2020. június 12., péntek

Órigenész, Püthagorasz és Platón



Órigenész tanításai létfontosságúak voltak az eredeti evangéliumok fennmaradásában.


Órigenész Contra Celsum című művében leszögezi: 
"Nincs-e vajon összhangban az értelemmel, hogy minden lélek, bizonyos rejtélyes okoknál fogva (e helyütt csak Püthagorasz, Platón és Empedoklész nézeteiről beszélek, akikre Celsus sűrűn hivatkozik), korábbi cselekedeteik miatt vettetett emberi testbe?

Nem ésszerű-e, hogy azok a lelkek, akik a lehető legnagyobb jócselekedetek véghezvitelére használták a testet, olyan testhez szereznek jogot, amelynek minősége fölötte áll a többiekénél? A lélek, amely természeténél fogva anyagtalan és láthatatlan, anyagi helyen nem létezik a hely természetéhez illő test nélkül. Ennek megfelelően leveti egyik testét – melyre korábban szüksége volt, de a megváltozott állapothoz immár nem megfelelő – , és felváltja egy másikkal."

Ezt írja De Principiis című munkájában: 
"Minden lélek előző életének diadalai által megerősödve, a kudarcok által meggyengülten jön erre a világra. Helyét a világban a korábbi bűnök és érdemek határozzák meg; ezek döntik el, hogy megbecsülésben vagy megvetésben részesül-e. E világban való működése szabja meg helyét abban az ezután következőben."


Platón és Püthagorasz egyaránt elismerte a reinkarnációt. 

Hogyan is egészítette ki az ő "pogány" filozófiájuk a Keresztény Atyák hitét? 
Püthagorasz (Kr. e. 582-507) nézetei csak Diogenész Laertiusz és Jamblikhusz róla írt életrajzaiban maradtak fenn. Az előbbi szerint Püthagorasz azt hangoztatta: "Mercurius adományaként lelke minden vándorlására emlékezett, valamint arra is, hogy lelke mit tapasztalt a halál és az újjászületés között."

Platónnál (Kr. e. 427-347) közvetlen ismertetést találhatunk:
 "A lélek idősebb, mint a test. A lelkek szakadatlanul újra és újra megszületnek a világra. Az igaz filozófus lelke, amennyire lehet, tartózkodik az élvezetektől és vágyaktól, fájdalomtól és félelmektől... Mivel ha ugyanazt a véleményt alkotja, mint a test, és ugyanazokban a dolgokban leli élvezetét, sohasem tud tiszta állapotban a Hádészbe jutni, hanem mindig a testtől szennyezetten kell eltávoznia, és így hamar át kell költöznie egy másik testbe, következésképpen nem érintkezik azzal, ami isteni, tiszta és változatlan. Tudjátok meg: ha rosszabbá váltok, akkor a rosszabb lelkek közé kerültök, de ha jobbá, akkor a jó lelkek közé; az egymást követő életek és halálok sorozatában úgy fogtok szenvedni, ahogy a hasonlóknak szenvedniük kell a hasonlók kezei által."

Szögezzük le azt is, hogy Szent Jeromos (Kr. u. 340-400) egyszer így magasztalta Órigenészt: 
"az Egyház legnagyszerűbb tanítója az apostolok óta". Ez aligha elfogadható, ha az Új Testamentum már akkor is olyan homályos volt a reinkarnációra vonatkozó utalásokat illetően, mint manapság. Órigenésznek kétségtelenül előkelő helyet tartottak fent az ősegyház alapítói között, tanításainak tehát szilárdan kellett támaszkodniuk az akkoriban elfogadott igaz evangéliumokon. 
Alexandriai Szent Kelemen (150-220),
Intés a pogányokhoz című művén szintén világosan kimutatható Platón hatása.

"Hosszú idővel a világ keletkezése előtt már léteztünk Isten szemében, mert az a mi sorsunk, hogy Őbenne éljünk. Az Isteni Ige értelmes teremtményei vagyunk. Következésképpen a kezdetektől fogva létezünk, mert kezdetben vala az Ige... Nem először mutat irántunk könyörületet kóborlásaink során. A kezdettől fogva szánakozott felettünk."

Szent Jeromos és Szent Ágoston Platónra vonatkozó nézeteihez hozzá kell tenni Szent Gergely (257-332) véleményét is, aki azt állította: 
"Feltétlenül szükséges, hogy a lélek megtisztuljon, és ha ez nem megy végbe a földi élet során, akkor a következő életekben kell megvalósítani."

Szent Ágoston (354-430) annyira tisztelte Platónt, hogy ezt írta Contra Academicos címet viselő munkájában: 
"Platón üzenete a legtisztább és legsugárzóbb minden filozófia között; végre szétoszlatta a tévedés sötétjét, és most ott ragyog, elsősorban Plótinosznál, aki platónista, és olyannyira hasonlatos mesteréhez, hogy az ember azt hinné, együtt éltek, vagy inkább – mivel oly hosszú idő választotta el őket –, hogy Platón Plótinoszban született újjá."

Hogy a kör bezáruljon, Plótinosz (205-270) Órigenésszel együtt Ammoniusz tanítványa volt, aki Kr. u. 193-ban Egyiptomban megalapította a neoplatonizmus híres alexandriai iskoláját. 
Plótinosz talán A lélek alászállása című művében a legérthetőbb és legkifejezőbb: "Így a lélek, noha isteni eredetű, a magasabb régiókból megérkezve beleolvad a test sötét tartályába, és bár természeténél fogva egy vízözön utáni istenség, leereszkedik ide a hatalom és más alacsonyrendű dolgok kedvéért...

Ám lelkeink ki is emelkedhetnek innen, hogy magukkal vigyék mindazt, amit bukott állapotukban megtudtak és elszenvedtek. Így tudják meg, milyen áldás a tiszta világban időzni, és az ellentétek összevetésével még világosabban érzékelhetik a felsőbbrendű állapot nagyszerűségét.
Ha megtapasztaljuk a rosszat, jobban ismerjük majd a jót is...

Nem a teljes lélek lép be a testbe: egy része mindig a tiszta világban időzik, amely valamennyire különbözik ettől az érzékelhető világtól, és az a rész, amely itt időzik az érzékek világában, nem engedi megpillantanunk azt, amit a lélek felsőbbrendű része tapasztal.

Előttünk áll hát az ősegyház négy szentjének tanúvallomása. Nem lehet, hogy mindegyikük eszelős vagy hóbortos volt, az sem lehetséges, hogy egyházuk akkori tanításaival ellentétes tanokat tettek volna magukévá. A tényből, hogy következetesen ragaszkodnak Platón "keresztény" tanaihoz, kiolvasható az a meggyőződés, mely szerint maga Krisztus is belevette ezeket a tanokat saját filozófiájába.

Pontosan mikor esett át az evangéliumok eredeti szövege ilyen drasztikus átformáláson? Az elérhető kutatási anyagokban egy árva forrás sem akad, amely világos, bizonyító erejű választ adna. A Catholic Encyclopedia az egyetlen, amely egyáltalán sejtet valamit.

Forrás Noel Langley: Edgar Cayce a reinkarnációról - részlet

Kapcsolódó írás
Püthagorasz és a reinkarnáció elmélete:

Bejegyezte: dátum: