Roland Tiller Németországban élő festő és grafikus. Az általa tartott festés szemináriumok alapja Liane Collot d'Herbois kutatásain alapul, aki továbbfejlesztette és elmélyítette J.W. Goethe és Rudolf Steiner színelméletét, és a színek szellemi megértéséből fakadó tudását a gyakorlatban is alkalmazta.
Roland Tiller
Nagyon fiatal voltál amikor a festészetnek ezzel a módjával találkoztál, és szerencsés, hogy magától Lianétól tanultál. Mi vezetett téged oda fiatalként, és mire találtál?
RT. Most valami nagyon fontosat mondtál, tér, amiben lélegezni tudunk. Ha nem lélegzünk, nem élünk - ez alapvető. És ahogy a lélegzés része a középpontunknak, a szív területe is a középpontban van. És ezzel visszatértünk a történetemhez, mert valószínűleg csak a szívemre hallgattam. Gyerekként, mint a legtöbb gyerek, sokat festettem, rajzoltam. Visszanézve igazából a saját világom volt az, amit ábrázolni tudtam, tekintet nélkül a külvilágra.
Szerencsére a szüleim mindig támogatták ezeket a tevékenységeket, bár nem voltak hivatásos művészek, tehát fejlődni tudtam művészi kifejezésmódban.
12 évesen volt az első kiállításom. Megtanultam, hogy munkámmal örömet tudok okozni az embereknek. Ez elég ok volt arra, hogy ebbe az irányba induljak el. Grafikai tervezést tanultam, de mindig festettem mellette. Ebben az időszakban szerencsém volt. hogy jelentős művészekkel találkoztam Bécsben, ahol felnőttem.
Sok művészetet láttam és sokféle művészet- és színelmélettel találkoztam. Saját tapasztalataim alapján éreztem, hogy a szín több, mint materialitás. Ezt a tényt csak sejtettem, de nem igazán értettem, vagy elemeztem magamnak.
Mihály arkangyal
A bécsi Művészeti Akadémián egy professzor azt válaszolta a kérdéseimre, hogy tanulmányozhatnám Goethe színelméletét. És ez igazán fordulópont volt, ami sorsszerűen Goethetől Steinerig, és Liane Collot d’Herbois-ig vezetett.
20 éves voltam, amikor egy kicsi bécsi könyvesboltban kezembe került Liane könyve a fényről, színről és sötétségről. Teljesen el voltam ragadtatva a tartalmától, miközben nem volt benne egyetlen festmény sem. Ezt a könyvet olvasni igazán beavatás volt. A kapcsolat a belső és a külső világ között, a színek és az emberi lélek fejlődése, az emberiség fejlődésének kulturális korszakainak kapcsolata a színek világához, a gondolkodás-érzés-akarat kapcsolata a színekhez, a szervek működése, mint színminőségek… fantasztikus volt ezekről olvasni. És újra és újra elolvastam, mert ezt nem lehet azonnal megérteni, olyan sok információ van benne . Minden összekapcsolódott, az összes színelmélet és a különböző nézőpontok, melyekről korábban hallottam és tanultam az életemben egy nagy tálcán állt előttem egy mindent összekapcsoló rátekintésben, ami nem zárt ki semmit, mert minden benne volt. Világos volt számomra, hogy meg kell ismernem a bölcsességnek ezt kincsét.
A Fény születése
Egy évvel később már Hollandiában voltam, ahol Liane élt ez időben, 85. évében. Hét évig voltam Hollandiában, egy kis művészeti akadémián tanultunk Lianétól, ott találkoztam a feleségemmel és a lányunk is ott született. Mondhatjuk, hogy igazán otthon éreztem magam.
Mi a művészeti utat tanulmányoztuk a fénnyelszínnel-sötétséggel dolgozva, nem a terápiás munkát, ami abban az időben egyre ismertebbé vált. A művészeti irány egészen más kihívások elé állít, másfélét, mint a terápiás munka, és az én utam és a feleségemé is a művészeti út volt. Lianével földi élete utolsó hét évében találkoztunk és bámulatos volt, ébersége és világos gondolkodása. Mindig kaland volt amikor beszélt, vagy ránézett a munkánkra. Biztosak lehettünk abban, hogy új impulzusokkal megyünk haza. Most már több, mint 20 éve dolgozom ezekkel az impulzusokkal és azt kell mondanom, az emberiség jelenlegi fejlődési szakaszára tekintve, hogy még csak a kezdeteknél tartunk. Az ő impulzusai olyan messzire mutatóak, hogy biztos vagyok abban, hogy még a művészek jövőbeli generációja számára is gyümölcsözőek lesznek. És dolgozni fognak vele.
Oltárkép
Emlékszem amikor először találkoztunk Hollandiában az Emerald Foundation képzésen, azt mondtad, hogy a fény-szín-sötétség tiszta antropozófia , élő antropozófia. Nekem ez nagyon fontos és igaz mondat volt akkor. Le tudnád most írni, te mit értettél ez alatt?
R.T. Igen, tudod én nem voltam waldorf diák, soha nem hallottam antropozófiáról talán csak a szüleimtől az orvoslás világáról. Igazán csak a művészettel törődtem az életemben. Majd fiatal emberként Hollandiába mentem, és ahogy korábban mondtam, azért, mert el voltam ragadtatva a fény-szín-sötétség ideájától. Ott sokat hallottunk az antropozófiáról és a tanárok mindig csodálkoztak hogy én mindent azonnal megértettem. Azáltal, hogy fényben, színben, sötétségben gondolkodtam, az összes tartalmat gyorsan meg tudtam érteni. Tehát arra jutottam az évek során, hogy az ezekkel a minőségekkel való intenzív munka az maga a gyakorlati antropozófia, közvetlenül látható, közvetlenül tapsztalható. Ez természetesen a csinálás módját jelenti, nem csak gondolkodni és beszélni ezekről a tartalmakról.
Őrangyal
Találkozás
- forrás:festesterapia.wordpress.com - részlet -
- - - - - -
Kapcsolódó írás
Ki volt Liane Collot d'Herbois
Brian Wolfe (Waldorf-tanár) krétával - videó
forrás:Brian Wolfe
