a dohányzás, a kábítószer, a szex vagy akár az evés szenvedélye. Ha valaki úgy hal meg, hogy egy ilyen szenvedély rabja volt, akkor halála után azonnal ellenállhatatlan vágyat érez a szer vagy az érzés után. Nem akar eltávozni a szellemvilágba, hanem elvakultan csak e sürgető szükség kielégítésére törekszik.
A szellemsegítőket és a vezetőt észre sem veszi; a Ragyogó Fény észrevétlen marad.
Azok a szellemek, akik valamilyen szenvedély rabjai, hajlamosak arra, hogy az élő szenvedélybetegek és azok kedvenc helyeik köré gyűljenek, hogy újra átélhessék azt, ami valaha életük vezérmotívuma volt. Miután megszálltak valakit, valóban át is élik mindezt. A kábítószeresek és az alkoholisták szinte ajtót nyitnak azzal, hogy maguk köré vonzzák a hozzájuk hasonló szellemeket.
Attól függetlenül, hogy milyen szükségleteket próbálnak kétségbeesetten kielégíteni, a földhöz kötött szellemek mérhetetlenül frusztráltak, zavarodottak és boldogtalanok. Nem találnak békét és tartós kielégülést, míg más emberek testében laknak. Valóban elveszett lelkek, akik nem tudják, hogy károkat okoznak maguknak.
(forrás: Klinikai szakpszichológus esettanulmányai:A holtak köztünk járnak - tulvilagrakeszulok.hu)
- - - - - - - -
A Holtak köztünk járnak - teljes könyv:
- - - - - -
Kóbor lelkek, szellemek továbbléptetése - videó
forrás:sorsommisztikaja.hu - Pintér Erzsébet
