Olyan
sokat foglalkoztam az Önvaló megértésével.
Kb.
százszor hallgattam meg Ramana Maharishi tanításaiból készült 40 versszak a
valóságról című 2 részes hanganyagot, olvastam a könyveit, mégis ma
reggel sikerült igazából felfognom, hogy mi is az az Önvaló.
Jakab István és Dienes István elméleti
fizikus, védakutató
Az
Önvaló, amit Srí Ramana az egyetlen valóságnak nevez, nem más
mint a Tudat.
Ezt
Jakab István és Dienes István beszélgetésésből értettem meg végre. Olyan érzés
volt, mintha a helyükre csúsztak volna egy puzzle darabjai...
A
beszélgetés eredője azt volt, hogy reggeli futás közben Jakab István rálépett
egy csigára, mely roppanva összetört. Dinó erre azt mondta, hogy lehet, hogy
csak az történt, hogy a csiga esélyt kapott egy magasabb szinten
megnyilvánulni.
Ez
nyitotta meg azt a kaput, amely a lentebb található eszmecseréhez vezetett, és
amely szerint, a csiga tudata és az ember tudata, ugyanannak az
egységes Tudatnak egy-egy különböző állapota, megnyilvánulása.
Mindkettő a Tudat kitüremkedése.
Itt
van az értékes beszélgetés felvétele,érdemes
többször meghallgatni.
Most
játszuk azt, hogy én kérdezek, és ők, a két István válaszolnak nekem a műsorban
elhangzott mondatokkal.
Mi
az ember?
Az
ember, egy tudatállapot a Tudaton belül. A csiga egy másik
tudatállapot ezen a Tudaton belül. Közös Tudatban élünk.
És
nincs is saját külön tudata az embernek?
Egyre
inkább kiderül, hogy nincs. A tudósok sokáig keresték a tudat forrását az
agyban. Mára már egyes agykutatók azt gondolják, hogy az agyműködés a Tudatnak
egy folyamata.
Ha
nincs saját önálló tudata az embernek, akkor mégis mi készet arra bennünket,
hogy különálló létezőknek gondoljuk magunkat?
Az
elme késztet erre. A Tudat nem tudja másképp megtapasztalni magát csak úgy,
hogy azonosul az egyes állapotaival. Minden egyes azonosulás egy elmeállapotot
jelöl. Azt képzeli, hogy kötődik ahhoz az állapothoz. Azonosítja magát vele.
Tehát: elme=azonosulás a Tudat folyamataival. Mintha a
hullám azt gondolná, hogy ő önmagában létezik, pedig a hullám az óceán
mozgása...
A
Tudat csak úgy tud felébredeni ezekből az azonosulásokból, hogy túllép rajtuk,
és visszakerül abba a nézőpontba, ami mindig is volt. Tehát visszakerülsz abba
a nézőpontba, ami mindig is voltál. Hullámként rájössz, hogy Óceán
vagy, más nem is lehetsz.
Ha
már tudod, hogy közös Tudatban vagy minden létezővel, hogyan élsz meg egy
beszélgetést egy másik emberrel?
Azt
hisszük, hogy beszélgetünk, holott a Tudat önmagán belül olvasgat
jobbra-balra.
Mi
a megvilágosodás?
A
megvilágosodás az, hogy tudatában vagy ennek a Tudatnak. Megfigyelő
pozícióba kerülsz, megszünteted az azonosulást az énállapotoddal. Azt mondod:
az én tudatállapotom egy a sok közül, az egységes Tudaton belül. Visszakerülsz
a Tudat szemszögébe, és látod, hogy ugyanaz a Tudat pulzál a csigában, a fában,
mindenben. Hullám énállapotból Óceán énállapotba kerülsz, ami mindig is
voltál. Ily módon a tudatosságodnak egy sokkal fejlettebb állapotából
éled meg a létezésed.
És
meddig fejlődhet, tágulhat ez a tudatosság?
Maga
ez az egy Tudat, az Univerzumnak is a tudata. A tudatosság odáig tágulhat,
amikor az önazonosságod ugyanaz az öntudat, mint a Világegyetem
öntudata. Onnan aztán lehet "dimenzióbetyárkodni",és nézni a
dínókat...
(forrás:
lelekcafe.hu)
