Testünk precíz belső
órája - a szív - pontosan ketyeg, és soha nem téved. Pillanatról pillanatra
teszi a dolgát anélkül, hogy a legkisebb erőfeszítést kellene tegyük, vagy
irányítanunk tudatosan azt.
Kényelmes igaz? Csak
úgy ketyeg! Maga az élet bölcsessége az, ami felhúzza egy életre és mutatója
pontosan úgy halad, ahogy a természet rendje azt megköveteli.
Anatómiai ismereteim
hiányosak, hiszen régen volt már, amikor az anatómiát tanultam az orvosi
egyetem padjaiban, de arra tisztán emlékszem, hogy mennyire lenyűgözött a szív
szerkezete. Születéstől a halálig fáradhatatlanul dobog, anélkül hogy pár
percig is megállna. Ereje felmérhetetlen, hiszen több liter vért tart
mozgásban, több energiát használva el, mint a legtöbb szerv. Nem is beszélve az
apró pici sejtekről, amelyek mint kis automata okos vezérlők mindezt
irányítják, ahhoz, hogy minden rendeltetésszerűen működjön.
A szív az a szerv,
ami folyamatosan mozgásban tartja az életenergia folyadékát, a vért. Nem kis
szerep.
Ahhoz, hogy jól
működjön, azonban neki is szüksége van vérre. A koszorúerekbe áramló vér arra
hivatott, hogy a szívet önmagát táplálja, hogy aztán az a vért az összes többi
más szervhez eljuttathassa.
Milyen érdekes igaz?
Ahhoz, hogy adni tudjon, először saját magának kell adnia. Ha ellátja önmagát vérrel,
az által tudhat adni csak másoknak. Ezen érdemes elgondolkodni.
Aztán, ahogy teltek
múltak az évek és kikerültem az iskolapadból a test már egyre kevésbé kezdett
lenyűgözni, amikor kezdtem megismerkedni a lélek dolgaival. Egy újabb
dimenziója létezésünknek és mégis elválaszthatatlan a testtől. Ekkor figyeltem
fel újra arra, hogy a szív milyen érdekes. Most nem fizikai, hanem energetikai
szinten. A legnagyobb bioelektromos tere van…olvastam, nagyobb mint az agynak.
Aztán hallottam a szívcsakráról, és arról hogy Jézusnak mekkora aurája volt, és
hogy mai napig is miért ábrázolják lángoló szívvel.
Így a szív a
szimbolikusan többre hivatott, mint fizikai léte. Spirituális szerv is egyben.
Ott mélyen legbelül túl az anyagi világ korlátain ott lakik az a minőség, ami
nélkül az élet nem létezhetne. A szeretet energiája.
Ma egy csendes
pillanatban, amikor valahogy nem kaptam magamban ennek a forrását, egyszeriben
mindent megértettem.
Összeállt a kép lelki
szemeim előtt. Ott dobogott a szív a mellkasban és valami békés megfoghatatlan
szeretet áradt belőle. Valami azt súgta engedd be a szívedbe a szeretetet.
Szeresd magadat. Eddig valahogy kifele szerettem. Esetlenül, úgy hogy
szerethető legyek. Ma megtört a jég és megtapasztaltam, hogy az önmagunk
szeretete a legnagyobb ajándék másoknak is. Ha önmagunkat nem szeretjük szívünk
nem képes továbbadni a szeretetet, hiszen erőtlenné válik.
Szeresd magadat. Ne
önző módon, csak épp annyira, amitől a benned lévő szeretet máshoz is tovaárad.
Emlékezz csak vissza
a koszorúerekre. Ha a szív önmagát nem táplálja, megszűnik dobogni. Ezt hívjuk
orvosilag infarktusnak.
Elgondolkodtató igaz
hogy egy olyan világban ahol nem tudunk szeretni miért éppen az infarktus az
egyik vezető halálozási ok?
A szívbetegség
megelőzése valahol a zsírosbödön, a dohányzacskó, a pia és a stressz elkerülése
előtt az önmagunk és mások szeretetével kellene kezdődjön.
(forrás: filantropikum.com)
