2023. május 16., kedd

A növények éreznek és tudatosak is


Érdekes, amikor az emberek úgy döntenek, hogy vegánná válnak az állatjogok érdekében. - De mi a helyzet a növényekkel? 
 
 
A döntés nagy része azon alapul, hogy nem bántjuk az állatokat, és hogy beleszólhassunk az életükbe. Ugyanez vonatkozik a növényekre is!

Azok számára, akik mélyen kommunikálnak az állatokkal, ugyanolyan szintű választ tudunk kapni egy növénytől, ha úgy dönt és tudod, hogyan kell meghallgatni.

A tanulmányok évek óta azt mondják, hogy a növényeknek nincs idegrendszerük vagy idegi receptoruk, és ezért arra a következtetésre jutottak, hogy a növényeknek nincs érzésük. De ez egyáltalán nem igaz.

A növények fájdalmat is érzékelnek és tudatában vannak. Rendkívül intelligensek és tudják, hogyan kell szabályozni magukat a ragadozókkal szembeni védelem érdekében. Számos tanulmány bizonyította ezt.

A növények tudják, mikor veszélyeztetik őket

Létezik olyan technológia, mint például a növények zenéje, amely képes megmérni a növények ellenállásának változását, amelyet azután adatokká alakíthat. A növényeket rá lehet kapcsolni olyan eszközökre is, amelyek ezt az ellenállást mérik, mint például a hazugságvizsgáló teszt, hogy megfigyeljék és mérjék a környezetre adott reakcióikat.

Ha Google keresést végez a „hazugságdetektor-teszthez csatlakoztatott növények” alatt, akkor az 1960-as években a Cleve Backster számos kísérletet végzett növényekkel, amelyek a hazugságdetektor-teszt segítségével kiderítették, hogy valóban fájdalmat regisztrálnak abban a pillanatban, amikor rájuk tették.

Még ennél is lenyűgözőbb, hogy akkor is reagálnak, ha valaki gondol rájuk és a növények hasonló félelemre reagálnak, mint az emberek, amikor kivették a gyufát a fiókból. A növényeken a tüskék is megjelentek a hazugságvizsgáló tesztben, amikor mások is sérültek, ezzel bizonyítva empátia és magas szintű tudatosságukat.

A növények abban a pillanatban érzik ezt, amikor megsérülnek

Egy nemrégiben a Wisconsin-Madison Egyetemen, az 2018-ben végzett tanulmány kimutatta, hogy a növények idegrendszeri reakciót mutatnak, amikor ártanak. A technológia és a genetikai módosítás segítségével képesek voltak megmérni és megmutatni, hogy amikor a hernyó megharap egy levelet, a növény felszabadítja a glutamátot, amely egy neurotranszmitter, amelyet az emberek szintén felszabadítanak egy fájdalom érzésének pillanatában. A növényben ez kalciumfelszabadulást eredményezett, amely hasonló az emberek idegi jeléhez. Ez a folyamat ezután jelezte a növénynek, hogy engedje szabadon védőhormonjait, amelyek mérgezőek lehetnek azok számára, akik a növényt eszik. 
 
 
A növények reagálnak a fájdalomra és intézkedéseket hoznak maguk védelmére

Számos kutatást végeztek szarvasokkal és fákkal s megállapították, hogy a növények megnövekedett mennyiségű tannint engednek fel, amelyek keserűek és mérgezőek a szarvasokra, így abbahagyják a növény evését.

Ez érdekes, mert kiderül, hogy a növények sokkal okosabbak és jól alkalmazkodnak, mint ahogy a  legtöbb ember hitelt ad nekik. Ha azonban a bolygónkra gondolunk, akkor van bizonyíték erre. A növények hajlamosak arra, hogy túlzsúfolják az embereket és az ember alkotta szerkezeteket, sőt, túléljék az embereket is.

Talán most kétszer is gondolkodni fog, amikor szorosan kapcsolatba lép egy növénnyel, és az  megtéveszti, hogy „csak” egy növény.

forrás: musicoftheplants.com
 
- - - - - - - 
 
 Egy tudós egy németországi erdőben beoltott egy érett jegenyefenyőt szénizotóppal, ami többek között a növények növekedését is segíti.

A kutatás néhány napja alatt pedig kimutatták, hogy harminc méteres körzetben minden fában megtalálták ezt az anyagot, mert az „idősebb” jegenyefenyő „értesítette” a többi növényt, hogy egy tápláló összetevő van a birtokában, amit a gyökereken keresztül eljuttatott a „fiatalabb” cserjék törzsébe is.

Fantasztikus, nem igaz?

- - - - -
 
Kapcsolódó írás
 
Egy német erdész azt mondja, a fák beszélgetnek, számolnak, barátkoznak, gondoskodnak az utódaikról és tanulnak is 
 
- - - - - - 

Valóban tudnak a növények gondolkodni és érezni? - videó

forrás: Száraz György