Mi lett volna, ha...
Érthető, ha egy szerettünk távozását képtelen vagyunk elfogadni. Ha emésztjük magunkat, hogy bár másként tettünk volna, bár másként alakult volna, bár még most is itt lenne velünk... Érthető, ha nem tudjuk elfogadni, hogy miért most kellett itt hagynia bennünket.
Nagyon fontos azonban tudni, hogy ezek mind a földi elménk gondolatai. Azért nem hoznak megértést, mert az a földi elménk gondolatai, mely csak a jelen életünket látja, csak a fizikai világot tapasztalja. S ez bizony semmi ahhoz képest, amit a lelkünk tud. Amit itt és most látunk, az a nagy egész csupán kis darabja.
A jelen sorsutunkat mindig a lelkünk tervezi meg a szellemi segítőivel még a leszületés előtt. Annak alapján, amit a leli előzményeink alapján most megélnünk szükséges. S ennek a szükségnek, ennek a tervnek rendelődik alá mind az ide érkezésünk, mind az innen való távozásunk időpontjának kijelölése és minden lényegi szereplő és körülmény, mely e kettő között körülvesz bennünket. A testi életünk során így komoly szellemi erők működnek közre, hogy míg mi itt a feledés fátyla mögött élünk (mely fátyol egyébként nagyon szükséges), valóban a sorsutunkon legyünk.
Elmondható tehát, hogy soha, semmi sem történhet meg velünk, ami ne lenne benne a mostani éltünk sorsútjában. S elmondható, hogy soha, senki sem fog távozni innen, ha az ideje még nem jött el. Azt pedig, hogy miért akkor, amikor és miért úgy, ahogy, a földi elménkkel a legtöbb esetben hiába is próbálnánk megérteni. A feledés fátyla nehezíti ugyanis. Mindezen kérdéseinkre tudtuk a választ, mielőtt ide érkeztünk volna, és ismét tudni fogjuk, ha eljön az időnk, s mi magunk is újra odaát leszünk.
Addig a legfontosabb, hogy tudjuk: nincs olyan, hogy "mi lett volna, ha", s nincs olyan, hogy véletlen...
- Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu -
- - - - - -
ELDAR-MANSUROV - Elegy-Requiem- videó
