Lelkünk – sugárzó színekben ragyogva – messze túlárad a testünkön. Lelkünk a kapcsolat a szellemi és az anyagi energia között, és sajátosságait a hét isteni sugár egyikén keresztül kapja meg. Energiája egykor egy isteni fényforrásból született, azzal a céllal, hogy az anyagban megélt tapasztalatokon keresztül kiterjessze saját fényét és saját képességeit.
Lelkünk egy szikra Isten teremtő tüzéből, egy fénysugár a ragyogó fényéből, egy gondolat a végtelen bölcsességéből. Mint az Atya gyermekei, az ő akaratát, szeretetét, tervét szeretnénk megvalósítani a Földön. De hogyan tudjuk céljainkat, érzéseinket, gondolatainkat egy anyagi világban megvalósítani?
Lélekként segítségre van szükségünk, egy földi anyagból álló társra, akin keresztül megérinthetjük a világot. Ám a látható világban lévő összes forma és test már magában hordozza a megélt tapasztalatok és megtestesülések során kialakult félelmeket, kívánságokat, szükségleteket.
Így lesz a test és a lélek, a Föld és az Ég találkozásából egy tanulási út. Tanuljuk összekötni a végtelent és a végest. De hány és hány életre van szükségünk, míg elérjük a belső békét, míg működni kezd a legbensőbb kapcsolat, míg mi – lélek és a személyiség együtt – elkezdjük sugározni Isten tervét, a fényt a Földön.
Lelkünk, mint a fény hordozója és közvetítője, láthatatlanul kézen fogva és kísérve vezeti a személyiséget a legkülönbözőbb utakon hosszú földi vándorlásunk alatt. Ez az „Isteni Gyermek”, a lelkünk, a leglényegibb sajátosságunk, a legérzékenyebb energiaterületünk, az összekötő láncszem a szellem és az anyag között, ami megtanít minket észrevenni és felismerni a szellem üzeneteit.
A lélek független is egy állandó testtől, éteri burokban lakik, az úgynevezett „éteri testmás“á-ban, ami a körülöttünk lévő finom anyagú burok. Onnan fejti ki hatását és befolyásolja a testet a hét finom anyagú központon (csakrák) keresztül. Ezek a gondolatok azt is segítenek felismerni, hogy testünk központjainak áteresztőképessége határozza meg, hogy milyen módon éljük meg a lélekkapcsolódásainkat.
Lelkünknek – a fizikai természetünk hármasságához hasonlóan – három sajátossága van:
- vitális erő, ami éppen olyan, mint az ásványi birodalmak energiái
- érzékelő képesség, amit a növényi birodalmak is mutatnak
- és képesség a gondolkodásnak egy magasabb szintű formájára, ami lehetővé teszi a magasabb rendű szeretetet is.
Az emberi lélek egy isteni lényeg, és hármasságának köszönhetően mind az alsóbb természeti birodalmakkal, mind a szellem felsőbb birodalmaival kapcsolatba tud lépni.
Viszont megtörténhet, hogy a sok tapasztalat után az az érzésünk támad, hogy már egyedül, mi magunk is képesek vagyunk irányítani az életet és a világot. Csakhogy a testtel való teljes azonosulás – és főleg a sikerre és hatalomra való szomjazás, a birtoklás iránt érzett vágy, az ősi szokások megtartásának igénye – megakadályozza, hogy a lélek hangja a tudatunkig érjen.
De minden út egy fontos tapasztalat is, és ha ezt választottuk, akkor szükségünk is van rá, ezt megélni.
Ám ennek is vége lesz egyszer, és akkor a sorsunk, hogy megéljük a „szükség idejét”. Viszont az ezt követő átalakulási időszak lehetősége, hogy régi lelki társakkal találkozunk, akik segítenek megtanulni az elengedés szükségességét.
Minden egyes megtett lépéssel, lelkünk egy mélyebb rétegét éljük meg, aminek a következménye a belső növekedés. Mert a hosszú fejlődési út, a sok mélységben és magasságban megélt tapasztalatok, az árnyékkal és fénnyel teli ösvények az, ami minket lelkünk céljaihoz vezet.
A lélek energiája a hét isteni energia valamelyikével kapcsolódik össze, és megkapja annak a fénynek a színét, sajátosságait és minőségét is. Így minden lélek magában hordozza a képességet, az örömet és a vágyat is arra, hogy Isten szeretetét és fényét az anyagi világba hozza, hogy teremtő erejével részt vegyen, a kifejlődés építésében.
Újra és újra születik egy kis csillag, ami fénylőn a Föld felett sugárzik.
Eva Gostoni spirituális tanító és írónő
