2013. október 5., szombat

Az értelem és a véletlen



A világ és a benne szereplő adatok, törvényszerűségek felismerhetők, matematikai nyelven leolvashatók és érthetők, mert sokat és fontosat akarnak mondani. Az Univerzum nagy Matematikusát a törvények szerkesztésén lehet tetten érni.




A matematikai adatok mindenhol: akár mennyiségi, akár minőségi alakzatban, vagy elemek kapcsolódásában, vagy egymás közötti viszonyokban, mindenütt jelen vannak, ott nyüzsögnek a fizikában, a kémiában, vagy a biológiai folyamatokban. Az anyagszerkezetben, a felbomlásban, az egyesülésben, a legparányibb részektől a makromolekulák és élősejtek vonalán, a befejezett emberi életig, minden időtényező kereteiben zajlik. Mindenütt számban, méretben, egységben meghatározott rend uralkodik, egyensúlyok épülnek fel, az eredmények törvénybe vannak iktatva. A véletlen számára nem marad hézag, az időtényező erre nem ad esélyt.
A köznapi beszédben a véletlen akkor kerül szóba, ha valaki elügyetlenkedik valamit és például kicsúszik a kezéből a pohár és összetörik. Ha értelmi vonalon elfelejt valamit, úgy veszi, mintha kicsúszott volna egy gondolat a logikus fűzérből. Ez is csak emberrel, korlátolt lényekkel történhet meg, de nem Istennel. A természetben a matematikai adatok mögött biztonságot, rögzítést látunk, ezek meghatározzák az igazságot, lezárják az anyag-tér-idő szabályokat, az örök isteni terveket. Úgy tűnik, mintha lepecsételnék a dolgokat, míg aztán újabb parancsra, újabb folyamatok beindítására nem kerül sor.
A régi világ a determinizmus elmélet keretében zajlott. Ennek hatására iktatták be az evolúciós elméletbe a véletlent a nem világos részek kiegészítésére. A tudományos kutatások azóta már az élősejtek, a mikro és makro részecskék ismeretében és az Univerzum feltárásában sokat haladtak. A fizikai rendtől fölfelé a vegyi és biológiai vonalon az élet irányába mind tökéletesebb az ismeret, a létforma építésében, a molekulák világában egyre magasabb matematikával találkozunk. A felsőbbrendű lét mind magasabb szintű anyagi részecskékkel épít. Az élő sejt már olyan emeleten van, ahol az atomok száma a makromolekulákban leállítják az embert, képtelen tovább követni és ellenőrizni a bonyolult számadásokat. A kétszáz évvel ezelőtt „véletlennek nevezett sejt”, ma már nem tartozik a véletlenek szférájába. Ma már ezt kizárólag intelligens alkotásként Isten tervező munkájaként fogadjuk. Ezen a vonalon ismerjük fel az Univerzum összhangját a mikro elemek világával és találjuk meg az összefüggést az emberi elmélet és teremtő örök tervezése közötti kapcsolatban. A számítógép így fogalmaz. „A véletlen matematika lehetetlenség.” Ez azt jelenti, a Világegyetemnek van értelmi szerzője, Intelligens Tervezője.
(Botka József)


video