Graham Hancock
vagyok, író. Az elmúlt húsz esztendőben történelmi rejtélyekről írtam
könyveket, az utóbbi időben pedig az emberi tudat rejtélyeibe ástam be magam.
Graham Hancock
Jelen és Ősidők
Számomra úgy tűnik, ma a 21.
századi nyugati iparosodott társadalmunkban, számos hatalmas hibát követünk el.
Ezek között a legnagyobb az a feltevés, hogy mindent tudunk, hogy mi vagyunk a
tetőpontja, a csúcsa az emberi teljesítőképességnek. Igaz, hogy rendkívüli
eredményeket tudunk felmutatni az anyagi tudományokban. Azonban a spirituális
világban nagyon picik vagyunk, törpék vagyunk az ősökhöz képest. Ha meg akarjuk
tudni, hogyan építsünk egy ideális társadalmat, mely táplálja mindazt, ami
minden emberben érték és erény, sokkal szélesebb körben kell vizsgálódnunk,
mint jelenlegi beszűkült és korlátozott eredményeink. Vissza kell tekintenünk
az ősökre. Az ősi Egyiptomot figyelembe véve, mikor a görög történész
Hérodotosz meglátogatta, az ottani embereket a legboldogabbnak,
legelégedettebbnek, legteljesebbnek találta, akikkel valaha találkozott.
Boldogságuk titka a spirituális világgal való kapcsolatból eredt. Az ősi
Egyiptom 3000 éven át szüntelenül fenntartotta ezt a kapcsolatot. 3000 évig a
legjobb értelmüket bírták munkára, az élettel, a rejtéllyel kapcsolatban, hogy
valójában mit jelent embernek lenni ezen bolygón, és a misztériumot, hogy mi
történik velünk a halál után. Társadalmunk semmilyen erőfeszítést nem tesz
az ilyen kérdések megválaszolására. Egyszerűen csak úgy próbál beállítani
minket, mint anyagi lényeket, mint biológiai és kémiai balesetet, melyen túl
semmi sincs. Nem csoda, hogy ilyen sötét időkbe léptünk, ahol elvágtuk magunkat
a spirituális világtól és nem vagyunk hajlandóak tanulni a múltból.
A Tudat Változása
Változásra van szükségünk. Sürgősen
változnunk kell! Úgy tekintünk magunkra, mint gyorsan mozgó, rohamosan változó
társadalomra. De ha az apró részleteket vizsgálod, észreveheted, hogy nem sok
változás történik. Eszembe jut az emberi história egy korábbi fejezete. Ha
visszamész hat millió évet az utolsó, csimpánzzal közös ősünkhöz, majd követed
előre az egész evolúciót, láthatod a milló, millió és millió évnyi totális
eseménytelenséget. Ahol őseink teljesen leragadtak a megszokott kerékvágásban.
Nem változtak semmit, csak a már jól megszokott rendszerre támaszkodtak, nem
gondolkodtak laterálisan és kreatívan. Aztán negyven vagy ötvenezer évvel
ezelőtt, az egész világon, mintha felkapcsoltak volna egy lámpát az emberi
agyban. Észrevehetjük a mindenütt kirobbanó rendkívüli kreativitást.
Konkrétan a történelem előtti lenyűgöző barlang-művészetre és
sziklafestményekre gondolok. Tanulmányoztam némileg ezt a témát, dolgoztam ezen
terület vezető szakembereivel, és már tisztán láthatjuk, hogy ez a múltbéli
réges régen bekövetkezett radikális változás, - mely kiemelte őseinket abból a
korlátolt viselkedésből, és egy tágabb gondolkodásmódú keretbe helyezte - azért
történt, mert - talán puszta véletlenségből - őseink elkezdték felfedezni a
módosult tudatállapotokat. Nekem az a véleményem, hogy ha a szükséges
változást el akarjuk érni, ha ki akarjuk rázni társadalmunkat a berögződött
rutinból, a technológiai megrögzöttségből, a pénz, a véget nem érő termelés és
fogyasztás nyomvonalából, - egy olyan körforgásban vagyunk, ahol vagy
termelők, vagy fogyasztók vagyunk, avagy mindkettő, és ez minden, amire
hivatottak vagyunk - ha újra ki akarunk törni ebből a beidegződésből, meg kell
változtatnuk a tudatunkat olyan radikálisan, ahogy őseink is tették negyven
vagy ötvenezer évvel ezelőtt. Újra kapcsolatba kell kerülnünk a spirituális
világgal, meg kell értenünk, hogy nem kizárólag egyszerű anyagi lények vagyunk.
Igen anyagi lények is vagyunk, igen vannak materiális szükségleteink, de az
emberi lény belső ragyogása a szellem.
A lélek
Mai társadalmunkban a lélek nem kap
figyelmet, eltekintve a nagyon szigorú és beszűkült ortodox maistream
vallásoktól. Radikális előrelépésre van szükségünk. Én azt mondanám, hogy a
válaszok a problémákra, melyekkel szembesülünk, részben a letűnt fenséges
civilizációk tanulmányozásában rejlik, ám az is nagyon fontos, hogy figyelembe
vegyük a sámánokat és a sámánizmust, a még fennmaradó törzsi és
vadászó-gyűjtögető közösségeket az egész világon. Az elmúlt öt vagy hat évben
részem volt abban a megtiszteltetésben, hogy sok sok alkalommal ihattam az
amazóniai látnoki főzetből. Az Ayahuascából. Szemtanúja voltam, ahogy az
Ayahuasca előtűnik az amazóniai dzsugelből, kiterjeszti karjait az egész
világon és minden egyes emberi lény, akit megérint, megváltozik és átalakul
ettől a kapcsolattól.
Én odáig is elmennék, hogy ha tényleg változást
akarunk a jövőben, abszolút kötelező munkafeltételnek kell lennie, hogy bármely
nemzet vezetőjének tíz alkalmas Ayahuasca programban kell részt vennie, mielőtt
hivatalba léphet. Úgy gondolom ez esetben politikusaink kevésbé kapzsik,
kevésbé ego-fűtöttek, kevésbé manipulatívak, kevésbé szabályozóak, sokkal
nyitottabbak és sokkal hajlandóbbak lennének, hogy egy jobb világot
teremtsenek. Mindezt szívből, s nem csak szavakkal tennék.
Módosult Tudatállapotok
Úgy gondolom a sok hatalmas hiba
közül, melyeket társadalmunk elkövet, az egyik legnagyobb, hogy csak egyetlen
tudatállapoti szintet ismer el. Ez az éber, problémamegoldó tudatállapot,
melytől hatékony termelők és fogyasztók leszünk, ettől leszünk részei a
gazdasági gépezetnek a nyugati ipari társadalomban. Nem ismeri fel, hogy annyi
más tudatállapot is van, melyekre az emberi lény képes. Ennek jele, hogy ma
társadalmunk még azt sem engedi meg, hogy felnőttként szuverén elmével rendelkezzünk.
A pszichedelikus növények üldözöttségére gondolok, melyek felszabadították
őseinket a millió éves sztázisból. A modern civilizációban, még ezen növények
fogyasztása is bűncselekménynek számít. Sok évre börtönbe kerülhetsz emiatt, és
úgy tűnik senki sem veszi fontolóra, hogy ez mit is jelent. Ez azt jelenti,
hogy egy olyan társadalmat kreáltunk, mely felügyelete alá vonta személyünk
legintimebb, legdrágább részét, a saját tudatunkat.
Ha elmém nem szuverén, akkor semmi
felett sem rendelkezem. Nem is beszélhetek szabadságról vagy demokráciáról,
vagy bármilyen hasonló magasröptű eszméről, amíg ez a probléma nem oldódik meg.
A tudat kérdése, jogaink, az elménk feletti szuverenitás jövőnk alapja. Nem
tudjuk társadalmunkat megváltoztatni, ha előbb nem változtatjuk meg tudatunkat.
Meg kell értenünk, hogy mi vagyunk
saját történetünk írói. Senki sem írja meg helyettünk. Mi magunk vagyunk az
írók. Hatalmas, határtalan lehetőség rejlik bennünk, mely jelenleg le van
szűkülve, mert nem mi irányítjuk a sztorinkat. Másoknak adjuk ezt a
felelősséget, akik lehet, hogy rosszindulatúak, kegyetlenek vagy
szűklátókörűek. Vissza kell szereznünk a történetünk feletti irányítást. Mi
írjuk majd jövőnket.
Világunk lehet fényes vagy sötét.
Rajtunk múlik. A választás a miénk. A felelősség a miénk.
Választanunk kell és vállalnunk kell
ezt a felelősséget.
(forrás: http://greenr.blog.hu)
