Az élet 26 legfontosabb sajátossága

1. Mindannyian össze vagyunk kapcsolódva egymással

Van egy indián mondás, ami, ami nagyjából így szól: Minden/Mindenki össze van kötve egymással. Az Univerzumban minden a Nagy Szellem részét képezi, kezdve egy sziklától, növényeken át, a halakon keresztül az emberig. A Szellem közöttünk, bennünk áramlik és ez az, ami felépít, kialakít mindent. Mivel mindannyian ugyan annak az egésznek a részei vagyunk, úgy kellene bánnunk egymással,  az egész részeiként, mintha ők is a mi részeink lennének, ugyanazzal a szeretettel és együttérzéssel. Mindannyian részei vagyunk a Nagy Szellemnek, ugyanúgy, mint ahogy a különböző levelek, amelyek egy fán vannak, és akik részeit képezik a fának.

2. Az Energiaáramlás

Az Univerzum energiából áll össze. Ez az energia árad szét minden keresztül, bennünk és mindenkiben. Amikor bensőnkben lezáródás van és az energia nem áramlik megfelelően, az betegségek okozója lehet, vagy levertséget és egyéb tünetet eredményezhet. Ezt az energiát lehet tudatosan irányítani és lehet látni és érezni is. Attól függően hogyan érezzük az energiaszintünket, ha negatívan, akkor elfolyik az energiánk, vagy pozitívan, akkor teremtő az energiánk.

3. Mind húsból/testből és Szellemből/lélekből állunk

Mindannyian szellemi lények vagyunk, de ugyanakkor testből/húsból álló lények is vagyunk. Egyszerre két világban élünk, még akkor is ha ennek nem vagyunk tudatában mindig. De mindkettő egyformán fontos. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a testiségünket és ugyanúgy a szellemiségünket sem, mert mindkettő egyformán fontos. Mindkét világban szilárdan meg kell vetni egyik-másik lábunkat, és egyformán figyelmet fordítani mindkettőre. Bármely világunk figyelmen kívül hagyása veszélyes lehet a másikra nézve.

4. Nem létezik egy olyan entitás sem, aki feljebbvaló/fontosabb lenne a másiknál

Egyetlen lény, teremtmény sem különb, sem hatalmasabb a másiknál. Mindannyian ugyanazok vagyunk, bár mindannyiunk más úton jár és más értelmi szinten létezik, de ez nem azt jelenti azt, hogy akárki is hatalmasabb lenne a másikénál. Az Emberek nem a Természet urai és se nem az állatoké, sem a növényeké. Ők mind a mi társaink és lakótársaink ezen a bolygón. Nem vagyunk hatalmasabbak náluk, sőt nem is tulajdonunk egyik sem. Tisztelettel kell velük bánnunk.

5. A hiedelmeinket mi teremtjük meg

A hitük alakítja ki azt, hogyan érzékeljük a Világegyetemet. Ha azt hisszük, hogy felgyorsultak vagyunk, akkor mások lassúnak tűnnek. A hiten és a pozitív gondolkodáson keresztül, mi is bármit létrehozhatunk, megteremthetünk. Hinnünk kell így magunkban és teremtő képességünkben és akkor bármi sikerülni fog. A hit erejét egyesítve a vizualizációval, bármit valóra válthatunk a valóságunkban.

6. Intuíció/Megérző képességünk

Bensőkből egy hang beszél hozzánk és vezet bennünket. Ez a mi intuíciónk. Dönthetünk úgy is, hogy figyelmen kívül hagyjuk, de úgy is hogy hallgatunk rá. És ha egyszer összhangba kerülünk az intuíciónkkal, azaz elkezdünk hallgatni rá, akkor vezettetést és útmutatást kaphatunk, és azt találjuk majd, hogy sokkal többet érhetünk el az életünkben, amit erről csak gondolni tudtunk. Akkor elkezdhetünk rájönni arra, hogy a Nagy Szellem dolgozik keresztül rajtunk, igaz gyakran rejtélyes módon, de hosszabb távra tekintve, de mindig a mi javunkra.

7. Magasabb Cél/Szándék

Minden, ami történik, az okkal történik és a magasabb jóság érdekében. Meg kell tanulnunk azt, hogy másképp nézzük az életünk eseményeire, történéseire, mint egy egyszerű emberi látószögünkből. Az életünk eseményeit, a Nagy Szellem perspektívájából kellene néznünk és észre is kellene vennünk azt, hogy azokból az eseményekből milyenfajta jóság fog érkezni hozzánk. Van egy régi mondás: „a pohár félig van tele, vagy félig üres”. Vegyük azt észre, hogy egy kedvezőtlen eseménynél, ha félig üresnek határozzuk meg, akkor a visszahatása is kedvezőtlenebb lesz az eseményeknek. Ha viszont azt látjuk, hogy a számunkra egy kedvezőbb eseménynél például, hogy félig tele van a pohár, akkor még több pozitíveredmény lehet a következménye, mert ez azt jelenti, hogy az energiáinknak is nagyobb és kedvezőbb visszahatása lehet.

8. Nincsenek közönséges/szokványos pillanatok

A múlt csak az emlékezetünkben létezik. A jövő, pedig csak úgy, mint egy reményteli várakozás. A valóságban csak egyetlen idő létezik a Most. Ez egy nagyon értékes/drága pillanat, és minden egyes pillanat különleges és teljességgel élhetjük meg. Azáltal van létezés, hogy a jelenben élünk. A Mostban élni csak egészen tudatos elmével lehet, és arra kell fókuszálnunk ekkor, hogy mi az amit szeretnék megtenni, és nem arra, hogy mit szeretnénk megtenni a következő héten, vagy arra se hogy mi lesz majd az ebéd.

9. Nincsenek korlátok

Csak az határol be bennünk, amilyen akadályokat magunk köré helyezünk, vagy más helyez ránk. Ennek érdekében el kell kerülni azt, hogy berakjanak egy fiókba és megcímkézzenek mások. Ha valaki azt képzeli egy kutyáról, hogy veszélyes, akkor nagy a valószínűsége, hogy az is lesz számára. Nem a mások elvárásának kell megfelelnünk, hanem hagyni azt, hogy önmagunk lehessünk, az, aki valójában vagyunk.

 

10. Cselekedni és nem válaszlépéseket megtenni

Ha már viszket a tenyerünk, akkor a válaszlépések helyett nevessünk. Mit kell tenni egy olyan helyzetben, amikor nem vágunk vissza, akkor nevessünk inkább. A válaszlépésekben nincsen tudatosság, míg a cselekvéseink tudatosak lehetnek. Ne hagyjuk azt, hogy a múlt hatásai befolyásolják a tetteinket. Például ha valamikor régebben megharapott bennünk egy kutya, akkor, amikor legközelebb találkozunk egy kutyával, nem szabadna az, hogy a múltban megtörtént harapás eseménye befolyásoljon, amikor felénk közelít egy kutya. Vannak idők, amikor tettekre van szükségünk, ugyanakkor vannak olyanok is amikor csendben szükséges maradnunk. A jelenbe tartózkodva tudatosan irányíthatjuk a gondolatainkat, és sokkal jobban tudjuk irányítani a következő lépéseinket.

11. Pozitív szabályok

A negatív gondolatok, negatív eseményeket vonzanak és megrekesztik az energiacsatornánkat. A pozitív gondolatok, pozitív eseményeket vonzanak és felerősítik az energiarendszerünket. Ennek érdekében meg kell vizsgálni a gondolatainkat és azokat az eseményeket, amik egy pozitív fényben történtek meg velünk és fel kell ismernünk a negatív gondolatainkban azt, hogy mit hoztak, adtak nekünk.

12. Testmozgás, Testtartás, Légzés

A Testmozgás és a légzés során az energia úgy áramlik a testben, ahogy mindenen keresztül természetesen áramlik. Ha a testtartásunk és a mozgásunk nem megfelelő, akkor az energia nem tud tisztán áramlani bennünk, és elzáródásokat okozhat a testben, és ezek betegségekben vagy fájdalomban jelentkeznek. Azt az energiát lélegezzük be, ami köröttünk folyik. Éppen ezért a lélegzetvételnek, teljesnek és mélyrehatónak kell lennie és teljesen a hasból kellene megtörténnie és nem a mellből. Ez a légzés lehetővé teszi azt nekünk, hogy fokozzuk, felerősítsük az energiaáramlást. A mély lélegzetvétel a pihenésben is segít nekünk.  Amikor stresszhelyzetben vagyunk vagy mérgesek, vagy félünk, akkor megváltozik a légzésünk és egyre gyorsabb és akadozóbb lesz. A légzés tudatos irányításával és mélyen tartásával megszabadulhatunk a stressztől, a dühtől és a félelmeinktől, és ez képessé tesz bennünket arra, hogy tudatosan cselekedjünk el egy-egy helyzetben.

13. Mindent egyensúlyba hozni

Az Univerzumban egyensúlyi állapot létezik és nekünk is ezt kellene követnünk. Bármit megtehetünk, de a mértékletesség sohasem felesleges. Megtehetünk feleslegesnek látszó dolgokat is, de akkor ezek függőségi helyzeteket válthatnak ki, amelyek viszont elapaszthatják az energiáinkat, és negatívra válthatják át őket. Kiegyensúlyozottan élni, lehetővé teszi azt, hogy sokkal jobban tudjuk kezelni a különböző helyzeteket. Ha már a kerítésen ücsörögtünk egyszer, hogy úgy mondjam, akkor bármelyik irányba leugorhatunk, arra, amelyikre szeretnénk.

14. Cselekvésbe vinni

Szándékaink nagyon fontosok és bármire is szándékozhatunk. Ugyanakkor, ha a szándékainkat nem követik tettek, akkor a szándék mit sem ér. Lehet, hogy azt kívánjuk, hogy egészségesek legyünk, de ha minden időnket a tv előtt ülve töltjük és pizzát falunk közben, meg kólát iszunk, akkor csak szándék marad. Ha van egy szándékom, de tetteim nem erősítik meg akkor a szándék nem fog létrejönni. Ezért ha kívánunk valamit, akkor ne csak beszéljünk róla, hanem tegyünk is érte. A tettek, a cselekvések tudást visznek a bölcsességünkbe.

15. A Választás szabadsága

Mindannyian rendelkezünk szabad akarattal, és ha úgy döntünk, választunk bármit megtehetünk. Nem létezik, nincs olyan helyzet, amelyben nincsen meg a választás lehetősége. Meglehet, néha úgy tűnik, hogy nincsen választási szabadságunk, de mindig vannak lehetőségeink és erőnk is ahhoz hogy megtehessük a választásainkat.

16. Megengedni a Változásokat

A Változások folyamatosan jönnek, és mindig történik valami körülöttünk. Mi valójában, általában nem érzékeljük magát a változási folyamatot, de láthatjuk a végeredményét. A Változások nem valami rossz dolgok és nem kell tartani tőlük. A Változásokon keresztül tudunk fejlődni és haladni előre.

17. Felelősséget vállalni

A tetteink reakciókat váltanak ki, hoznak létre, és ez a természetünk törvénye is. Tisztába kell lennünk azzal, hogy felelősséget kell vállalunk tetteink, cselekedeteink következményeiért. Van az úgy, hogy nem a megfelelő módon cselekszünk, és azt mondhatnánk utána, hogy nem így akartuk azt megtenni. Mert ha tudtuk volna, hogy mi a következménye, akkor nem tettük volna meg. Azzal hogy felelőséget vállaltuk tetteinkért visszanyerhetjük erőnket, és szabadon választhatunk, tovább El kell fogadnunk azt is, hogy senki más nem élhet helyettünk, és azt is hogy olykor a tetteink bizonyos mértékben kellemetlenséget okoznak magunknak és másoknak is egyaránt. Ne feledjük viszont azt, hogy ezek a kellemetlenségek egyfajta módjai annak, hogy segítsenek bennünk a fejlődésünkben és rámutathatnak arra is, hogy hol szükséges a változásainkat megtenni.

18. Egyszerre csak egyet lépni

Ahhoz hogy elérjük célunkat, az odavezető utat több kisebb lépésre célszerű felosztani. Bármilyen apró sikert értünk el, az mindig egy nagyobb siker felé vezethet el. Ha közvetlenül egy hatalmasabb célt célozunk meg, meglehet, hogy a siker elmarad. Ne feledjük el, hogy az utazás felé megtett kezdőlépés mindig egy kis lépéssel indul, majd azt követi egy második majd egy harmadik és mindig annyi szükséges ahhoz, hogy elérjük a célunkat. Ne feledjük megdicsérni és megjutalmazni magunkat, ha sikert érünk el, mert az növeli az erőnket, és sikeressé tehet bennünket a továbbiakat tekintve, valamint erősítheti az önmagunkba vetett hitet.

19. Ítélőképesség

Nincsen jogunk arra, hogy megítéljünk másokat azért, hogy hogyan beszélnek, milyen szavakat használnak, mit gondolnak, és mit cselekszenek. Ők is rendelkeznek a választás szabadságával és megtehetnek bármit, amit akarnak, ahogy azt elhatározták, akárcsak mi. Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy bárkit is megítéljünk, mert mi magunk sem vagyunk tökéletesek. Például ha meglátunk egy tagbaszakadt embert, testén tetoválásokkal és kopaszra nyírt fejjel, bőrruhába öltözve, akkor automatikusan azt feltételezhetjük, hogy az illető bajkeverő. Pedig lehet, hogy ő egy mindenki által közismert virágárus. Másfajta színt hozhat az emberek ítélőképességében és változást abban, hogy hogyan viselkedünk velük. Azáltal ha nem vagyunk elfogultak a többi emberrel szemben, akkor sokkal jobban kölcsönhatásba kerülhetünk velük és talán új barátokra is tehetünk szert közülük.

20. Tisztesség/Becsületesség

A Tisztesség arról szól, hogy hogyan cselekszünk akkor, amikor senki sem lát bennünket. A saját mércénk szerint kell élnünk és nem másokon keresztüli elvárásoknak megfelelnünk. Ez arról szól, hogy összhangban maradunk a legmagasabb elképzelésünkkel, még akkor is, ha ennek az ellenkezőjét kívánják tőlünk.

21. Szellőztessétek ki magatokból a kétségeiteket

Szellőztessétek ki magatokból a kétségeiteket, félelmeiteket és aggodalmaitokat és vizsgáljátok meg őket, nézzétek, meg hogy miről is szólnak. Ezzel legyűrhetitek őket és hatalmatok lehet felettük, és így még erősebben az eredetekbe maradhattok. Miután rádöbbentek arra, hogy miről is szólnak, miért vannak itt, engedjétek őket szabadon.

22. Kudarcok/Sikertelenség

Néha megtörténik az, hogy kudarcok érnek bennünk: A döntéseik választásaink megnyilvánítását oly sokszor meg szoktuk akasztani. Hát így is gyakoroljuk a szabad akaratunkat. Döntéseink megakasztásakor, azonban amelyek sikerre vezetnek, azokat hagyjuk megtörténni. A siker gyakran nem egykönnyen érkezik és erőfeszítést, és kemény munkát igényel tőlük annak elérése. Fel fogjuk ismerni azt, hogy a legtöbb máról-holnapra, hirtelen sikeressé vált ember mögött sok éven át tartó kemény munka van. A kudarc nem olyan valami, amitől tartani kell, vagy azért aggódni hogy sohasem sikerül semmi. Minden, amit megtervezünk, abban nem az számít, hogy sikeres vagy kudarcot hoz, hanem az hogy olyan értékes leckével jön, amely tanít bennünket. A hibáinkra is úgy kellene tekintenünk, hogy értékes leckéket tartalmaznak: Az egyetlen egy hiba az, ha nem tanuljuk meg a leckéinket a hibáinkból azt, amire tanítanak.

23. A végtelen folyamatos utazás

Az életen keresztüli felfedező utazásnak soha nincs vége. A megérkezés nem egy cél vagy jutalom. Az utazásban a cél az út.

24.Nincs okunk a szomorúságra

Ha egy objektív képpel tekintünk az értelmünkre, akkor azt láthatjuk, hogy számtalan gondolat sodródik át rajta keresztül, amelyek közül nagyon soknak nem is vagyunk tudatában. A szomorúság vagy düh, vagy félelmetes gondolatok a tudatalattiból sodródnak fel és megváltoztathatják azt, hogy minden látható ok nélkül érezzük őket. Meg kell tanulnunk az elménk irányítását egy olyan eszközön keresztül, mint a meditáció, hogy képesek legyünk felismerni a gondolatainkat és észrevegyük őket, hogy milyenek is valójában. Aztán hagyni kell őket hadd menjenek a maguk útjára és mi meg maradjunk a középpontunkban. Tartsuk tudatosan és mélyen összpontosítva a légzésünket, mert ezzel is segíthetjük kizárni magunkból ezeket a negatív gondolatokat.

25.Érzelmek

Az érzéseink jönnek, mennek, gyakran anélkül, hogy meg is valósulnának. Sokan nem képesek kifejezni az érzéseiket, érzelmeiket, mert úgy tartják: ez nem férfidolog, vagy érzelmi visszahatás érhet, vagy közömbösnek kell maradni. Amikor negatív érzelmeket érzünk, akkor a testünk megfeszül. Ha nem adjuk ki, ha nem mutatjuk ki az érzelmeinket, úgy ahogy érezzük őket, akkor egyfajta feszültség tárolódik a testünkben. Érzelmeinktől nem szabad félnünk és meg kell ünnepelnünk őket. Amikor elfog egy érzés bennünk, akkor fejezzük ki azt! Amikor boldogok vagyunk, mosolyogjuk és nevessünk, ha szomorúak vagyunk, sírjunk. A kifejezett érzelmek felszabadítják a feszültséget és segítenek egy teljes életet élni az itt és mostban. Miután kifejezünk, egy érzést az eltávozik és nem tér vissza ugyanazzal az erővel, ugyanabba a helyzetbe. Ha nem vagyunk hajlandóak arra, hogy kifejezzük őket, akkor úgy tárolódnak bennünk, mint egy felduzzasztott sebes, megáradt folyó, és túl magas lesz a vízszint, ha nem hagyjuk az útjára menni.

26. Játék

Gyermekként túláradón, felszabadultan játszottunk. Élveztük és szórakoztattuk egymást, és rengetek energiával, rendelkeztünk. Aztán történt valami, felnőttünk és már nem folytattuk tovább abban a hitben, hogy felnőttünk, felnőttnek kell lennünk, és ők nem játszhatnak már. Pedig a játék az öröm egyik legnagyobb forrása: Ennek számos formája van, a sportjátékoktól kezdve, nevetés és viccelődés a barátokkal. A játék növeli, emeli az energiaszintünket, és még pozitívabbá tesz bennünk. És még pozitívabbá teszi a körülöttünk élőket, és általában felemeli az összes velünk érintett lelkeket. Vannak, amikor komolynak kell lennünk, de vannak helyzetek, amikor a játék ideje van, és ezt nem szabadna soha elfelednünk.

(Forrás: foldicsillagok)

Kiderült, hogyan kezeli az érzelmeket az agy. Agyunk azonos érzelmi nyelvet "beszél" másokéval

Amerikai kutatók kiderítették, hogy az érzelmeink milyen agyműködés eredményeként jönnek létre. Az eredmény meglepő.

A Mail Online értesülései szerint a kutatás rávilágított, hogy az emberi agy ugyanúgy kezeli az érzelmeinket, mintha íz-, szag-, vagy tapintási ingerekről lenne szó. A Cornell Egyetem kutatói szerint agyunk hasonló kóddá alakítja az érzelmekhez tartozó fiziológiai reakciókat. Ez a kód írja le, mit érzünk különböző érzetek, helyzetek, illetve emberek láttán. Tulajdonképpen úgy működik, mint egyfajta érzelmi barométer, amely jelzi, hogy az adott érzelem a skála pozitív, vagy negatív tartományában helyezkedik el.

Az agy egyedi kódot generál a teljes érzelmi spektrum különböző részeihez 

"Finom mintát fedeztünk fel az agy érzelmek feldolgozásáért felelős területén, az orbitofrontális kéregben zajló idegi aktivitásban" - magyarázta a Mail Online-nak Adam Anderson a Cornell neurológus kutatója. "Tegyük fel, hogy leülünk meginni egy pohár bort, amely mindkettőnknek nagyon ízlik, vagy mindketten meghatódunk egy szép naplemente látványától - ez azért van, mert hasonló mintázat figyelhető meg az agyunk működésében."

A szakember szerint az agy egyedi kódot generál a teljes érzelmi spektrum különböző részeihez, a kellemestől a borzalmasig, a jó érzésektől a rosszakig. Ez az idegsejtek elrendeződését befolyásolja, az egyik irányba áramló jelek pozitív érzéseket ébresztenek, míg a másik irány a negatívaké. 

A kutatás során a tudósok különböző képeket mutattak a kísérlet résztvevőinek, illetve különböző ízélményekben részesítették őket, miközben az idegrendszerükön végigfutó jeleket figyelték. Ezután arra kérték az önkénteseket, hogy értékeljék a szubjektív élményeket, majd a kapott eredményeket összevetették az agyi aktivitásban mutatkozó mintákkal.

Anderson csapata úgy találta, hogy az idegi átvivő anyagok egyes vegyértékei határozták meg az érzésekhez köthető mintákat az orbitofrontális kéreg azon területén, amely egyébként a látásért és az ízérzékelésért is felel. A szakértők szerint ez azt jelentheti, hogy külső, szubjektív élményeinket nem egy agyi "érzelmi központ" dolgozza fel, hanem sokkal inkább az érzetek percepciójától függ, hogy agyunk hogyan értékeli azokat. 

A kutatók arra is rájöttek, hogy a szubjektív érzések - függetlenül attól, hogy a szemünkön vagy a nyelvünkön keletkeztek - hasonló mintát mutatnak a kéregben, amely arra utal, hogy az agy azonos érzelmi kódot alkalmaz az egymástól eltérő típusú, ám minőségét tekintve pozitív érzetekkel, érzésekkel kapcsolatban. Ráadásul ez a fajta működés részben megfigyelhető volt az egyes önkénteseknél külön-külön is. 

Függetlenül a személyes érzéseinktől vagy érzelmeinktől, a bizonyítékok azt mutatják, hogy agyunk azonos érzelmi nyelvet "beszél" másokéval - tette hozzá Anderson.

(forrás: hazipatika.com)

Életbevágó útmutató Müller Pétertől

Akár egyedül élsz, akár párkapcsolatban vagy a legnépesebb családban, legyen valahol egy hely, ami csak a tiéd. Teremts időt arra, hogy minden nap legalább egyszer találkozz magaddal. Nem könnyű. Nem csak a rohanás miatt. Hanem mert nem neveltek rá, hogy a magányod: szent.

Müller Péter


Rendszerint menekülünk magunktól. Ha máshogy nem, bámuljuk a televíziót, vagy hosszan időzünk olyan emberek között, akikhez nincs sok közünk. Sajnos egy olyan társadalomban nőttünk fel, mely nem tud az önismeretről, nem tud a csendről, a benső nyugalomról - nem is tudja, mi az, hogy 'belül'.

Így aztán nem tanít meg arra, hogy a legjobb barátod te magad vagy, és ezért - figyeld meg! - szüntelenül menekülőben vagy.

Ha valaki először leül meditálni, mindene viszketni kezd, és azonnal száz és ezer fontosabb dolga akad, de tudd: a jó párkapcsolat titka a jó magány. A jó családi élet titka sem a szüntelen zűrzavar, hanem az a tapintat, amelyben tisztelik egymás magányos perceit.

Csak az nem gázol bele a másik életébe, aki önmagával rendben van. Csak az tud másokkal élni, aki önmagával is tud. A magányod: szent.

(Müller Péter)
(forrás:tudnodkell.info)


Müller Péter: Miért nem vagyunk önmagunk urai? - videó

Az élet értelme

"A léleknek is, akárcsak a pataknak és a növénynek, esőre van szüksége, noha másfélére: reményre, hitre, az élet értelmére."

(Paulo Coelho)

Az élet értelme

Minden egyes életútnak van célja, feladata és értelme...Az már más kérdés, hogy ezt ki hogyan találja meg, mennyire képes meglátni a hétköznapok örömei és terhei mögött. Rendszerint az élet közepe táján tesszük fel magunknak a kérdést: Ennyi lenne, ez minden, amit az élettől kaphatok?

Ilyenkor tudatosodik bennünk a hiány, ami tulajdonképpen abból fakad, hogy nem azt az életet éljük, amit szeretnénk, ami által talán értékesebbnek és hasznosabbnak éljük meg önmagunkat és létezésünket. Ezt az űrt, fájdalmat viszont hajlamosak vagyunk kivetíteni a környezetünkre, ennek egyenes következményei a magánéleti válságok, a hirtelen munkahely váltások, a párhuzamos kapcsolatok, a függőségbe menekülések. Mindegyik egyfajta segélykiáltás, persze ezt a kívülálló nem így látja, sőt talán mi magunk sem.

Mindegyik cselekvés mozgatórugója, a változásra késztető belső kényszer, amit nem lehet úgy megélni, hogy a figyelmünket kifelé irányítjuk, külső boldogságpótlékot keresve. Az egyetlen módszer, ami segít, hogy rátaláljunk a nekünk megfelelő irányra, ha befelé figyelünk, ha megpróbáljuk megérteni mi végre vagyunk itt. A jelek sokat segíthetnek, melyek sokszor csak figyelmeztetések, sokszor fájdalmas betegségek formájában nyilvánulnak meg, viszont mindegyik célja, hogy észrevegyük a változás szükségét, úgy a bensőnkben, mint a mindennapi életünkben.

Ami még nagyon jellemző erre a szakaszra a belső elbizonytalanodás mellett, az önmagunkról felépített kép romba döntése. Lehet, hogy addig értékesnek találtuk magunkat, jó feleségnek, nagyszerű családanyának, jó munkaerőnek, most viszont úgy érezzük, hogy mindez hitelét vesztette és megkérdőjelezzük saját értékeinket. Párhuzamot vonunk az élettel kapcsolatos csalódásunk és önmagunk között...talán, ha szebb, jobb, okosabb lennék, tartalmasabb lenne az életem...Pedig nem velünk van gond, hanem az út nem megfelelő, amit járunk, pusztán nehéz felfedezni a különbséget.

Mindenki feladattal születik, az egyik embernek a gondoskodás, a másiknak a tanítás, a harmadiknak a szellemi fejlődés és annak kamatoztatása a környezet javára, a negyediknél a kreativitás a kulcs és ezeken kívül még számtalan variáció lehetséges. Ahhoz, hogy ráleljünk ezekre a lehetőségekre, elengedhetetlen a megfelelő önismeret, önmagunk feltérképezése. Ez folyamatos, napi munkát igényel tőlünk és hatalmas őszinteséget, ami sok esetben nehezebbnek bizonyul, mint gondolnánk, de megéri, mert hozzásegít olyan információkhoz, melyek esetleg eddig csak a mélyben lappangtak és most a felszínre kerülhetnek. Ehhez persze igénybe vehetünk külső segítséget, olyan módszereket, melyek tágítják a világképünket és általuk nagyobb rálátásunk lesz életünkre, a bennünk lévő értékekre. Ilyen segítséget jelenthetnek az önismereti tanfolyamok, a rendszeres meditáció, a jóga, a pszichodráma csoportok, a life coaching, sőt én ide sorolnám az asztrológiát is, gyakorlatilag minden olyan tevékenységet, ahol önmagunkkal találkozunk és a lelkünkkel.

(Rajmon Beáta)

A férfi, aki megoldotta Tesla egyik titkát az elektromos teljesítmény közel 5000%-os növelésével

Jim Murray már több mint 50 éve felvillanyozta a világot. Életnyi tapasztalatával több tucat szabadalmat és találmányt hozott létre, és most egy igazán figyelemre méltó felfedezéssel állt elő, ami lehet, hogy alapvető módon változtatja meg örökre azt, ahogy az emberek az energiát használják.

Jim Murray és Tesla

Amikor még csak öt éves volt, Jim már akkor affinitást érzett a motorok és a villamos energia iránt. Ezen kíváncsiságát apja vonat modelljei keltették fel benne, melyek bütykölésével Jim órákat töltött. Természetes adottsága és gyermekkori szenvedélye segített létrehozni első elektromágnesét, amikor még csupán hat éves volt.

A következő néhány évben Jim hagyta, hogy intellektuális kíváncsisága több területre is elvigye őt. Rakétákat és rádiókat tanulmányozott és épített általános iskolás korában, és mire középiskolába került, addigra kialakult érdeklődése volt a nukleáris fizika iránt. Ez vezette Jimet egy lineáris elektron gyorsító megépítéséhez, amellyel bekerült a New England Science 1964-es tehetségkutatójába. Ezzel a belépővel a fiatal Murray megnyerte az első helyet az iskolában, a városban és az állami tudományos versenyeken. Emellett a projektjét bemutatták a Bostoni Tudományos Múzeumban.

Nem sokkal érettségi után Jim komolyan elkezdte tanulmányozni Nikola Tesla munkáját. Elbűvölték Tesla energiatermeléssel és szállítással kapcsolatos hihetetlen állításai, és megfogadta, hogy újra felfedezi a nagy tudós nem nyilvános titkait. Jim erőfeszítései végül olyan személyekhez vezették el, mint Otis J. Carr, aki azt állította, hogy Teslát személyesen ismerte. Ő is segített neki Tesla elveszett titkainak alaposabb megértésében.

Szakmai élete során Jim különböző technológiai alkalmazásokat kutatott és kísérleteket folytatott, melyek végül hozzájárultak az ő SERPS (kapcsolt energia-rezonancia tápegység) készülékének létrehozásához. Ez a nagyon speciális elektronikus áramkör képes az alkalmazott effektív energiát közel 50-szeresére "felerősíteni". Amikor Jim összekapcsolta készülékét barátja Paul Babcock szabadalmaztatott ultra gyors 5 ezredmásodperces kapcsolási technológiájával, 4790%-os villamos energia növekedést értek el a betáplált energiához képest. Ha ezt a fajta teljesítményt kereskedelmi forgalomba hoznák, a legnagyobb áramszolgáltató vállalatok remegnének a csizmájukban.

Jim így magyarázza:

"Elektromos energiát szállít egy speciális transzformátor, hogy feszültség alá helyezzen egy ellenállást. A nem eloszló mágneses potenciált ezután összegyűjtjük és ideiglenesen tároljuk, mielőtt visszaküldjük a forráshoz ugyanazon elektromos terhelésen keresztül. Ez az oszcilláló erő teljesen más tulajdonságokkal bír, mint a hagyományos elektromos áram, és valójában csökkenti a forrás teljes szükséges teljesítményét. Ennek az energiának a következménye olyan dinamikus, hogy az ellenállási terhelés több mint kétszer olyan hatékonyan működtethető, míg a sor által szállított nettó áramellátás csak nagyon kis értékkel csökken, Ennek a technológiának a következményei az energiagazdálkodás jövőjét tekintve teljesen elképesztőek!"

Miután látja az ember működés közben ezt a csodálatos innovációt, nehéz elhinni, hogy Tesla ugyanezt a technológiai szintet közel száz évvel ezelőtt már elérte, és még mindig nem történt előrelépés az ipari energiatermelésben egészen a közelmúltig.

Elég csak megvizsgálni Tesla szabadalmainak tartalmát, hogy megértsük, hogy miért figyelte a híres tudóst az FBI. Nem titok, hogy miután Tesla 1943-ban meghalt, a kormány ügynökei lefoglalták a kutatásait.

Jim kutatását szintén tüzetesen megvizsgálta az FBI. Jim elmondta, hogy az egyik projektje miatt, amin dolgozott, szintén összetalálkozott az FBI-al.

"1966-ban, nem sokkal apám halála után munka után hazaértem, és egy furcsa üzenetet találtam, ami rám várt."

Amikor Jim megpróbálta kideríteni az üzenet forrását, egy újabb üzenetet kapott, mely így szólt:

"Menjen a Hudson-Manhattan metrón Newarkba, New Jerseybe, és érjen oda a 11 Centre Place, FBI Newark főkapitányságra legkésőbb holnap reggel 10 órára. Kérdezzen rá Harold Miller ügynökre, ő fogja várni önt."

Érkezése után ügynökök kezdték kérdezni Jimet a kutatásairól. Miután tájékoztatta őket Nikola Tesla munkája iránti érdeklődéséről, Jim szerint:

"Az ügynökök némán egymásra néztek, majd felírtak néhány kiegészítő megjegyzést, melyeket betettek egy nevemmel ellátott irattartóba. Később tudtam meg, hogy ha egyszer egy személy az érdeklődési körükbe kerül, az FBI a dokumentumokat a végtelenségig megtartja!"

Szerencsére Jim nem hagyta, hogy ez a nyilvánvaló elrettentő taktika elriassza a kutatásaitól. Most, hála a modern technológiai fejlesztéseknek és az olyan bátor férfiak fáradhatatlan munkájának, mint Jim Murray, kezdjük megérteni Tesla eredeti munkájának igazán úttörő jellegét.

A SERPS technológia szerteágazó tömeges alkalmazása nem csak egyfajta paradigmaváltás. Köztudott, hogy az "energia változó" elsődleges tényező szinte minden ország poilitikájában. Az energiával kapcsolatos törekvések nem kétséges, hogy katalizátorként működnek a politikusok által rendszeresen meghozott döntések során. A legtöbben viszont csak olyan kutatásokat ismerünk, melyek a szén, kőolaj, atomenergia, a szél és napenergia felhasználását érintik. Ezen elfogadott kutatások dollár milliárdokat kapnak támogatásként évente, míg a független kutatókat, mint Jim, teljesen figyelme kívül hagyják.

A olyan radikálisan új technológiák pozitív környezeti hatása, mint a SERPS szintén nem lebecsülendő. Miközben a törvényhozókat továbbra is azért fizetik, hogy a globális felmelegedés kérdéséről beszéljenek, ez a technológia drasztikusan csökkentené a szén-dioxid kibocsátást az egész bolygón.

2012-ben a teljes szélenergia termelés egyedül az USA-ban elérte a 60 gigawattot, ami elég kapacitást jelent közel 15 millió otthon energiaellátásához. Eközben a megújuló energiaforrásokat, mint a szél-, a nap- és vízenergia széles körben bírálják, hogy nem elég hatékonyak az ország energia igényeinek kielégítése szempontjából. A nyilvánvaló igazság az, hogy olyan technológiákkal, mint a SERPS készülék, több energiánk lenne, mint amennyire szükségünk van.

Mindaddig, amíg olyan szervezetek léteznek, melyek biztosítják a feltörekvő technológiák jogi elnyomását, az emberek érdekei mindig másodlagosak lesznek olyanoké mellett, akik a hagyományos hatalmi rendszereket birtokolják és irányítják. Ugyanazok a rendszerek, melyek biztosítják a pénzforgalmat az elit számára, akik tovább pusztítják bolygónkat.

(forrás: ujvilagtudat.blogspot.hu)

Dynaflux Generátor - Jim Murray - videó

Babona

A babona nagyon értékes segédeszköz számunkra a hit lényegének megértésében. A babonáról azt mondják, hogy tudománytalan, de gyakran pozitív hitet indukál, és ez fontos. 

Ha például egy fiatalember, akinek a kezén szemölcs van, elmegy egy öreg anyókához, hogy kivetesse vele a szemölcsöt, akkor ez a folyamat a következőképpen játszódhat le: Az öreg anyóka azt mondja neki, hogy telihold idején menjen egy útkereszteződéshez és ásson el ott egy darab szalonnát. Azután induljon hazafelé, és a világért se nézzen hátra, különben az egész dolog hatástalan lesz. A tanács lelkiismeretes teljesítése által a szemölcs biztosan el fog tűnni. Fiatalemberünk mindent pontosan teljesít. Várja a holdtöltét, elmegy az útkereszteződhez, elássa a szalonnáját, a lehető leggyorsabban hazafelé indul, és gondosan ügyel arra, hogy meg ne forduljon. Szemölcsei valóban elmúlnak. Hasonló dolog valójában nagyon sokszor előfordult. Természetesen kézenfekvő, hogy a szemölcs nem a telihold, az útkereszteződés, a szalonna és a hazafelé tartó úton történt vissza nem fordulás hatására tűnt el. Csupán a hit volt az, ami ezt az eredményt létrehozta, az a hit, mely szerint az említett feltételek betartása esetén a szemölcsök eltűnnek.

Tehát látható, hogy önmagában közömbös, milyen úton valósul meg a hit. Gyakran találkozunk rendkívül intelligens emberekkel, akik azonban babonásak. Ismerte egy nagykereskedőt, aki pénteken semmiféle üzletet nem kötött, bármilyen csábító is volt az. Ismertem egy másik urat, aki reggel az indulásnál simán megfordította autóját, ha egy macska szaladt át előtte az úton. Pedig biztos, hogy a macskák ártatlan állatok, és nem hoznak szerencsétlenséget az autósra. Azoknak, akiknek az a babonájuk, hogy a péntek szerencsétlenségük napja, azt tanácsolom, hogy másként állítsák be magukat, azaz higgyék, hogy a péntek szerencséjük napja. Ha valaki ezt megteszi, ha ehhez a hithez tartja magát, csakhamar megtalálja az alkalmat annak megállapítására, hogy a péntek valóban szerencsét hoz szerencsétlenség helyett.

Még egyszer mondom, ahogyan a hit létrejön, az önmagában közömbös. Az a fontos, hogy az ember hisz. Így megállapítottam, hogy az emberekben, mégpedig minden körben, éppen úgy mint minden népben létezik a csodákban való hit. A kételkedőt sem zárom ki ezek köréből, ő is hajlamos az ilyen hitet befogadni, ha nem is nyilvánosan. Ha valahol fellép egy csodadoktor, megfigyelhető, hogy minden társadalmi réteg képviselteti magát a jelenlévők között. Intelligenciától és anyagi helyzettől függetlenül.

A csodákban való hit létezése nagyon elgondolkodtató. Nem lehetne olyan általános, ha nem jönnének létre ismételten olyan sikerek, amelyek igazát bizonyítanák. A csodában való hitnek van alapja, de a csoda nem kívülről jön, hanem bennünk van az oka. Tényleg lehetséges a betegségek gyógyulása, ha hiszünk a gyógyulásban. Egyedül hitünk a döntő. Itt-ott előfordul olyan babona, amely eredetileg nem volt az.

Olvasóim ismerhetik azt az esetet, hogy vannak olyan emberek, akik harmadikként nem gyújtanak rá egy gyufaszállal a cigarettára. Azt hiszik, hogy egyiknek a három közül meg kell halnia. Ez a babona tudomásom szerint a háborúban keletkezett. Ha a sötétben a katonák meggyújtották cigarettájukat, és hárman egy szál gyufáról gyújtottak rá, természetesen könnyen megtörténhetett, hogy egyikük a három közül elesett. Ennek oka az volt, hogy az ellenség figyelmes lett a fénylő pontra, és tűz alá vette azt. Jóllehet most már semmi sem igazolja ezt az eljárást, semmi ok nincs annak betartására, az eredeti óvatossági előírás babonaként mégis tovább él. Egyáltalán nem egyszerű minden estben megállapítani, hogy vajon babonáról van-e szó vagy nem. Egyrészt vannak babonás nézetek, amelyeknek egészen természetes magyarázatuk van; másrészt lehetséges, hogy egy nagyon érzékeny idegrendszerű ember erős intuícióval olyan dogokra képes, amelyek az átlag embernek megközelíthetetlenek. Ha ezekről beszél, természetesen nagyon könnyen babonás ember hírébe jut. Számunkra mindebből csak az tény értékes, hogy "hívő lesz." Ezt a felismerést üdvözölnünk kell, ha le akarjuk győzni a negatív babonát. Pontosabban helytelen, hogy életünket ilyen hittől tesszük függővé.

Belső világunk mélyebb megismerése a káros babonát magától kikapcsolja. Be fogjuk látni, hogy egy macska, ami keresztezi utunkat, ártalmatlan állat, a péntek éppen olyan jó nap, mint a többi stb. Sőt nyugodtan ülhetünk 13-an az asztalnál, és nem kell félnünk attól, hogy valami rossz fog történni emiatt. Ha felfogjuk, hogy egyek vagyunk a teremtő lélekkel, akkor valószínűleg nem lesz szükségünk babonára.

(Emile Coué: Elméd gyógyító hatalma)

Domján László a hit teremtő erejéről - videó

Idegen lény a csillaggyerek?

A 1930-as években egy fiatal amerikai lány nyaralni ment a családjával, a Copper Canyon térségében Mexikóba Chihuaha városától 160 kilométerre.

 

 Lloyd Pye

Egy reggel elmászkált a családjától a táj szépségében gyönyörködni, amikor rátalált egy elhagyott bányászati alagútra. Az alagút belsejében talált egy teljes emberi csontvázat. Majd mellette egy emberi kart vett észre a földből kilógva. A fiatal lány elkezdett ásni majd kiderült, hogy egy kis sírkamrát talált.

Ekkor még nem tudta, hogy egy nagyon furcsa felfedezést tett. A lány megragadta mindkét koponyát, és hazavitte az Amerikai Egyesült Államokba. 1998-ban halt meg, de a maradványokat addig magánál tartotta és csak akkor láttak napvilágot. Azóta is nagy ellentmondás van a paranormális és a tudományos közösségek között a koponyák mivoltáról. A koponyák közül az egyik teljesen normális, míg a másikon érdekes „torzulásokat” találtak a kutatók.

„El akartam kerülni, hogy azzal vádoljanak, kisajátítottam a csillaggyereket, ezért tudósokat kerestem, de szinte senki sem akarta vállalni az alapos vizsgálatot” - magyarázta Lloyd Pye, aki hét éve kapta kézhez az első eredményt. A kormeghatározás alapján a lelet 900 éves lehet, a DNS-teszt pedig kimutatta, hogy biztosan emberi anyától származik, de az apa örökítő anyagát nem tudták azonosítani. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a koponya egy gyermeké volt és azonnal pletykák kezdtek el terjengeni, hogy egy idegen lényé a maradvány. Így kapta a „csillaggyermek” nevet.

Egy földön kívüli megtermékenyített egy nőt, avagy génhiba és ritka betegségek összjátéka miatt deformálódott így az ötévesen elhunyt csillaggyerek koponyája és úgy lett eltemetve egy indián temetőben? Viszont a tudományos bizonyítékok azt mondják, hogy nem ez a legvalószínűbb. Mind a két elmélet arra utal, hogy a megfejtés egy rendhagyó eseményben keresendő, de furcsa, hogy a tudósok tíz évvel a szenzáció után sem tudtak magyarázatot adni a rejtélyre.

A rendellenesség valóban szembeötlő. Egy ötéves gyerek koponyája legfeljebb 1200 köbcentiméter, ez pedig 1600. Erős, de könnyű szerkezetű a csontozat, hiányzó a homloküreg, a szemek szinte összeérnek, a szemideg feljebb helyezkedett el, a koponyaalapi rész pedig indokolatlanul sima, mondhatni srég. „Még mindig nem tudjuk, milyen lény volt a csillaggyerek apja” − vélte Lloyd Pye, aki tizenkét éve kapta kézhez a furcsa leletet egy mexikói házaspártól.

Van egy módja annak, hogy végleg bizonyítani lehessen hogy mi az igazság. Mitokondriális DNS tesztet lehet alkalmazni annak megállapítására, hogy milyen faj az anya. A teszt után megállapították, hogy az anya ember volt, viszont az apa kérdésre még mindig nem kaptak választ, mivel azt nem tudták megállapítani. Összesen 11 laborban elemezték, és röntgenezték, de nem jutottak dűlőre, és időközben a koponyavita is megfeneklett.

William Rodriguez amerikai törvényszéki orvos szerint együttesen fellépő ritka deformációk eredményeképpen lett ilyen furcsa a 12. században élt gyerek feje, de ezt sokan valószínűtlennek tartják. Pye is hangsúlyozta, hogy ez lenne az orvostudomány történetében az első ilyen eset. „Ez olyan ritka jelenség lenne, hogy ilyen erővel ez a lény akár földön kívüli is lehet” − mondta Pye, aki kezdettől fogva azt vallotta, hogy a csillaggyerek a nevében hordja a származását.

Lehet a csillaggyermek valami földönkívüli-ember hibrid, vagy ez csupán egy emberi gyermek a szörnyű deformitással, ahogy a tudomány azt elfogadta? Az apa faját meghatározni egy úgynevezett nukleáris DNS teszttel lehet. Ezt a tesztet 2010-ben Lloyd Pye-nak, a csillaggyermek koponyájának legnagyobb kutatója, és egy DNS kutató csoportnak sikerült elvégeznie, és egyből megkapták a választ: a csillaggyermek apja egy nem ismert faj.

Bár ha még hibás is a teszt akkor sem szabad figyelmen kívül hagyni, a feltűnő különbségeket egy emberi és a csillaggyermek koponyája közt. Bár a koponya hasonlít egy emberi koponyára van számos különbség is, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül. A korábbi megállapítások mellett, a koponya sokkal tartósabb, mint egy emberi koponya annak ellenére, hogy fele olyan sűrű, és fele a súlya. Ez a tartósság valószínűleg a csontoknak a más szövet összetétele adhatja. A koponya csatlakozik a nyaknál egy másik csont szerkezethez. Ennek következménye, hogy fele olyan hosszú a csillaggyermek nyaka.

Szóval mi is a csillaggyermek? Sok választ kaptunk már a tudománytól erre a kérdésre, de megdönthetetlen bizonyítékot még senkinek sem sikerült felmutatnia. Talán egyszer választ kapunk, vagy a bolygónkról, vagy talán a messzi csillagokból.

(forrás:legendavadasz.hu)

 A csillaggyermek koponya - videó 

A Mennyország és a Pokol

Istennel beszélget egy ember: Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol.
Isten odavezeti két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi az embernek, hogy betekintsen.

 

 A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval.
Az embernek elkezdett csorogni a nyála.

Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak voltak. Az összes éhezett.
Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében.
Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal.
De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni.

A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva.

Isten ekkor azt mondta: Amit most láttál az a Pokol volt.

Majd mindketten a második ajtóhoz léptek.

Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában.
Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét elkezdett folyni a szent ember nyála.
Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben.
De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással.

A szent ember ekkor azt mondja Istennek: Én ezt nem értem!

Ó, pedig ez egyszerű - válaszolja Isten - ez igazából csak "képesség" kérdése.

 Ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak. 

‚A Pokol gyakran itt van a Földön."

- Mehring Antal -

 A szándék - videó
forrás: hunmo

 

Halálon innen és túl

November  elsejétől minden évben a természet álomba szenderülésével  együtt ránk köszönt  az elmúlás visszavonhatatlan és kikerülhetetlen tényével való szembesülés. Minden ember számára kevés kivétellel  félelmetes a halállal való találkozás, hiszen minden barát, rokon, közvetlen családtag aki  eltávozik ebből a világból a saját halálunkra emlékeztet bennünket.

Talán nem is az eltávozás ami rémülettel tölti el az embert, hanem a  távozás útjához vezető szenvedés, fájdalom, emberhez nem méltó kiszolgáltatott és megalázó helyzet vagy a váratlan halál esélye.

A veszteséget tanult sémák szerint próbáljuk kezelni és feldolgozatlanul  hagyjuk sokszor hosszú évekig évtizedekig. A legszörnyűbb élmény amikor szülő veszít i el  gyermekét, mert az olyan érzés mintha a saját élete lenne értelmetlen attól a pillanattól fogva, hogy a tragédia beköszöntött az életébe. Kitörölhetetlennek tűnő, bénító fájdalom uralja el az itt maradottat és megszűnik vállalni  a saját további sorsát. Düh, lázadás, tagadás fájdalom  marcangolja a lelkét.

A vallási tanítások a majd egyszer feltámadunk esélyével  nem nyújtanak vigaszt. Talán a Hinduizmus és a Buddhizmus az ami a halál kérdését úgy  tanítja, hogy kilépünk ugyan e világ kapuján, de vissza is térünk egy új életbe. A Karma törvénye szerint a Samsara (Létkerék) addig forog körbe körbe amíg e látszatvilág forgásából a megvilágosodás és  a mindenséggel való egység megélése által  képesek leszünk megszabadulni.  Nincs ember, akiben ne merült volna  fel a kérdés, hogy -Akkor mivégre, mindez?- Az elmúlt  évszázadok kultúrális hozzáállása sem segítette a veszteség feldolgozást , valamint az eltávozó elvezetésében sem nyújtott segítséget, lelki támaszt.

Talán mostanában a hospis mozgalom feléledésével mutatkozik némi remény arra, hogy a lélekgondozásra is figyelmet fordítanak az illetékes intézmények.  A halál vagy tabu téma az emberek körében vagy szőnyeg alá söprik a kérdést és belevetik magukat a nagybetűs életbe a kedvenc szlogennel  takaródzva:- Egyszer élünk!-  A tudomány sem támogatja a halál rejtélyének megfejtését, mivel  tagadja a lélek létezését és a  lehetőségét  a többszöri életnek. A halál pillanatában fellépő  Isten élményt is a hormonok játékának és az oxigén hiánynak tulajdonítják az orvosok. Azt mondják, onnét még senki sem jött vissza, hogy elmondja mi van, vagy egyáltalán  van e valami odaát.

Pedig, nyitott szellemű kutatók  által lejegyzett  számtalan halálközeli élményt megélt ember esete  bizonyítja, hogy létezik az a bizonyos másik világ. A beszámolók ugyan sokszínűek, de mégis rengeteg ponton megegyeznek. Mint pl. az alagút élmény, életfilm áttekintése, vagy  egy szeretetet sugárzó fénylénnyel való találkozás, aki visszaküldi azzal a tapasztalót, hogy dolga van még ebben a világban. Néha konkrétan el is mondják, hogy mi az a feladat amit még el kell végeznie az élményesnek. Könyvek sora jelent meg olyan esettanulmányokkal  az oldalain, melyek bizonyítékok  arra  vonatkozóan is, hogy újra és újra leszületünk a  világ e fizikai síkjára.

A születés az embereket mindig örömmel  tölti el, bele sem gondolva  abba, hogy mekkora trauma az anyaméh védettségéből kilépni és felvállalni egy újabb testet, annak  funkcióit használni és elölről kezdeni mindent, úgy, hogy a felejtés ködébe vész az összes eddigi tapasztalatunk és megélt életünk. Mind e megoldatlan kérdésre azonban van terápiás megoldás, így a veszteségtől  kezdve az előző életek rejtett valóságának feltárásáig mindenre feleletet kaphatunk. E terápiák neve: Tanatológia, Visszavezetés terápia és Lélekgyógyítás.  E módszerek segítséget nyújtanak szeretteink elengedésében, a gyász feldolgozásában, az élet értelmének megértésében, halálközeli élmények feldolgozásában és előző életek feldolgozatlan traumáinak feltárásában. Mindez egy egészséges és boldog élethez vezeti el az embert, ameddig tart és még azon is túl, mert minden tapasztalatot és tanulságot tovább viszünk egy következő életbe.

(Mike Valéria Annamária  parapszichológus)

Tervezzük az életünket vagy éljünk a mának?

Mindannyian keressük a boldogságot, sikert, elégedettséget, de vajon milyen módon tesszük ezt és jól csináljuk-e? 

Legyenek céljaink, valósítsuk meg azokat és így érjük el a sikert, elégedettséget és boldogságot? Vagy inkább éljünk a jelenben és örüljünk annak, amit elénk sodor az élet?

Tervezzük az életünket vagy éljünk a mának?

Ezen kérdésekre sokféle válasz létezik. Mindenki éli és igaznak véli azt az életvezetési stílust, amit nap mint nap használ. Ezeket vagy mintaként hozza a szüleitől vagy személyiségjegyei kényszeríti erre, esetleg eddigi tapasztalatai és félelmei által vezérelve, nem is tud mást választani. Onnantól pedig, hogy nincs választási lehetőségünk, mert csak az egyik fajta boldogság kereséssel azonosultunk, nem mondhatjuk szabadnak és tudatosnak magunkat.

Az életünk sokféle helyzetet ad, amelyben meg kell álljuk a helyünket. Van amikor a tervezés és következetes kivitelezés a jó módszer, máskor pedig az önfeledt szórakozásnak, a gyermeki játékosságnak van helye.

Ahhoz, hogy minden élethelyzetben megfelelően cselekedjünk, fel kell szabadulnunk az eddig használt életvezetési stílusból, mert ehhez túlzottan kötődünk. Ezt követően el kell sajátítanunk olyan új módszereket, amelyek eddig hiányoztak az eszköztárunkból. Így lesz szabad a választási lehetőségünk.

Mi ad nagyobb boldogságot?

Emellett van még egy fontos tanulsága is a kétféle boldogság keresésnek.

Azt látjuk, hogy az életüket tervezők mindent elérnek, amire vágytak, mindenük megvan, néha még több is, mint amennyi valóban szükséges. Mégis, akik alapból képesek az élet spontán élvezetére, azok a kevés jóból is nagyobb örömöt és boldogságot élnek meg, mint akik tökéletesen tervezik és kivitelezik az életüket.

Miért van ez így?

Azért, mert a tervezés és a pontos megvalósítás közepette annyira nagyon akarnak és görcsölnek a céljaik megvalósításáért, hogy ettől rengeteg félelmet és stresszt élnek meg. Az akarásra, félelemre és feszültségre pedig a lélek kapui bezárulnak és pont ettől veszítik el az emberek az érzékenységüket, amivel a jót, a szépet és finomat érzékelni tudnák, hogy abból örömöt és boldogságot meríthessenek.

Hiába tesznek meg mindent, sőt még többet is ahhoz, hogy jól érezzék magukat, pont ez a nagy igyekvés és erőlködés teszi érzéketlenné, majd tompává őket, hogy élvezhessék munkájuk gyümölcsét.

Ismerjük a képet, amikor a gyermekeiért magát agyon dolgozó Anya (vagy Apa) olyan fáradtan ér haza a munkából, hogy képtelen együtt örülni és játszani a gyerkőccel. Vagy amikor a tökéletes nyaralást szervező barátunk képtelen élvezni a pillanatot, mert folyton azon aggódik, hogy minden úgy történjen, ahogyan ő azt eltervezte.

Pedig a boldogság - lehetősége - ott van bennük is, csak el kellene engedni már abból a rengeteg akarásból, erőlködésből és hagyni kinyílni önmagukat. Ez viszont egy másik út, egy másik életvezetési és boldogság keresési stílus.

A bizalom

Tudni kell bízni abban, hogy minden jó lesz. 

Mindent megkapunk - előbb vagy utóbb. Nem biztos, hogy akkor, amikor mi szeretnénk, lehet hogy majd csak később. Vagy soha. De addig is történnek dolgok, amelyeknek lehet örülni, amikre érdemes nyitottnak lenni, amiből tudunk tanulni. Mindig van valami érdekes, valami jó, valami szívet melengető. És amikor ilyen gazdag az élet, a pillanat, akkor már ebből is annyit töltekezhetünk, hogy nem is olyan nagy baj, ha nem az történik, amit elterveztünk. Mert mindig van valami, aminek örülhetünk.

Ez a szemlélet adja azt a nyitottságot, ami képessé tesz, hogy érezd és élvezd az életet. Bármit, ami van. Ha esik az eső, ha fúj a szél, ha máshogy történik, mint ahogyan szeretnéd, akkor is jó. Mert belül nyitott vagy mindenre, bízol az Univerzumban, bízol az utadban.

A sötét oldal

A nagy nyitottságodban nem csak a szépet és a jót fogod megélni, hanem olyat is, ami fáj, kellemetlen és bántó. Ez félelmet gerjeszt és a lelked ismét bezárul. Tudnod kell kezelned a félelmet, a fájdalmat és veszteséget, különben hosszú időre zárva maradsz és akkor ki fogja élvezni és érezni az életedet?

Minden értünk van, a létezés minket szolgál. Amikor valami rossz történik veled, az nem ellened van, hanem érted, hogy tanulj, fejlődj általa. Valamilyen tanítás van minden helyzetben, minden esemény és személy mögött, ami elől ha menekülsz és védekezel, akkor csak hatalmas mumussá érleled az egyébként téged szolgáló tanítást. Ellenben, ha a félelmeidet és reflexeidet legyőzve szembenézel vele és megkérdezed tőle: Hát Te ki vagy és mit akarsz? - akkor megértheted, hogy mire akar tanítani, miben kell változnod, mit kell elfogadnod, merre vezet a fejlődésed útja.

Korábban a fájdalomtól és félelemtől akár évekre is bezárulhattál, így hiába voltak sikereid, eredményeid az életben, nem tudtál igazán mélyen örülni nekik. Amikor viszont fel tudod dolgozni azt, amit eddig fájdalomnak éltél meg, akkor képes leszel megtartani a nyitottságodat és tovább élvezheted az élet apró és hatalmas ajándékait.

Egy nyitott ember a szűkösségben is nagyobb boldogságot él meg, mint aki birtokolja a világ összes kincsét, de a szíve zárva van.

Ezért ha a boldogságot keresed, akkor a legjobb, ha először a nyitottságodat, érzékenységedet fejleszted magadban.

Ahhoz viszont, hogy hosszútávon is nyitott tudj maradni, tudnod kell kezelned a félelmeket, fájdalmakat és veszteségeket, mert ezek zárnak be a leghamarabb.

(Huszti Sándor - onmegvalositas.hu)

A hit

Amint az olvasó tudja, mi a nagy teremtő léleknek kis része vagyunk. Ennek következtében bennünk is jelen kell lennie a teremtő erőnek. Ez az erő a hit. A tévedések elkerülése érdekében szeretnék arra utalni, hogy itt a "hit" szót nem az egyházi dogmák értelmében akarom használni. Mint vallásos ember, magától értetődően figyelembe veszem az összes vallási szemléletmódot, és ebből a szempontból senkit sem szeretnék befolyásolni. E hitvallásbeli dolgok ápolását nem tekintem kötelességemnek, hanem az illető egyházak feladatának tartom. E könyvben a hétköznapi hitre gondolok.

Mivel minden gondolat, ami betölt engem, hasonló jelentőségű azzal, amit hiszek, ilyen értelemben nincs olyan ember, aki ne hinne. Így az egyik hisz a felemelkedésben, meg van győződve arról, hogy jó üzletet fog kötni, - a másik pedig fél és gyakran gondol arra, hogy neki minden rosszul sikerül. Vannak emberek, akik gyógyulásukban hisznek, míg mások szilárdan kitartanak abban a hitben, hogy betegek maradnak. Azt is meg kell állapítanunk, hogy vannak olyan emberek, akiknek szilárd, kitartó a hitük, ellentétben azokkal, akik ma ezt és holnap azt hiszik. Gondoljunk csak azokra a betegekre, akik egyik orvostól futnak a másokhoz, éppen ingatag hitük következtében. Egyesek mindent elhisznek, az igazság kivételével. A német nyelvben a "hinni" szó, nagyon sok más fogalommal rokon értelmű. Például ezt mondják: "Azt hiszem, megváltozik az időjárás.", vagy: "Azt hiszem, ott fenn a hegyen nagyon szeles az idő." stb., ehelyett így is mondható: "Úgy vélem, megváltozik az időjárás." stb. Sőt néhány értelemszerű meggyőződésre is a hit fogalmát alkalmazzák.

Tehát a hit szó a köznyelvben nagyon gyakori, néha úgy tűnik, hogy hitelét vesztette és bizonyos részvéttel teli mosollyal tekintenek rá. A pozitív önbefolyásolás tekintetében teremtő hitnek nevezzük a gondolattal, elképzeléssel való teljes betöltöttséget, tehát azt az állapotot, amikor a gondolat vagy elképzelés tökéletesen uralja és áthatja a pszichét. A teremtő hit önmagában levő erőt jelent, aminek a gondolat ad célirányt. A következő példa szemléltesse a fentieket: Az elektromosság önmagában álló erő. A gondolat segítségével, amely akaratunkat megmozdítja, izzásba hozhatunk vele egy lámpát, vagy főzőedényt működtethetünk általa. Egyedül az akaratunk, amely ezt a villanykörtét izzásba akarja hozni, nem elegendő, szükségünk van az elektromosság kifejezett erejére. Hasonló viszonyban áll egymással az akarat és a hit. Egy meghatározott cél elérése érdekében egyedül az akarat nem elegendő, csak ha a hit - teljes gondolati betöltöttség - kifejezett ereje járul hozzá, akkor érjük el a célt. Tehát meg kell tanulnunk így gondolkodni: "Akarom és tudom."

A legtöbb embernek nincs fogalma arról, hogy a hit teremtő ereje határozza meg sorsát. Mi emberek túl szívesen és túl könnyen hisszük el a rosszat, szomorút, a romboló dolgokat, hisszük a betegséget, nyomort, ínséget, stb. Aki felismerte, hogy hitünk az egyetlen teremtő erő, ami fölött rendelkezünk, az óvakodni fog attól, hogy ilyen módon tévesen használja, mert ha rosszat hiszünk, akkor a rossz oldal szerint fogunk cselekedni. Át kell alakítanunk hitünket, ha minden szempontból sikereket akarunk elérni. A jó iránti bátorság is hozzátartozik a pozitív gondokozáshoz, és csak annak felismerése adhatja meg nekünk a szükséges bátorságot az önbizalom elnyeréséhez, hogy a szellem számára semmi sem lehetetlen. A teremtő hitet épp olyan kevéssé lehet megmagyarázni, mint például a szellemet. De végtelenül sok múlik azon, hogy olvasóim jól megértsenek.

A hit jobb megértése érdekében utalok a "megszállottság" szóra. A megszállottság magába zárja a gondolattal, vagy eszmével történt teljes betöltöttség fogalmát, és ez a teljes betöltöttség a hit. Például mondhatjuk, hogy Zeppelin grófot betöltötte, megszállta a kormányozható léghajó gondolata. Néhány olvasó bizonyára emlékezni fog rá, miként gúnyolták gróf Zeppelint, ő azonban feláldozta egész vagyonát, és nem bátortalanították el a veszteségek és gúnyolódások. Rendkívüli erővel rendelkezett a végső sikerbe vetett hite, olyan erővel, amely segítségével megélte eszméjének megvalósulását. Ha egy súlyos beteget megszáll, azaz betölt az a gondolat, mely szerint nem lehet segíteni állapotán, akkor elveszett. De újból és újból megtapasztalta, hogy olyan emberek, akikről lemondtak, ismét meggyógyultak, mert hitték, hogy egészségesek lehetnek.

Vagy tételezzük fel, hogy két üzlettulajdonos teljesen azonos feltételek mellett csődbe jut. Az egyik a kettő közül öngyilkos lesz, a másik öt év múlva ismét felküzdi magát. Mi a különbség e két üzletember között? Egyikük azt hiszi, azaz betölti az a gondolat, hogy: "Nem tudok kitartani, ezért tönkremegyek." A másik azonban azt hiszi: "Erősebb vagyok a sorsnál, nem engedem eldobni magam általa.", és így öt év múlva ismét a csúcson van. Tehát teremtő erő van a kezünkben; lehetünk derülátók vagy borúlátók, hihetünk a jóban vagy a rosszban. Eléggé feltűnő, hogy mi emberek milyen könnyen hiszünk a rosszban, és milyen nehezen a jóban. El kell gondolkodnunk e tény felett. Nyilvánvalóan egy ellenséges és idegen befolyás azon fáradozik, hogy hitünket, teremtő erőnket rosszra és rosszul használjuk. Erről az ellenséges befolyásról később még fogok beszélni; most csak azt kívánom megállapítani, hogy ez az ellenséges befolyás mindjárt elveszíti hatalmát, mihelyt megvonjuk tőle hitünket.

Mindenekelőtt látnunk kell, hogy a hit és az értelem két teljesen különböző dolog, tehát az értelmi meggyőződés még nem biztos, hogy teremtő hit; egybeeshet valódi teremtő hittel, de nem feltétlenül kell egybeesnie. Kézenfekvő, hogy a teremtő szellemnek sokkal többet kell teljesítenie, mint termékének, az értelemnek. Ha egy boldogtalan emberből boldog ember lesz, elégedetlenből elégedett, sikertelenből sikeres, betegből egészsége, akkor sokan azt gondolják, hogy csoda történt. Ilyen esetekben azonban az illető ember csupán teremtő erejét használta helyesen és jó értelemben. Ezek az úgynevezett csodák nem mások, mint a szellem hatásai. Azaz még ma is igaz: "Hited megmentett téged." Mindenesetre még egyetlen embert sem tettem egészségessé; csupán meg tudtam mutatni számára a gyógyuláshoz vezető utat; sajnos azonban senkit sem tudok arra kényszeríteni, hogy valóban járjon ezen az úton, azaz hitét helyesen használja. Egy biztos: minél egyszerűbben, minél simábban fogja fel valaki ezt a problémát, annál gyorsabban éri el a sikert.

Az erő bennünk van. Az elmondottak megerősítésére szeretnék néhány példát említeni neves orvosok gyakorlatából Az idegorvos Dr. von Gulat-Wellenburg azt mondja, hogy előrehaladott állapotban levő tüdőtuberkulózis a hit hatalma által nemcsak javult, hanem "az orvosi várakozással ellentétben teljesen meggyógyult". Dr. med. Brauchle, akinek jó hangzású neve van a tudományos világban, és az olvasó számára is ismert lehet, a következő személyes élményéről számolt be, amit egy Coué által vezetett csoportban tapasztalt: Egy idős, megőszült, púpossá összeesett ember kereste fel a tanfolyamot. Egyik kezével botjára, a másokkal az őt kísérő hölgy karjára támaszkodott. A férfi nagyothalló volt; közvetlenül a fülébe kellett kiabálni, hogy megértse a hozzá beszélő szavait. Coué maga elé kérte. Felszólította, hogy álljon fel. Csak fáradsággal és nehezen tudott járni. Coué a kezével végighaladt a beteg fájó, nehezen mozgó hátán. "Elmúlik, elmúlik, elmúlik ..." - mondogatta. Rövid idő múlva a beteg felállt, könnyen és hajlékonyan. Most a lábak következtek. Ezeken végigpásztázva mondta: "Elmúlik", ezt gyakorolta rövid ideig. Ekkor felállt a beteg a székről, és fiatalos ruganyossággal futott az előtte haladó Coué mögött. Egyedül tudott járni az, aki még néhány perccel ezelőtt alig tudta fenntartani magát két támasz segítségével. Rossz hallása befolyásolása érdekében Coué arra kérte, hogy nézzen egy szilárd pontra, és a fülébe kiáltotta: "Hall engem?" - "Igen, én hallom Önt." Három lépés távolságból: "Hall még Ön engem?" - "Igen, még hallom." Tíz lépés távolságból: "Ön most szintén jól hall?" - "Igen, nagyon jól hallok." Ezután a másik fülével is ugyanez történt. Az idős beteg egyáltalán nem értette, mi történt vele. Mielőtt megérthette volna, tudott járni és hallani. Túláradó örömmel akart hálát mondani Couénak, aki azonban vidám nevetéssel utasította el magától annak gyanúját, hogy ő segített: "Köszönje meg ezt Ön saját magának; járó és halló képességeibe vetett hite segített Önnek."

Az előbbieket magam is csak megerősíteni tudom, mégpedig saját megfigyelésem alapján amit Nancy-ban tettem egy Coué professzor által vezetett tanfolyamon. Éppen így azok a sikerek is, amelyeket saját tanítványi körömben megfigyelhettem, nem egy bennem működő különös képességre vezethetők vissza, hanem betegeim pozitív hitének erejére. Újból és újból beigazolódott az ismert mondat: "Hited segített neked". A jól ismert berlini idegorvos, Prof. Dr. med. J. H. Schultz megerősíti: "Általánosan ismert tény, hogy rendkívül sok gyógyszerre és orvosi beavatkozásra érvényesek e szavak: az orvosi eszközökkel csak korlátozott mértékben érhetünk el sikereket, annál több eredményt hoz az eszközökkel és a beavatkozással kapcsolatos pozitív hit. Az összes "háziszer" nagy száma és az egészséges életmóddal kapcsolatos utasítások, egyeseknél a hit kritikáját jelentik. E ponton teljesen egyetértek mesteremmel Couéval, aki azt mondja: "Az itt jelenlevő orvosok vagy gyógyszerész kollégák ne lássanak bennem ellenséget; sokkal inkább a legjobb barátjuk vagyok. Egyrészt abból a kívánságból fakadóan beszélek, hogy legyen szabad felvenni az orvosi fakultás tantervébe a szuggesztió elméletét és gyakorlatát, a gyógyítandó betegek és az orvosok javára.

Másrészt szeretném alapelvként állítani, hogy az orvos írhat minden hozzáfordulónak egy vagy több orvosságot, akkor is, ha ez nem lenne szükséges. Ha ugyanis egy beteg az orvoshoz meg, elvárja, hogy gyógyszert kapjon, ami meg fogja gyógyítani. Nem tudja, hogy a gyógyító hatást általában a hygiene és a diéta fejti ki; ezek mellékesnek tűnnek számára, csak a gyógyszerekre esküszik. - Nézetem szerint elégedetlen lenne a beteg, ha az orvos csak valamilyen diétát írna fel gyógyszer nélkül; úgy vélné, hogy emiatt nem volt szükséges felkeresnie az orvost. Ha a páciensek nem kapnak valamilyen bevehető gyógyszert, gyakran más orvosokat keresnek fel. Ezért tartom jelentősnek, hogy az orvos mindig írjon fel valamit."

A hittel kapcsolatban szólnunk kell a félelemről is. A félelem a legveszedelmesebb ellenségünk, mert a félelem a rosszban való hit, a hit pedig teremtő, alakító erő. Ezért amitől félünk, az gyakran bekövetkezik. A félelmet tehát a negatívumban való hitnek is nevezhetjük. Ha félek valamitől, akkor abban hiszek, hogy amitől félek, az számomra megjelenik. Mivel pedig, amint mondtuk, a hit alakító, teremtő erő, nem is csoda, ha ily módon rossz következményekkel kell számolnunk. A félelem nem hagy aludni, akadályozza az alvást. A migrénes rohamtól való félelem kiváltja a rohamot. A jégen történő eleséstől való félelem eséshez vezet. A betegségtől való félelem könnyen betegséghez vezethet. "A legnagyobb rossz azonban a félelem."
"A hit végtelenül erősség tesz, a félelem gyengévé teszi rabszolgáit.", mondja egy költő. Dr. med. Schleich két példája megmutatja, mit képes okozni a félelem. Ő mesélte: Rendelése során egy hölgy a ventillátor által keltett légmozgás következtében arra a téves hitre jutott, hogy a szemét megszúrta egy méh. A következményekről való félelem 15 percen belül tyúktojás nagyságú daganatot okozott az alsó szemhéján. Dr. Schleich hozzáfűti: "A félelem, az elképzelés, a gondolat egyedül plasztikusan és pozitív módon megváltoztatta a szemhéj szövetét." Továbbá mesélt egy férfiről, aki le akarta operáltatni a karját, mivel állítólag súlyos vérmérgezése volt, amelyről azt hitte, hogy halálát fogja okozni. A különböző sebészek elutasították a műtétet, mivel a kar teljesen egészséges volt, így Dr. Schleich sem hajtotta végre. A férfi felkiáltott: "Miért nem amputálnak? Szeretnék megmenekülni." Másnap halott volt. Dr. Langerhans a legalaposabban boncolta fel a halottat, és semmiféle halálokot nem talált. Dr. Schleich önszuggesztió által létrejött halának tekintette ezt az esetet. Minél jobban legyőzzük magunkban a félelmet, annál inkább urai leszünk az életnek.

Még az "alázat" fogalmáról szeretnék beszélni. Az alázatot nem szabad összetéveszteni a szemforgatással és hasonlókkal. Alázaton az értelem szellemnek történő akaratlagos alárendelését értem. A valóságban sajnos értelmünket mindig újból és újból a szellem fölé helyezzük. Ez keserűen megbosszulja magát bennünk. A tudomány nagyra értékelése mellett nem tudom elkerülni, hogy ne óvjak mindenkit az emberi értelem mértéktelen túlértékelésétől. Rossz lenne számunkra, ha az értelem mellett szellemi örökségünket elhanyagolnánk. Végül minden tudomány eljut egy olyan pontra, amelynél meg kell állapítania, hogy alapjában véve semmit sem tud a valóságról. Az életben szükségünk van az értelmünkre, de ez nem zárja ki azt, hogy legjobb erőinket, mindenekelőtt a szellemieket használnunk kell. A tisztán értelmi beállítottságú ember önmaga számára állít korlátokat, amelyeken nem tud átlépni, mivel az intuíciót figyelmen kívül hagyja. Vannak olyan emberek, akik rendkívül sokat tanultak, rendkívül sokat tudnak, de a legkézenfekvőbb és ezért a legnagyobb: a szellem ismerete. De a szellem ismeretére nem lehet eljutni az értelem által, hanem csak az intuíció segítségével. Az is igazságtalan lenne, ha csak a kiemelkedő értelemmel megajándékozottak tudnának közeledni a szellemhez. Ellenkezőleg, az értelem sokszor akadálynak bizonyul, azaz mindaddig, amíg annak megszállottjai vagyunk. Csak ha birtokoljuk, azaz uraljuk az értelmet, akkor lesz nagy hasznunkra.

Nincs olyan ember, akit ne szorítana valahol a cipő. Aki jól megért engem, az olyan fegyvert kap a kezébe, amelyikkel sikeresen tud védekezni a problémáival szemben. Meg fogja tapasztalni, hogy nem kiszolgáltatottan áll szemben a sorssal. Igaz ez a kijelentés: "Minden lehetséges annak, aki hisz." Mert a hit hatékonnyá teszi a gondolatokat. A hatékony, jó gondolatok szükségszerűen jó gyümölcsöket érlelnek, de éppen így a hatékony, rossz gondolatok rossz gyümölcsöt hoznak. Tehát törekednünk kell arra, hogy uralkodjunk gondolatainkon, azaz saját érdekünk, hogy pozitív elképzeléseket teremtsünk. A tudatos önszuggesztió célja az, hogy a jónak ismert és ezért akart gondolatok hatékonnyá tegye. E cél elérése érdekében mindig szem előtt kell tartanunk azt az alapelvet, mely szerint a szellem uralkodik az anyag felett. Ez az alapelv jelenti az alapot, a biztos hátteret a tudatos önszuggesztió sikeres alkalmazásához.

Mihelyt valóban felismertük, hogy lényegünk szellemi természetű, és ez a felismerés belső élményünkké vált, eljutottunk az oly szükséges önbizalomhoz is. Ekkor már nem engedjük becsapni magunkat a "megváltoztathatatlan tények" hibás elméletétől. Ha meg kellett tapasztalnunk, hogy rosszul látunk vagy megyünk, vagy hallunk vagy eszünk, vagy ha a leggonoszabb fajta fájdalmak kínoznak minket, vagy tartós gazdasági üzleti sikertelenségeink vannak, akkor sajnos hajlamosak vagyunk e tényeket megváltoztathatatlanoknak tartani. Nagyon könnyen elfogadjuk, hogy testünknek hatalma van így kínozni bennünket, vagy azt, hogy tehetetlenül állunk szemben a sorssal. Ekkor saját kárunkra átsiklunk a szellem valósága felett. Pedig az az első, a létező, a teremtő. Sohasem szabad elveszítenünk szem elől azt a tényt, hogy minden anyagi, testi valóság alakot öltött szellem. Mint a teremtő lélek részeinek, nekünk is hatalmunk van gondolataink által önmagunkra alakító erővel hatni, és sorsunkat, valamint testünket a helyes irányba befolyásolni. Emellett még egyszer hangsúlyoznunk kell, hogy a szellemet nem szabad összetéveszteni, felcserélni az értelemmel. Az értelem csak termék, és a szellem egyik eszköze. Az értelem segítségével csak bizonyos mértékig tudjuk felfogni a dolgokat. Ezzel szemben a szellemhez csak intuitív módon közeledhetünk, érezni kell, soha nem lehet kiokosodni. "Ha nem érzitek, soha nem fogjátok zsákmányul ejteni.", mondja Goethe. Kétségtelenül vannak képességeink, amelyek messze meghaladják értelmi képességeinket. Éppen ezeket azonban többnyire nem ismerjük fel. Minél mélyebben ismerjük meg a teremtő szellemet és minél jobban alárendeljük magunkat, annál jobban tudjuk hasznosítani rejtett képességeinket. Ez cáfolhatatlan igazság, és az összes vallás alapja.

(Emile Coué: Elméd gyógyító hatalma)

A gyógyulásba vetett hit ereje - Gazdag Enikő pszichológus – videó