Miért kell bonyolult magyarázat az embernek /elmének/,s miért nem értelmes számára a legegyszerűbb tanítás,mit Jézus hozott el számára?
Ha valakiben megfogalmazódik a feltétel nélküli szeretet,a józan ész használata,s nem az érzések általi megélései vezetik,annak érthetővé válik az,hogy a sok impulzus kibillent,valamit tanítana.
Az univerzális szeretet megértéséhez szükséges elérni azt,hogy az ember ne azonosuljon testével,szerepeivel.
Ha tudja azt,hogy ő lélek,akkor hamar kiakar szabadulni vállalt feladatainak fogságából,mert rájön,hogy illuzió a mátrix által nyújtott világ.
Jézus mégsem azt mondta,hogy ennyi az egész.Létünk duális a fizikai síkon belül is,melynek ciklikusságát az örökös változás tartja fenn.
És duális a lét,ha azt mondjuk:van a test,ego és maszkjai,meg van a lélek,aki valójában vagyok.
Így válik kétsíkúvá a felismerés,hogy nem az a megvilágosodás,ha felszabadultunk utunkról,hanem ha megértjük,hogy az út maga az,amiben az energiák áramlása okán létezünk egy Magasabb Cél miatt.
Így a lélekre ébredés folyamatában megérti az ember,hogy mindenki Egy...a cél is...a vállalásaink is...
A különbségtételek segítenek a helyzet megítélésében sorsunk alakítása közben.
Ehhez az elme fejlesztése szükséges,mert ő az,aki keresi válaszait,miértjeinek okait.
Miután tudjuk,hogy lelkek vagyunk testbe zárva,már nem kérdéses,hogy egyik minőség kizárása sem a végső cél.
Feladataink közepette,sőt küldetéstudatunk által is,ennek a két összetevőnek szinkronja szükséges bevégezni feladatainkat.
Jézus is utalt rá keresztjén...:'Bevégeztetett!'
Persze azt már a papok találták ki, hogy okosabb egy életet hirdetni, és a feltámadás igazságát egyedül Jézusnak tulajdonítani. Azonban megtanulni egy karmikus leckét-az már felszabadulás.
A tanításai a legegyszerűbbek voltak, de átadni a különböző tudatú embereknek tudni kellett úgy szólni, hogy az elméjüknek is érthető legyen.
Erre való a keleti bölcsességek megismerése.
Jézus az abszolút igazság hírnökeként nem beszélt másról, mint arról, hogy szükségtelen a fájdalom és ítélkezés, ha értjük:mindenki más cipőben jár. A szeretet tud feloldozni mindenkit terhei alól.
Erre mégis képtelen az emberiség, így mire eljut ennek felismeréséig, meg kell tanulnia azt is, hogy miként kell érteni a bölcsességeket, miként lehet igaz egy útmutatás és mikor nem azt kívánja az élet,hanem éppen mást.
A szív útja nem beletörődöm és közömbös elfogadás, vagy megalázottság által elviselt érzésben merül ki, hanem felelős magatartást kíván, ami éppen szinkronba kell legyen az aktuális élménnyel.
Miután megállunk egy-egy próbatételben, észre vehetjük, hogy aki játszik, az több, mint amit ott érzéseiben képviselt.
Így a lélek nem filózik a dolgokon, hiszen számára semleges a szituáció, hanem megengedő és teljes, mert összhangban van a Teremtéssel.
Mindegy, hogy elbukunk vagy hibázunk valamiben, mindig van alkalom javítani.
Az őskeresztény vallások a ciklikusságra és a természeti jelenségekre építették fel életüket, melyek túlmutatnak az evilági, racionálisan érthető okokon, de nem tették keretek közé, hogy kik váltódhatnak meg nehézségeiktől és csak azok üdvözülhetnek, akik beállnak valamilyen szolgálatba. Ők a közvetítők, kiknek vállalt szerepük van és elhivatottságuk.
Jól élve az életet az ember élvezi, ami megadatott, és felismeri benne önMAGát, azt, aki játszik, aki tudja, hogy szükséges az alázat és belátás a felismeréseihez és nem dogmák, vagy elvárások vezénylik jóérzéseit, hanem áramlik az élet energiákkal, feladataival.
Ha az ember megtanul a karma szempontjából semleges életet élni, akkor elkerülik a visszahatások. Ehhez viszont nagyon fontos a belső megélés, és az, hogy a külsőre nem reagál az ember megbánóan, bánattal, elvártan, vagy sietve, akárhogy, ami valamilyen érzés által beleviszi az egyént egy gondolkodásba, őrületbe, stb...
Ha elfogadsz valamit annak, ami, akkor kiveszed belőle az ellenállást. Minden, ami veled történik az a te pozitív vagy negatív kreativitásod.
A düh és a negatív gondolatok lent rezegnek, csökkentik a rezgésszintünket, az öröm, a szeretet, a pozitív szemlélet (amikor elfogadjuk azt a választ is az élettől, ami nem tetszik), azok emelik a gondolatot. A szinkron alapja pedig az, ahogy gondolsz és érzel.
Minél magasabban rezegsz, annál magasabb világokkal vagy képes összekapcsolódni.
Nincs tökéletesség törvény, vagyis a lélek sosem válik azzá sem itt a Földön, sem azon túl, mert mindig van egy lépcsőfok még feljebb.
A tudat az,aki fejlődik a különbségtételek által és megismerések okán.
Mindenki számára elérhető, hogy felkutassa az igazságot, ám amíg kutat és elméjével mérlegel, addig futja köreit és távol van az egyszerűségtől, attól, ami valóban megváltja.
Ehhez viszont érteni kellene Jézus tanításait és szeretetben létezni, elfogadva és tudva azt, hogy mindennek helye és oka van, de nem kell azt mindenáron tudni.
Amíg a kutatással foglalatoskodik az ember, addig rengeteg energiát tol bele, ami távol tartja belső békéjétől. Persze nem baj, ha ezt választja az ember és ez segít neki, így pedig változásra kész, hiszen megengedett ez is. Csak több a felesleges kör...
A rossz út is út, és lehet, hogy sok olyan tanítást kapsz, ami eltol valamerre, mire rájössz, hogy téves volt. A bizonyosság csak az lehet, amit te megélsz, ami a te életed és a te tanításaid. Ezért tud különböző lenni az igazság.
Meg kell érteni, hogy a spiritualitás nem egy út, holott annak mondjuk; a spiritualitás maga a létezés! Az emberi tudatállapotok a körülményektől és megélésektől függnek, ill. a hozzá társított hitrendszerektől...pl.: ha valaki nem hisz a reinkarnációban, attól még újjá fog születni...
A körülmények attól függnek, hogy mennyit értettünk meg magunkból, és a minket körülvevő világból. És, hogy ebből mennyit értünk meg, az pedig attól függ, hogy mennyire tudunk a Teremtővel együtt gondolkodni, mennyire értjük a spiritualitás lényegét.
(forrás:lelkunkre-ebredes.eoldal.hu)
Az univerzális szeretet megértéséhez szükséges elérni azt,hogy az ember ne azonosuljon testével,szerepeivel.
Ha tudja azt,hogy ő lélek,akkor hamar kiakar szabadulni vállalt feladatainak fogságából,mert rájön,hogy illuzió a mátrix által nyújtott világ.
Jézus mégsem azt mondta,hogy ennyi az egész.Létünk duális a fizikai síkon belül is,melynek ciklikusságát az örökös változás tartja fenn.
És duális a lét,ha azt mondjuk:van a test,ego és maszkjai,meg van a lélek,aki valójában vagyok.
Így válik kétsíkúvá a felismerés,hogy nem az a megvilágosodás,ha felszabadultunk utunkról,hanem ha megértjük,hogy az út maga az,amiben az energiák áramlása okán létezünk egy Magasabb Cél miatt.
Így a lélekre ébredés folyamatában megérti az ember,hogy mindenki Egy...a cél is...a vállalásaink is...
A különbségtételek segítenek a helyzet megítélésében sorsunk alakítása közben.
Ehhez az elme fejlesztése szükséges,mert ő az,aki keresi válaszait,miértjeinek okait.
Miután tudjuk,hogy lelkek vagyunk testbe zárva,már nem kérdéses,hogy egyik minőség kizárása sem a végső cél.
Feladataink közepette,sőt küldetéstudatunk által is,ennek a két összetevőnek szinkronja szükséges bevégezni feladatainkat.
Jézus is utalt rá keresztjén...:'Bevégeztetett!'
Persze azt már a papok találták ki, hogy okosabb egy életet hirdetni, és a feltámadás igazságát egyedül Jézusnak tulajdonítani. Azonban megtanulni egy karmikus leckét-az már felszabadulás.
A tanításai a legegyszerűbbek voltak, de átadni a különböző tudatú embereknek tudni kellett úgy szólni, hogy az elméjüknek is érthető legyen.
Erre való a keleti bölcsességek megismerése.
Jézus az abszolút igazság hírnökeként nem beszélt másról, mint arról, hogy szükségtelen a fájdalom és ítélkezés, ha értjük:mindenki más cipőben jár. A szeretet tud feloldozni mindenkit terhei alól.
Erre mégis képtelen az emberiség, így mire eljut ennek felismeréséig, meg kell tanulnia azt is, hogy miként kell érteni a bölcsességeket, miként lehet igaz egy útmutatás és mikor nem azt kívánja az élet,hanem éppen mást.
A szív útja nem beletörődöm és közömbös elfogadás, vagy megalázottság által elviselt érzésben merül ki, hanem felelős magatartást kíván, ami éppen szinkronba kell legyen az aktuális élménnyel.
Miután megállunk egy-egy próbatételben, észre vehetjük, hogy aki játszik, az több, mint amit ott érzéseiben képviselt.
Így a lélek nem filózik a dolgokon, hiszen számára semleges a szituáció, hanem megengedő és teljes, mert összhangban van a Teremtéssel.
Mindegy, hogy elbukunk vagy hibázunk valamiben, mindig van alkalom javítani.
Az őskeresztény vallások a ciklikusságra és a természeti jelenségekre építették fel életüket, melyek túlmutatnak az evilági, racionálisan érthető okokon, de nem tették keretek közé, hogy kik váltódhatnak meg nehézségeiktől és csak azok üdvözülhetnek, akik beállnak valamilyen szolgálatba. Ők a közvetítők, kiknek vállalt szerepük van és elhivatottságuk.
Jól élve az életet az ember élvezi, ami megadatott, és felismeri benne önMAGát, azt, aki játszik, aki tudja, hogy szükséges az alázat és belátás a felismeréseihez és nem dogmák, vagy elvárások vezénylik jóérzéseit, hanem áramlik az élet energiákkal, feladataival.
Ha az ember megtanul a karma szempontjából semleges életet élni, akkor elkerülik a visszahatások. Ehhez viszont nagyon fontos a belső megélés, és az, hogy a külsőre nem reagál az ember megbánóan, bánattal, elvártan, vagy sietve, akárhogy, ami valamilyen érzés által beleviszi az egyént egy gondolkodásba, őrületbe, stb...
Ha elfogadsz valamit annak, ami, akkor kiveszed belőle az ellenállást. Minden, ami veled történik az a te pozitív vagy negatív kreativitásod.
A düh és a negatív gondolatok lent rezegnek, csökkentik a rezgésszintünket, az öröm, a szeretet, a pozitív szemlélet (amikor elfogadjuk azt a választ is az élettől, ami nem tetszik), azok emelik a gondolatot. A szinkron alapja pedig az, ahogy gondolsz és érzel.
Minél magasabban rezegsz, annál magasabb világokkal vagy képes összekapcsolódni.
Nincs tökéletesség törvény, vagyis a lélek sosem válik azzá sem itt a Földön, sem azon túl, mert mindig van egy lépcsőfok még feljebb.
A tudat az,aki fejlődik a különbségtételek által és megismerések okán.
Mindenki számára elérhető, hogy felkutassa az igazságot, ám amíg kutat és elméjével mérlegel, addig futja köreit és távol van az egyszerűségtől, attól, ami valóban megváltja.
Ehhez viszont érteni kellene Jézus tanításait és szeretetben létezni, elfogadva és tudva azt, hogy mindennek helye és oka van, de nem kell azt mindenáron tudni.
Amíg a kutatással foglalatoskodik az ember, addig rengeteg energiát tol bele, ami távol tartja belső békéjétől. Persze nem baj, ha ezt választja az ember és ez segít neki, így pedig változásra kész, hiszen megengedett ez is. Csak több a felesleges kör...
A rossz út is út, és lehet, hogy sok olyan tanítást kapsz, ami eltol valamerre, mire rájössz, hogy téves volt. A bizonyosság csak az lehet, amit te megélsz, ami a te életed és a te tanításaid. Ezért tud különböző lenni az igazság.
Meg kell érteni, hogy a spiritualitás nem egy út, holott annak mondjuk; a spiritualitás maga a létezés! Az emberi tudatállapotok a körülményektől és megélésektől függnek, ill. a hozzá társított hitrendszerektől...pl.: ha valaki nem hisz a reinkarnációban, attól még újjá fog születni...
A körülmények attól függnek, hogy mennyit értettünk meg magunkból, és a minket körülvevő világból. És, hogy ebből mennyit értünk meg, az pedig attól függ, hogy mennyire tudunk a Teremtővel együtt gondolkodni, mennyire értjük a spiritualitás lényegét.
(forrás:lelkunkre-ebredes.eoldal.hu)
