A magánéletben Tesla kifejezetten visszahúzódó, emberkerülő természet volt, aki sohasem tudta megértetni magát az átlagemberekkel, ahogyan a „tömeg” sem értette meg őt – élete utolsó évtizedeiben egy New York-i hotel kétszobás lakosztályában élt magányosan. Míg az emberek társaságától tartózkodott, a különc zseni teljesen más „társaságban”, a galambok között találta meg valódi lelki társait: rajongásig szerette a nagyvárosi utcákon, tereken, háztetőkön szép számban előforduló apró madarakat, akik az emberekkel ellentétben nem beszéltek, ezért sokkal könnyebben tudott közeledni hozzájuk, különleges természetük, sehová sem tartozásuk és szabad szárnyalásuk pedig rokon lelkekké tette őket Tesla szemében.
Tesla gyakran járta a New York-i parkokat, ahol órákon át a galambokat etette, sőt, a sérült madarakat haza is vitte magával, ápolta, gondjukat viselte, amíg fel nem épültek és ki nem repülhettek a nagyvilágba. Szállodai lakosztályának ablakait nyitva tartotta, hogy szárnyas barátai bármikor meglátogathassák, és annyira nagylelkű volt velük, hogy egy ízben arra utasította a hotel főszakácsát, készítsen egy különleges magokból készült „menüt” az „illusztris vendégek” számára.
Tesla időskorában
Élete nagy szerelme egy galamb volt
A különc, visszahúzódó feltaláló a szerelemtől és a nőkkel való intim viszonytól is irtózott: önként vállalt cölibátusban élte az életét, és teljesen elvetette a házasság gondolatát, ugyanis, mint mondta, az efféle felesleges dolgok csupán elterelnék a figyelmét és elvonnák az idejét a mindennél fontosabbnak tekintett munkájáról. Egy alkalommal, 1922-ben mégis azon kapta magát, belehabarodott „valakibe”, méghozzá egy különlegesen szép és kecses fehér galambba.
A tudós a saját ablakpárkányán ismerkedett meg a szárny- és lábtörést szenvedett nőstény jószággal, amely többször is odarepült, gyengélkedve, eleség reményében: Tesla nem csupán heteken keresztül gondját viselte a galambnak, de több mint 2000 dollárt költött az ápolására, és még egy különleges szerkezetet is eszkábált a törött testrészek sínbe tételéhez. A közeli barátság plátói szerelemmé fejlődött a különc zseni részéről, aki egy ismerősének írt levelében nyíltan bevallotta, úgy érzett a gyönyörű, fehér madár iránt, „ahogyan egy férfi egy nő iránt érez”. „Csak kívánnom kellett, és máris repült hozzám” – állította – „amíg ő velem volt, úgy éreztem, van célja az életemnek.”
A furcsa románc végül költőien szomorú véget ért: nem sokkal azelőtt, hogy elpusztult, a fehér galamb utoljára még egyszer berepült a hotelszobába, hogy elmondja „kedvesének”, nemsokára meg fog halni. Tesla saját állítása szerint ekkor a madár szeméből vakító fehér fény áradt, erősebb, mint bármilyen világosság, amit valaha képes volt előállítani elektromos berendezéseivel.
- Forrás: Rudolf Dániel - divany.hu -
- - - - - - -
A VILÁG LEGZSENIÁLISABB EMBERÉNEK
SZOMORÚ ÉS TRAGIKUS TÖRTÉNETE - videó
forrás:Vicc Elek
