A babona nagyon
értékes segédeszköz számunkra a hit lényegének megértésében. A babonáról azt
mondják, hogy tudománytalan, de gyakran pozitív hitet indukál, és ez fontos.
Ha
például egy fiatalember, akinek a kezén szemölcs van, elmegy egy öreg
anyókához, hogy kivetesse vele a szemölcsöt, akkor ez a folyamat a
következőképpen játszódhat le: Az öreg anyóka azt mondja neki, hogy telihold
idején menjen egy útkereszteződéshez és ásson el ott egy darab szalonnát. Azután
induljon hazafelé, és a világért se nézzen hátra, különben az egész dolog
hatástalan lesz. A tanács lelkiismeretes teljesítése által a szemölcs biztosan
el fog tűnni. Fiatalemberünk mindent pontosan teljesít. Várja a holdtöltét,
elmegy az útkereszteződhez, elássa a szalonnáját, a lehető leggyorsabban
hazafelé indul, és gondosan ügyel arra, hogy meg ne forduljon. Szemölcsei
valóban elmúlnak. Hasonló dolog valójában nagyon sokszor előfordult.
Természetesen kézenfekvő, hogy a szemölcs nem a telihold, az útkereszteződés, a
szalonna és a hazafelé tartó úton történt vissza nem fordulás hatására tűnt el.
Csupán a hit volt az, ami ezt az eredményt létrehozta, az a hit, mely szerint
az említett feltételek betartása esetén a szemölcsök eltűnnek.
Tehát látható, hogy önmagában közömbös, milyen úton valósul meg a hit. Gyakran találkozunk rendkívül intelligens emberekkel, akik azonban babonásak. Ismerte egy nagykereskedőt, aki pénteken semmiféle üzletet nem kötött, bármilyen csábító is volt az. Ismertem egy másik urat, aki reggel az indulásnál simán megfordította autóját, ha egy macska szaladt át előtte az úton. Pedig biztos, hogy a macskák ártatlan állatok, és nem hoznak szerencsétlenséget az autósra. Azoknak, akiknek az a babonájuk, hogy a péntek szerencsétlenségük napja, azt tanácsolom, hogy másként állítsák be magukat, azaz higgyék, hogy a péntek szerencséjük napja. Ha valaki ezt megteszi, ha ehhez a hithez tartja magát, csakhamar megtalálja az alkalmat annak megállapítására, hogy a péntek valóban szerencsét hoz szerencsétlenség helyett.
Még egyszer mondom, ahogyan a hit létrejön, az önmagában közömbös. Az a fontos, hogy az ember hisz. Így megállapítottam, hogy az emberekben, mégpedig minden körben, éppen úgy mint minden népben létezik a csodákban való hit. A kételkedőt sem zárom ki ezek köréből, ő is hajlamos az ilyen hitet befogadni, ha nem is nyilvánosan. Ha valahol fellép egy csodadoktor, megfigyelhető, hogy minden társadalmi réteg képviselteti magát a jelenlévők között. Intelligenciától és anyagi helyzettől függetlenül.
A csodákban való hit létezése nagyon elgondolkodtató. Nem lehetne olyan általános, ha nem jönnének létre ismételten olyan sikerek, amelyek igazát bizonyítanák. A csodában való hitnek van alapja, de a csoda nem kívülről jön, hanem bennünk van az oka. Tényleg lehetséges a betegségek gyógyulása, ha hiszünk a gyógyulásban. Egyedül hitünk a döntő. Itt-ott előfordul olyan babona, amely eredetileg nem volt az.
Olvasóim ismerhetik azt az esetet, hogy vannak olyan emberek, akik harmadikként nem gyújtanak rá egy gyufaszállal a cigarettára. Azt hiszik, hogy egyiknek a három közül meg kell halnia. Ez a babona tudomásom szerint a háborúban keletkezett. Ha a sötétben a katonák meggyújtották cigarettájukat, és hárman egy szál gyufáról gyújtottak rá, természetesen könnyen megtörténhetett, hogy egyikük a három közül elesett. Ennek oka az volt, hogy az ellenség figyelmes lett a fénylő pontra, és tűz alá vette azt. Jóllehet most már semmi sem igazolja ezt az eljárást, semmi ok nincs annak betartására, az eredeti óvatossági előírás babonaként mégis tovább él. Egyáltalán nem egyszerű minden estben megállapítani, hogy vajon babonáról van-e szó vagy nem. Egyrészt vannak babonás nézetek, amelyeknek egészen természetes magyarázatuk van; másrészt lehetséges, hogy egy nagyon érzékeny idegrendszerű ember erős intuícióval olyan dogokra képes, amelyek az átlag embernek megközelíthetetlenek. Ha ezekről beszél, természetesen nagyon könnyen babonás ember hírébe jut. Számunkra mindebből csak az tény értékes, hogy "hívő lesz." Ezt a felismerést üdvözölnünk kell, ha le akarjuk győzni a negatív babonát. Pontosabban helytelen, hogy életünket ilyen hittől tesszük függővé.
Belső világunk mélyebb megismerése a káros babonát magától kikapcsolja. Be fogjuk látni, hogy egy macska, ami keresztezi utunkat, ártalmatlan állat, a péntek éppen olyan jó nap, mint a többi stb. Sőt nyugodtan ülhetünk 13-an az asztalnál, és nem kell félnünk attól, hogy valami rossz fog történni emiatt. Ha felfogjuk, hogy egyek vagyunk a teremtő lélekkel, akkor valószínűleg nem lesz szükségünk babonára.
Tehát látható, hogy önmagában közömbös, milyen úton valósul meg a hit. Gyakran találkozunk rendkívül intelligens emberekkel, akik azonban babonásak. Ismerte egy nagykereskedőt, aki pénteken semmiféle üzletet nem kötött, bármilyen csábító is volt az. Ismertem egy másik urat, aki reggel az indulásnál simán megfordította autóját, ha egy macska szaladt át előtte az úton. Pedig biztos, hogy a macskák ártatlan állatok, és nem hoznak szerencsétlenséget az autósra. Azoknak, akiknek az a babonájuk, hogy a péntek szerencsétlenségük napja, azt tanácsolom, hogy másként állítsák be magukat, azaz higgyék, hogy a péntek szerencséjük napja. Ha valaki ezt megteszi, ha ehhez a hithez tartja magát, csakhamar megtalálja az alkalmat annak megállapítására, hogy a péntek valóban szerencsét hoz szerencsétlenség helyett.
Még egyszer mondom, ahogyan a hit létrejön, az önmagában közömbös. Az a fontos, hogy az ember hisz. Így megállapítottam, hogy az emberekben, mégpedig minden körben, éppen úgy mint minden népben létezik a csodákban való hit. A kételkedőt sem zárom ki ezek köréből, ő is hajlamos az ilyen hitet befogadni, ha nem is nyilvánosan. Ha valahol fellép egy csodadoktor, megfigyelhető, hogy minden társadalmi réteg képviselteti magát a jelenlévők között. Intelligenciától és anyagi helyzettől függetlenül.
A csodákban való hit létezése nagyon elgondolkodtató. Nem lehetne olyan általános, ha nem jönnének létre ismételten olyan sikerek, amelyek igazát bizonyítanák. A csodában való hitnek van alapja, de a csoda nem kívülről jön, hanem bennünk van az oka. Tényleg lehetséges a betegségek gyógyulása, ha hiszünk a gyógyulásban. Egyedül hitünk a döntő. Itt-ott előfordul olyan babona, amely eredetileg nem volt az.
Olvasóim ismerhetik azt az esetet, hogy vannak olyan emberek, akik harmadikként nem gyújtanak rá egy gyufaszállal a cigarettára. Azt hiszik, hogy egyiknek a három közül meg kell halnia. Ez a babona tudomásom szerint a háborúban keletkezett. Ha a sötétben a katonák meggyújtották cigarettájukat, és hárman egy szál gyufáról gyújtottak rá, természetesen könnyen megtörténhetett, hogy egyikük a három közül elesett. Ennek oka az volt, hogy az ellenség figyelmes lett a fénylő pontra, és tűz alá vette azt. Jóllehet most már semmi sem igazolja ezt az eljárást, semmi ok nincs annak betartására, az eredeti óvatossági előírás babonaként mégis tovább él. Egyáltalán nem egyszerű minden estben megállapítani, hogy vajon babonáról van-e szó vagy nem. Egyrészt vannak babonás nézetek, amelyeknek egészen természetes magyarázatuk van; másrészt lehetséges, hogy egy nagyon érzékeny idegrendszerű ember erős intuícióval olyan dogokra képes, amelyek az átlag embernek megközelíthetetlenek. Ha ezekről beszél, természetesen nagyon könnyen babonás ember hírébe jut. Számunkra mindebből csak az tény értékes, hogy "hívő lesz." Ezt a felismerést üdvözölnünk kell, ha le akarjuk győzni a negatív babonát. Pontosabban helytelen, hogy életünket ilyen hittől tesszük függővé.
Belső világunk mélyebb megismerése a káros babonát magától kikapcsolja. Be fogjuk látni, hogy egy macska, ami keresztezi utunkat, ártalmatlan állat, a péntek éppen olyan jó nap, mint a többi stb. Sőt nyugodtan ülhetünk 13-an az asztalnál, és nem kell félnünk attól, hogy valami rossz fog történni emiatt. Ha felfogjuk, hogy egyek vagyunk a teremtő lélekkel, akkor valószínűleg nem lesz szükségünk babonára.
(Emile Coué: Elméd
gyógyító hatalma)
