A fény az emberek élete

Én vagyok a Szellem, aki a lélek mélyén,
minden lényben kifürkészhetetlenként lakom,
én vagyok mindeneknek a kezdete, a közepe és a vége,
mindennek eredete, élete és megszűnése.

Én vagyok, aki hat az erők birodalmában,
a bölcsek bölcsessége és a szemek világossága,
a mindenség teremtője és atyja,
a mindenség eredete és a halál is,
minden dolognak a vége.

Én vagyok a csend,
melyben az isteni titok lakozik.
Én vagyok mindennek a vetőmagja
minden erők ősereje minden erőben,
minden létezőben a lét eredete;
mert én vagyok minden, nélkülem semmi sincsen.

Minden dologban egyedül Én vagyok.
Ám belőlem keletkezett az egész mindenség
önvalóm megnyilvánulásaként.

Én vagyok a Szellem, minden dolgok kezdete,
közepe és a vége,
minden erők ősereje minden erőben
és minden létezőben a lét eredete.

(Bhagavad Gita)

Isten és ember viszonyáról már sokat írtak, ám Isten létének biztos tudása csak egyetlen helyen keletkezik: az ember szívében. Hogyan viszonyul ez a tudás a tudathoz? Mi a tudat? Az embernek és összetételének, valamint a más lényekhez fűződő viszonyának kikutatása a létező leglebilincselőbb tanulmány.

A kvantumfizika megmutatta, hogy az életet azonosítani lehet a fénnyel, avagy - másként szólva - a sejtek között végbemenő elektromágneses interakcióval, vagy virtuális fotonok illetve energiakomplexumok cseréjével. Létezik tehát világegyetemünkben a nehézségi erő mellett az elektromágneses erő, az energia átalakításának ereje. Ez az erő határoz meg minden földi életet, tartja karban a földi rendet, és ezt az erőt hívják fénynek.

Létezik azonban a végtelenül magasabb rendű fény is, az az erő, amely az isteni rendből jön elő, és amelyről a Bhagavad Gita a következőket mondja:

„Én vagyok a Szellem, minden erők ősereje minden erőben, és minden létezőben a lét eredete.”

Max Planck, a kvantummechanika alapítója azt mondta: „Olyasmi, mint anyag magában véve nem létezik. Nem a látható és mulandó anyag a reális, a valós és a tényleges, hanem a láthatatlan, örök szellem… Ám a szellemi lények nem állhatnak önmagukból, meg kell őket teremteni. Ezért nem szégyellem ezt a rejtélyes teremtőt éppúgy nevezni, mint ahogy ezt minden régi kultúra tette: Istennek.”

Így jutunk el a modern kvantumtudományon át is minden vallások forrásához, Istenhez.

A Tökéletes fény, esszék a lélek tudományáról című könyvben ez áll: „Isten és ember viszonyáról sokat írtak már. Ám Isten létének biztos tudása csak egyetlen helyen keletkezik: az ember szívében. Még ha létezik is az egész világra kiterjedő keresés, és sokan kutatnak is nagy vágyakozással egy megszabadító perspektíva után, ezt a tudást akkor is csak a szívben lehet megtalálni. Az eljövendő idő meg fogja mutatni, hogy egyre többen találják meg újra ezt a titkot.” A szívből felemelkedő benső tudás biztos tudás. Új tudatból fakad: a Gnózisból.

(forrás: lectorium.hu – Pentagram)