"A léleknek is, akárcsak a pataknak és a növénynek, esőre van szüksége, noha másfélére: reményre, hitre, az élet értelmére."
(Paulo Coelho)
Az élet értelme
Minden egyes életútnak van célja, feladata és értelme...Az már más kérdés, hogy ezt ki hogyan találja meg, mennyire képes meglátni a hétköznapok örömei és terhei mögött. Rendszerint az élet közepe táján tesszük fel magunknak a kérdést: Ennyi lenne, ez minden, amit az élettől kaphatok?
Ilyenkor tudatosodik bennünk a hiány, ami tulajdonképpen abból fakad, hogy nem azt az életet éljük, amit szeretnénk, ami által talán értékesebbnek és hasznosabbnak éljük meg önmagunkat és létezésünket. Ezt az űrt, fájdalmat viszont hajlamosak vagyunk kivetíteni a környezetünkre, ennek egyenes következményei a magánéleti válságok, a hirtelen munkahely váltások, a párhuzamos kapcsolatok, a függőségbe menekülések. Mindegyik egyfajta segélykiáltás, persze ezt a kívülálló nem így látja, sőt talán mi magunk sem.
Mindegyik cselekvés mozgatórugója, a változásra késztető belső kényszer, amit nem lehet úgy megélni, hogy a figyelmünket kifelé irányítjuk, külső boldogságpótlékot keresve. Az egyetlen módszer, ami segít, hogy rátaláljunk a nekünk megfelelő irányra, ha befelé figyelünk, ha megpróbáljuk megérteni mi végre vagyunk itt. A jelek sokat segíthetnek, melyek sokszor csak figyelmeztetések, sokszor fájdalmas betegségek formájában nyilvánulnak meg, viszont mindegyik célja, hogy észrevegyük a változás szükségét, úgy a bensőnkben, mint a mindennapi életünkben.
Ami még nagyon jellemző erre a szakaszra a belső elbizonytalanodás mellett, az önmagunkról felépített kép romba döntése. Lehet, hogy addig értékesnek találtuk magunkat, jó feleségnek, nagyszerű családanyának, jó munkaerőnek, most viszont úgy érezzük, hogy mindez hitelét vesztette és megkérdőjelezzük saját értékeinket. Párhuzamot vonunk az élettel kapcsolatos csalódásunk és önmagunk között...talán, ha szebb, jobb, okosabb lennék, tartalmasabb lenne az életem...Pedig nem velünk van gond, hanem az út nem megfelelő, amit járunk, pusztán nehéz felfedezni a különbséget.
Mindenki feladattal születik, az egyik embernek a gondoskodás, a másiknak a tanítás, a harmadiknak a szellemi fejlődés és annak kamatoztatása a környezet javára, a negyediknél a kreativitás a kulcs és ezeken kívül még számtalan variáció lehetséges. Ahhoz, hogy ráleljünk ezekre a lehetőségekre, elengedhetetlen a megfelelő önismeret, önmagunk feltérképezése. Ez folyamatos, napi munkát igényel tőlünk és hatalmas őszinteséget, ami sok esetben nehezebbnek bizonyul, mint gondolnánk, de megéri, mert hozzásegít olyan információkhoz, melyek esetleg eddig csak a mélyben lappangtak és most a felszínre kerülhetnek. Ehhez persze igénybe vehetünk külső segítséget, olyan módszereket, melyek tágítják a világképünket és általuk nagyobb rálátásunk lesz életünkre, a bennünk lévő értékekre. Ilyen segítséget jelenthetnek az önismereti tanfolyamok, a rendszeres meditáció, a jóga, a pszichodráma csoportok, a life coaching, sőt én ide sorolnám az asztrológiát is, gyakorlatilag minden olyan tevékenységet, ahol önmagunkkal találkozunk és a lelkünkkel.
(Rajmon Beáta)
