A következő részlet László Ervin "A halhatatlan tudat: Tudomány és a tudat folyamatossága az agyon túl" című könyvében olvasható (egyelőre angol nyelven)
A tudatosságod nem a te tudatosságod.
Az a kozmosz vágyódásának megnyilvánulása önmaga számára.
Rajtad keresztül érkezik hozzád, de nem tőled.
Khalil Gibran parafrázisának szavai erről szólnak:
“Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek. Ők az élet önmaga iránti vágyakozásának fiai és leányai. Általatok érkeznek, de nem belőletek."
A tudatosságod nem a te tudatosságod.
Az agyon túli tudat - a tudat, mellyel halálközeli élmények vizsgálata, a halál utáni kommunikáció, a médiumok általi és hangszeres transzkommunikáció, elmúlt élet visszaemlékezések, és a reinkarnációra utaló tapasztalatok során találkozunk - nem egy anyagi entitás a megnyilvánult világban. Ez egy lényeges eleme az Akashanak, a kozmosz mély dimenziója.
Az elképzelés, hogy a tudatosság a valóság egy mélyebb dimenziójához tartozik, egy örök megérzés. A nagy spirituális mesterek, költők, sőt már tudósok is azt mondják, hogy a tudat nem az agyban van, és nem része annak a világnak, amiben az agy létezik. A tudat annak az elmének vagy intelligenciának a része, ami az egész világegyetemet áthatja. A tudat a térben és időben jelenik meg, mint egy helyi megnyilvánulás. Erwin Schrödinger egyértelműen azt mondta: a tudat Egy - nem létezik többes számban.
Ahogy a részecskék és részecske rendszerek a téridőben kódok kivetülései és kapcsolatok az Akasha mély dimenziójával, így a tudat kapcsolódása az élő szervezetekhez egy megnyilvánulása - egy holografikus kivetülése - az egységes tudatnak, ami nem csupán létezik, hanem maga a dimenzió.
A tudatosság Akasha koncepciója
Ha a tudatosság a kozmosz egységes tudatának holografikus megnyilvánulása, akkor jelen van térben és időben. A tudatosság jelen van az ásványi birodalomban, az élővilágban, és a társadalmi és ökológiai rendszerekben, melyeket emberi lények és más élőlények alkottak. Jelen van a kvantumok szintjén a méret és összetettség egyik végletében a természetben, és a másik végletben a galaxisok szintjén.
De a tudat, és azok a rendszerek és organizmusok, melyekhez kapcsolódik, a valóság különböző síkjain léteznek. Míg a részecskék és a részecskékből álló szervezetek részei a megnyilvánult világnak, addig a tudat, mely hozzájuk kapcsolódik, egy elem a mély dimenzióban.
Ez a felismerés egyébként megmagyarázza az egyébként megoldatlan rejtélyt. Felszámolja többek közt a tudatkutatás "nehéz kérdésének" problémáját: hogyan hozhat létre valami anyagi, mint például az agy olyan anyagtalan dolgot, mint a tudat. Ezt a rejtélyt nem kell megoldani, mert egy téves és hamis feltételezésen alapul. Nem szükséges megmagyarázni, hogy az agy hogyan produkálja a tudatot, mert az agy és a tudat a valóság különböző síkjain léteznek. Az agy nem hozza létre a tudatosságot, hanem közvetíti és megjeleníti azt.
Nézzük meg ezt a kijelentést. Az általános érv arra, hogy az agy hozza létre a tudatot az a megfigyelés, hogy amikor az agy nem működik, akkor a tudat megszűnik. Számos dolog helytelen ebben az érvelésben. Az első az, hogy nem igaz, hogy a tudat mindig és feltétlenül megszűnik, amikor az agy nem működik. Ahogy a halálközeli tapasztalatok vizsgálata során látjuk, a klinikai vizsgálatok azt mutatják, hogy azoknak az embereknek, akiknek az agya klinikailag halott, lehetnek tudatos tapasztalataik, és néha ez a tapasztalat a világ igaz észlelésének bizonyul.
Másodszor, még akkor is, ha a tudat megszűnik, amikor az agy nem működik, ez nem bizonyítja, hogy a tudatot az agy hozza létre. Amikor kikapcsoljuk a számítógépünket, a telefonunkat, tévénket vagy a rádiónkat, a megjelenített információ eltűnik, de maga az információ nem szűnik meg. Mint ahogy az ilyen elektronikus eszközök által megjelenített információ maguktól az eszközöktől függetlenül léteznek, így az agy által megjelenített tudat is függetlenül létezik, ami továbbítja azt. Hogy a tudat létezik vagy sem a kozmoszban, azt egy élő agy továbbítja.
Tapasztalati alapok
Az az állítás, hogy a tudat egy lényeges eleme a kozmikus mély dimenziónak, saját tapasztalaton alapul. Alapvetően eltérő módon tudjuk elérni ezt a tudatosságot, mint ahogy a világ dolgaihoz hozzáférünk. Kezdjük azzal, hogy a tudat egyéni: csak "én" tudom megtapasztalni.
De ellentétben más dologgal, nem tudom megfigyelni a tudatomat, csak megtapasztalni. A különbség nem elhanyagolható. A megfigyelés egy harmadik személyű cselekedet: a megfigyelő elkülönül a személytől, dologtól, vagy eseménytől, amit megfigyel. Az agy a tudattal ellentétben, mely kapcsolatban áll vele, ezen a módon megfigyelhető. Az agy megfigyelése közben látjuk a szürkeállományt, mely számtalan idegsejt hálózatból áll. De nem tudjuk megfigyelni a tudatot, mely kapcsolatban áll vele.
Van további alapja is annak az állításnak, hogy a tudat nem része a megnyilvánult téridő világnak. Ez az a bizonyíték, hogy a tudat nem csak együtt létezik az aggyal, de azon túl is fennmaradhat. Ha a tudatot az agy hozza létre, akkor megszűnik, ha az agy működése leáll. Láttuk azonban néhány figyelemre méltó esetben, hogy a tudat egy működő agyon túl is létezik. Ez nem anomália. A tudat nem része az agynak, és nem az agy hozza létre. Csupán az agy továbbítja és jeleníti meg, és akár létezik vagy nem, azon keresztül jelenik meg.
Az Akasha tudat koncepció legfontosabb állításai
A tudatot az agy továbbítja és jeleníti meg
Ha a tudat nincs benne, és nem része a megnyilvánult világnak, akkor a tudat egy szellemi világban létezik, melyet az ábrahámi vallások írnak le, vagy része a kozmosz egy nem megnyilvánult dimenziójának. Az Akasha koncepció az, hogy a tudat része a kozmosznak, sőt alapvető részét képezi. De a téridőnek nem egy megfigyelhető része.
Ezt a kijelentést fontolóra véve térjünk vissza a rádió vagy egyéb eszköz által továbbított információ analógiájához. Tudjuk azt, hogy a rádió csupán reprodukálja a hangokat, ahelyett, hogy létrehozná azokat. Egy zenemű függetlenül létezik ettől a reprodukciótól, és továbbra is létezik, ha a rádió ki van kapcsolva. Természetesen amikor a rádió ki van kapcsolva, akkor már nem halljuk a hangokat, de ez nem jelenti azt, hogy a zene megszűnik létezni.
A mély dimenzió egy kozmikus tudat
Mint fentebb említettük, a kozmosz mély dimenziója egy tudat. Ez információkat kap a megnyilvánult dimenzióból, és ez "informálja" a megnyilvánult dimenziót. A megnyilvánult világ szemszögéből a mély dimenzió egy információs mező vagy közeg; ez "informálja" a dolgokat a világban. De "önmagában" ez a dimenzió több mint egy hálózata az informáló jeleknek. Saját jogán ez egy tudat.
Ez a tétel alátámasztja a saját tudatunkról meglévő tapasztalatunkat. Megjegyeztük, hogy nem tudjuk megfigyelni a tudatunkat, csak megtapasztalni. Az Akasha-t szintén nem tudjuk megfigyelni (ez egy "rejtett" dimenzió), de megtapasztalhatjuk, pontosabban a dolgokra gyakorolt hatását tapasztalhatjuk meg, melyek a megnyilvánult világban léteznek. Tegyük fel tehát, hogy nem csak a megnyilvánult téridő világot tapasztalhatjuk meg, hanem a mély dimenziót is. Ez azt feltételezi, hogy isteni vagy természetfeletti lények vagyunk, elválaszthatatlanul a kozmosztól. Ha mi vagyunk a kozmosz, akkor önmagunkat a mély dimenzióban is tudjuk elemezni. Az önvizsgálat során valószínűleg kiderül, amire a saját tapasztalataink során fény derült: nincsenek áramló jelek, hanem egy minőségi áramlás, amit öntudatunkként ismerünk. Kozmikus szintű önvizsgálatunk felfedi a kozmikus tudatunkat.
László Ervin - A halhatatlan tudat - A kozmosz intelligenciája - videó
forrás:Angyali Menedék
A kozmikus tudat "informálja" a megnyilvánult világot
Hogyan informálja a mély dimenzió tudata a dolgokat a megnyilvánult világban? Ez egy nehéz kérdés, mivel ez érinti egy nem fizikai közeg fizikai világra gyakorolt hatását. Ugyanakkor rávilágítanak a kvantumfizika és az idegtudomány határterületének számító közelmúltbeli felfedezések. Az alapkoncepciót Roger Penrose fizikus és Stuart Hameroff neurológus munkája jelenti. Azt állítják, hogy elméletük megmagyarázza, hogy egy alapvetően nem anyagi tudat hogyan lép be és küld információkat az anyagi (vagy majdnem anyagi) világba.
Penrose vonatkozó koncepciója kiterjeszti Einstein általános relativitáselméletét a Planck skálára, a téridő alapvető szintjére. Penrose szerint egy részecske egy állapotában vagy elhelyezkedésében egy sajátos görbület a téridő geometriában, és ugyanaz a részecske egy másik helyen egy görbület az ellenkező irányban. A görbületek szuperpozíciója mindkét helyen egyidejű görbületeket hoz létre, és ezek a buborékok vagy hólyagok alkotják a téridő szövetét. Ezek a buborékok vagy hólyagok azok a kvantumok, melyek benépesítik a fizikai világot. Ezek határozatlanok és nem lokálisak, ugyanakkor instabilak: összeomlanak a téridő finomszerkezetével történő kölcsönhatásban, feltételezve egy adott állapotot egy adott helyen és időben.
Penrose azt sugallja, hogy minden egyes kvantum összeomlás a tudat egy elemét hozza be a téridőbe. Ha ez a helyzet, akkor van egy fizikai alapú magyarázata annak, ahogy a mély dimenzió tudata belép a megnyilvánult világba. Azt mondtuk, hogy minden kvantumot, minden atomot és multiatomos szerkezetet, beleértve a saját agyunkat és testünket a mély dimenzió "informálja". Ez az "informálás" az agyunk idegstruktúráinak érzékenysége miatti kvantumszint ingadozáskor következik be. Érzékenyek arra, amikor a tudat a megnyilvánult világba a téridő finomszerkezetén keresztül belép.
Az elméletek, melyek megmagyarázzák a tudat jelenlétét a világban, a következő években kétségtelenül tovább fognak fejlődni. De nem valószínű, hogy további fejlődésük megváltoztatná az alapvető rálátást, vagyis hogy a tudat nem az agyban jön létre. A tudat egy kozmikus jelenség, melyet csupán az agy továbbít és formál meg.
A tudat egy kozmikus dimenzió, és az agy egy helyi szerv. A tudat, mely az agyhoz kapcsolódik, az Akasha egy helyi megnyilvánulása, a kozmosz mély dimenziója.
(forrás: ujvilagtudat.blogspot.hu)
- - - - - -
Kapcsolódó írás
László Ervin – Az Önfelismerő Kozmosszal Integráns Tudatosság:
- - - - - - -
