Gyermekek
a halál után
Fiatalok maradnak-e ott
a gyermekek?
Ahogy múlik az idő,
felnőnek, és egy kortalan érettséget érnek el. Néhányan szeretnék tudni, hogyan
is ismerjük meg őket. Valójában nem az arcukról ismerjük fel az embereket. A
lélek világában a felismerés olyan gyors és tökéletes, hogy senki sem téved.
Ha
nagyon fiatalon haltak meg ezek a gyermekek, mielőtt isteni Énjük ellenőrzése
alá kerülhettek volna, és az Őrangyal átengedte volna az irányítást – általában
hat-hét éves kor körül –, akkor igen gyorsan visszatérhetnek, nagyon gyakran
ugyanazokhoz a szülőkhöz. Több ilyen eset ismeretes.
Mit csinálunk a
pszichikai világban? Sok mindent. Nem kell többé megélhetésünkért pénzt keresnünk.
Senki sem koplal, és senki sincs szükségleteitől megfosztva. Így az embernek
talán először nyílik alkalma figyelmét olyan dolog felé fordítania, ami mindig
is érdekelte, de amire földi élete során sohasem volt ideje. Tegyük fel, hogy
szeretjük a zenét vagy az irodalmat, különösen egy bizonyos zeneszerzőt vagy
írót. Gondolataink és érdeklődésünk elvezethet bennünket odáig, hogy
kapcsolatba kerülhetünk vele a másik oldalon. Azok az asszonyok, akik szerették
a kisgyermekeket, és nekik sohasem lehetett sajátjuk, boldog gyermeksereg
nevelőanyjává lehetnek. A másik oldalon az összes ember közül a gyermekek a
legboldogabbak, mivel ez az a hely, ahol valóban bármit kitalálhatnak.
Éjjelente saját édesanyjuk felkeresi őket az alvás kapuján keresztül. Az orvosok
többé már nem beteg testeket látnak el, de sok beteg lélek van, akik
megértésüket és szimpátiájukat igénylik. Néha Krisztus Urunk látható, aki nem
távozott el messze, a csillagokon túlra, hanem örökre itt van velünk ebben a világban,
és az összes többiben is.
Pszichológiai
állapotok
Mi az igazság a
mennyországról és a pokolról szóló ortodox tanításban? Vannak ilyen helyek?
Nincs mennyországnak és pokolnak nevezett hely, de léteznek pszichológiai
állapotok, amelyek így írhatók le. Örök pokol bizonyosan nem létezik. Ez a rettenetes
gondolat akkor társult a kereszténységhez, amikor elveszett a hit abban, hogy a
lélek körforgásszerűen visszatér a földre. Az ember egy logikátlan
következtetésre kényszerült: örökkévaló okozatot állapított meg múlandó és
véges okok alapján. Mennyország és pokol a földi testben is megtapasztalható. A
gonosz, önző ember a pokolban van, a szent a mennyben. A szavak jelentésének
elemzése ismét nyomra vezet. A mennyország határtalan kiterjesztést, a pokol
pedig elzárást, elszigetelést, börtönbe zárást jelent. Az Ótestamentumban a
héber kifejezést hol pokolnak, hol gödörnek vagy sírboltnak fordítják. Az
Újtestamentumban a görög hades szót
leggyakrabban pokolnak fordítják, de az pusztán a láthatatlan világot jelenti.
Minden pokol-fogalom pszichológiai, és az ember földi élete során találja ki,
azonban egyik sem örökkévaló.
Az egész elmélet az
élet utáni állapotról így fogható fel. Itt objektív életet élünk, a fizikai sík
tárgyaival körülvéve. Belül azonban szubjektív életet élünk, amely sokkal
többet jelent: emlékekből, reményekből, eszmékből és vágyódásokból áll. Minél
fejlettebb egy ember, vagy ami ugyanazt jelenti, hogy lélekben gazdagabb, annál
csodálatosabb, változatosabb és teljesebb a belső élete. A halál után a fakó,
szubjektív világ eleven, objektív létezéssé válik. Egy nagy adeptus ezt így
fejezte ki: „Az ember így népesíti be állandóan közvetlen környezetét sajátos
világával, telíti képzelete, vágyai, ösztönzései és szenvedélyei
szüleményeivel: egy olyan áramlattal, amely erősségével arányosan hat minden
vele kapcsolatba kerülő érzékeny, vagy ingerlékeny szervezetre. Ez a belső
világ egyre növekvő külső világgá válik a halál után.”
(Clara M. Codd - Nincs halál)
