A spiritualitásról - a legegyszerűbben

Tengernyi szakirodalom áll a rendelkezésére annak, aki spirituális témakörökben szeretne ismereteket szerezni, aki kutatni kívánja a szellemi világot, a szellemi törvényeket. Természetesen fontos, hogy minél többet megtudjunk a fizikai világot tulajdonképpen létrehozó, fenntartó és irányító szellemi világról, az igazi otthonunkról, létezésünk igazi valóságáról, s fontos, hogy lehetőleg hiteles forrásból. (Hogy mi számít hitelesnek, azt gondolom a lelke mélyén előbb-utóbb mindenki érezni fogja.)

Én magam is nagyon sok ismeretanyagot átnéztem, s magam is igyekszem mindig részletesebben tovább adni másoknak a mindebből születő gondolataimat, az írásaimon keresztül. Azonban hiába a temérdek írás és információ, a lényeget, az egyetlen törvényt vagy szabályt ha úgy tetszik, egy mondatban össze lehetne foglalni. Ha valaki csak ezt az egyet igyekszik mind jobban magáévá tenni, a legtöbbet tette - hiszen valójában mást nem is kell. (Ha valakinek ezt a teljes életét tekintve sikerül maradéktalanul alkalmaznia, akkor többé nem is kényszerül a fizikai testet öltésre - ám ez még a ma itt élő emberek majdnem egészének a jövő zenéje persze.) 

Rögtön írom ezt az egy mondatot, ám előtte egy rövid bevezetőt még engedj nekem meg. Ugyan különálló lelkek és személyiségek vagyunk valamennyien, mégis mind az egy, a forrás, Isten részei vagyunk, s magában a forrásban (Istenben), illetve azon keresztül összeköttetésben állunk. Hogy egy hasonlattal éljek, mint az ujjaink. Bár különálló minden ujjunk, mégis a tenyerünkből való mindegyik, s azon keresztül összeköttetésben is állnak, mind annak az egynek a szó szoros értelemben vett részei. S ha egyik ujjunkat fájdalom, bántódás vagy éppen egy kellemes hatás éri, azt garantáltan érezni fogja mindegyik. A legnagyobb (s egyben egyetlen) tanítás éppen azt kívánja megértetni és megtanultatni, felismertetni velünk, hogy mindannyian egy közös forrásból származunk, azzal folyamatos kapcsolatban állva, így valamennyien kapcsolatban állunk minden más lélekkel is. Ha az egység bármelyik elemének (bármelyik léleknek, tehát így magunknak is) ártunk, azzal mindenkinek (így magunknak is) ártunk. Ha jót teszünk bármely lélekkel (köztük magunkkal is), akkor mindenkivel (így magunkkal is) jót tettünk. Tehát nincs különbség lelkek között ilyen értelemben, s így azt mi magunk sem tehetünk. Nem árthatunk magunknak anélkül, hogy ezzel mindenkinek ne ártanánk és nem árthatunk másoknak sem anélkül, hogy azzal magunknak ne ártanánk. S ez igaz ugyanúgy fordítva is, a jó tetteket illetően. Ezt az egy törvényt igyekszik megtanultatni tehát velünk a létezés (lelkünk reinkarnációs, tehát sorozatos testet öltéses időszakában legalábbis), hogy felismerjük, bármit teszünk másokkal, azt valójában magunkkal is tesszük. S hogy tanít meg bennünket erre? Hogy mindig azon energiákat (tetteket) áramoltatja vissza felénk, amit korábban mi indítottunk magunkból mások felé.

Fejlettebb lelkek esetében ez már az adott életen belül is megfigyelhető (a lélek maga kéri ezt a leszületése előtt, hogy fejlődése még gyorsabb legyen), ám a legtöbbek esetében az egyéni karma a követező élet(ek)ben mutatkozik meg. Ennek, s annak ellenére is, hogy minden fizikai életet "törölt memóriával" kezdünk, előbb-utóbb minden lélek rájön, a lelke mélyén mégis csak ott lévő emlékeknek köszönhetően, hogy mit jó tenni másokkal (és magunkkal) és mit nem. S amint valaki ezt az alapszabályt teljes életére vonatkozóan alkalmazni képes, véget is ért számára a fizikai világokban kötelező testet öltés időszaka, s létezését igazi otthonunkban, a szellemvilágban folytathatja. Persze ne csüggedjen senki, ha ettől az állapottól még messze áll, hiszen különben nem is lennénk itt ezen a szintű fizikai világban, a cél tehát nekünk még nem feltétlen a teljes tökéletesség elérése, hanem az afelé való törekvés. Mindenkinek olyan mértékben, ahogy azt a körülményei, a lehetőségei és saját maga értékrendszere megengedi. De persze ezeken a korlátokon belül ajánlott mindent megtenni ennek a célnak az érdekében. (Nyilván nem kötelező, minden lélek maga döntheti el a fejlődési sebességét, ám e folyamat hátráltatásával a fizikai világokban való testet öltések időszakát nyújtja meg, saját maga számára.)

Tehát akkor mi is az egyetlen igazság, az egyetlen törvény? 

Mindig azt tedd másokkal (és magaddal), amit szeretnél, ha mások tennének veled. Ennyi. Ezt aztán lehet fokozni és ragozni a végtelenségig, s persze fontos is, hiszen ennek az egy mondatnak a megértését segíti a többi információ és ismeretanyag, de a lényeg ebben az egy mondatban van. Én személy szerint még egy gondolatot kiemelnék, amit amolyan második alapigazságnak lehetne tekinteni, de csak tágabb értelemben, hiszen ahogy írtam fentebb is, szigorú értelemben véve csak az imént kiemelt mondat az egyetlen alapigazság. 

Bármi(!) is történjék veled az életben, ha tudsz rajta jó irányba változtatni, anélkül, hogy másoknak és magadnak ártanál vele, azért minden tőled telhetőt tegyél meg, de ha ez így, ebben a formában nem megy, akkor értsd meg és fogadd el úgy, hogy közben se másoknak, se magadnak ne árts. Semmi sem történik az életben ugyanis, amit a szellemi segítőid ne akarnának, hogy megtörténjen (a lelked kívánságára), így ha valamin tudsz az imént említett módon változtatni, akkor az volt vele a dolgod, ha nem, akkor a megélés, megértés és az elfogadás.

Az előbbi bekezdésben foglaltak tehát mindent a lehető legjobban összesűrítve tartalmaznak, minden valaha napvilágot látott és létező szellemi tanítást. Nagyon fontos, hogy minél több ismeretanyagot szerezz tehát ezen kívül is - amennyiben érdeklődést mutatsz a téma iránt -, de minden más csak azért szükséges, hogy az iménti bekezdésben megfogalmazottakat minél jobban megértsd, belásd és elfogadd. Az efelé vezető úton kívánok Neked minden jót, erőt, hitet (idővel biztos tudást) és kitartást!

Írta: Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu