Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre,
Hófehér csúcsokra, kopár legelőkre.
Kanyargós folyók tükrében láttam kelni a Napot,
Sugaraiban álmos hajnal mosakodott.
Láttam az óceánt gyermekként ragyogni
Sirályokat felette felhőkkel táncolni,
láttam a békét az emberek szívében,
Láttam az erdőket fürödni a fényben.
Láttam sok-sok mosolyt és láttam a reményt,
Láttam az embert, és láttam a zenét,
Láttam a földet szeretetben élni,
Láttam a csöndet a széllel zenélni.
Láttam Istent amerre csak néztem,
Miközben éppen az Ő tenyerében ültem,
S az Ő hangján szólt hozzám a szél,
Mint anya, ki gyermekének mesél,
Millió apró tükörben láthatod magadat,
Hisz olyannak látod a világot, amilyen Te vagy!
- Földes Lívia -
- - - - -
FÖLDES LÍVIA: ISTEN TENYERÉN ÉBREDTEM - videó
forrás:Tompa Miklós Társulat
Előadja: Varga Andrea
Sokan Hamvas Béla versének tulajdonítják a komáromi Földes Lívia Isten tenyerén ébredtem című költeményét. Annak ellenére, hogy a Hamvas Béla Hagyatékkezelő közleményt adott ki, hogy a vers nem az író szerzeménye.
Földes Líviával költészetről, festészetről. - videó itt:
