A tibeti Buddhizmust kezdeteitől számtalan csoda és természetfeletti jelenség övezi, ezek egyike a reinkarnáció elvének gyakorlati érvényesítése. Ez nem más, mint a testi halál utáni újjászületések figyelmes nyomon követése, például az új vallási vezetők kiválasztásánál.
Így keresik meg új testükben a dalai és a tashi lámákat, csakúgy, ahogy gyakran a buddhista kolostorok vezető szerzeteseit is, akik ilyen módon – mintegy lélekben töretlenül – folytatják tanításaikat. A buddhista egyház feje – a ma élő Dalai Láma – is, máig korábbi elődjei reinkarnációjának számít, újra- és újra született „utódjaként” az 1475-ben elhunyt Gedun-trupának, aki az első Dalai Láma volt.
Az újjászületett utód megtalálását különböző jelek segítik, ezek részét képezhetik a haldokló láma utalásai arra nézve, hogy reinkarnációját hol találhatják meg, de ugyanígy más szerzetesek is kaphatnak erre álombéli jeleket. A döntő próbát többnyire a kiválasztott „emlékei” jelentik, az esetek nagy részében ugyanis fel kell ismernie az előző életében használt személyes tárgyait. Előfordul az is, hogy egy gyermek jelenti ki azt, hogy ő a kiválasztott, és vigyék őt valódi otthonába, vagyis „elődje” kolostorába, ahol az előzőek alapján ismeri fel a helyszíneket, a tárgyakat, esetenként előző életének társait. A jelenlegi (XIV.) Dalai Láma Tenzin Gyatso is hasonló módon került posztjába, négyéves korában egy Lhászai küldöttség azonosította az előző láma utódjaként.
Mindezek lehetséges alapját a tudat új modelljei valószínűsítik, a pszi kutatás tényei és a halál közeli élmények tapasztalatai ugyanis arra utalnak, hogy az agy és a tudat pusztán kölcsönhatásban áll egymással. A reinkarnáció hipotézisét is vizsgálták már, Ian Stevenson kutató például indiai gyerekekkel végzett megfigyeléseket, akik szintén helyesen ismertek fel előzőéletbeli tárgyakat és helyszíneket. Szintén az előző életek lehetőségét sejtetik a nyugati ezoterikus körökben is népszerűvé vált reinkarnációs regressziók, ahol a hipnózis állapotában nyílnak meg régi korok egykori embereinek emlékei.
A tibeti szerzetesekhez azonban más csodák is kötődnek, ilyen például a tulpák „létrehozása”. Ezekben az esetekben gondolatformákat keltenek életre, ami-aki mások számára is láthatóvá válik, valóságosnak tűnő emberalak formájában. Ilyen tulpát hozott létre Alexandra David-Neel a francia újságírónő is, aki jó száz évvel ezelőtt érkezett Tibetbe, és a helyi hagyományok olyan nagy hatást gyakoroltak rá, hogy sok buddhista gyakorlatot is elsajátított, sőt lámaasszonnyá lett, ezekről később megjelent könyvében is ír. Szintén a tibeti kolostorok természetfeletti gyakorlataihoz sorolható a szerzetesrendek közötti telepatikus kommunikáció, (ami a leírások szerint, gyakorta távolban megjelenő életszerű látomásokat váltott ki), csakúgy, mint az előérzetek és a tudat magasabb dimenzióiba való átkelések.
Ezeket a jelenségeket a tudományos parapszichológia ismereteivel összevetve azt a következtetést vonhatjuk le, hogy tudatunk magas szintű kontrollja a laborok falai közt ismerteknél vélhetően sokkal nagyobb csodákra képes, a tudat egyik legelmélyültebb ismerője pedig a több évszázados hagyományokkal rendelkező tibeti Buddhizmus lehet.
(Paulinyi Tamás író, parapszichológiai kutató)
- - - - - - - -
Kapcsolódó írás
Amikor a gondolat testet ölt – A tibeti lámák különleges képessége
