Miért nem találja meg mindenki a lélektársát?
Odaát a hozzánk hasonlatos lelkekkel vagyunk együtt, hisz ott nem rendelkezünk testtel, ott ilyen értelemben tiszta energiák vagyunk, és a hasonló hasonlót vonz elvén, csak olyan lelkekkel tudunk együtt lenni, akik hozzánk hasonló rezgésűek. Tehát odaát olyan lelkekkel vagyunk együtt, akikkel valóban jól érezzük magunkat, akik érzelmileg is közel állnak hozzánk. Itt azonban, a testünk leárnyékolja az energiánkat, és bármilyen lélekkel együtt lehetünk, tőlünk fejlettebbel és kevésbé fejlettebbel is. A fizikai világnak ez az egyik értelme, hogy itt együtt lehetünk tőlünk eltérő szintű lelkekkel is, hogy egymástól tanulhassunk, s hogy segítsük egymás fejlődését, akár tanítással, akár próbatétel biztosításával.
Itt a fizikai világban tehát nem az az elsődleges cél, hogy azon lelkekkel legyünk együtt, akikhez kifejezetten vonzódunk, sőt, sokszor éppen ellenkezőleg. Ezért van az, hogy a legtöbb ember úgy érzi, nem olyan lelkekkel van együtt, akikkel szeretne. Ettől függetlenül persze az életünkben többé-kevésbé jelen vannak olyan lelkek is, akiket közel érzünk magunkhoz, s akit lélektársnak nevezhetünk. Hogy milyen mértékben lehetnek jelen, ezt a szellemi vezetőink, segítőink szabályozzák a most megélni szükséges sorsutunk függvényében.
Így tehát bármikor érkezhet az életünkbe olyan lélek, akinek szívesen vagyunk a társaságában, főleg, ha mi is megteszünk minden tőlünk telhetőt, hogy érkezhessenek emberek az életünkbe, de ettől függetlenül el kell fogadnunk, hogy ez is, mint minden más, nem véletlen és szerencse, hanem a jelen sorsutunk függvénye.
-----------------------------------------------
Volt valaki az életemben, akit lélektársamnak mondanék, de valamiért el kellett válnunk, és hiába telik el húsz év, ha látom, ugyanúgy érzek iránta, mint akkor. Miért nem lehetek vele, ha senki mással nem érzem ugyanezt?
Bár most nem emlékszünk a jelenlegi életünkön kívüli dolgokra, de a lelkünk igen, és ezen emlékeket, információkat, érzések formájában a fizikai elménknek is továbbítja. Így ha olyan lélekkel találkozunk, akivel már régről ismerjük egymást (vagy sok életet éltünk már együtt vagy a szellemvilágban ismerjük már egymást régóta, s éppen ezért erősebb érzelmi szálak fűznek bennünket egymáshoz), akkor ezt a lelkünk felismeri és különös, jóleső, vonzó érzések formájában adja azt a tudtunkra.
Azonban az, hogy egy ilyen lélekkel a testi életünk alatt milyen mértékben és minőségben lehetünk együtt, már a szellemi vezetőink szabályozzák, a most megélni szükséges sorsutunk függvényében. Másképpen szólva, ha nem lehetünk most együtt egy olyan lélekkel, akivel nagyon szeretnénk, akihez különösen vonzódunk (nem csak párkapcsolatra értve), akkor az azért van, mert most ő nincs benne komolyabban a sorsutunkban. Most nem vele van dolgunk. A mostani feladatunkat nélküle (egyedül vagy másokkal) kell véghez vigyük.
Ez természetesen nem könnyű megérteni, de mégis, ha azt látjuk, hogy a sorsunk nem biztosítja számunkra azt, hogy közel legyünk, hogy együtt legyünk egy ilyen lélekkel, akkor azt el kell fogadnunk, és meg kell értenünk, hogy az sem a véletlen műve.
Noha minden helyzet más és más, de általánosságban elmondható, hogy meg kell tennünk minden telhetőt, hogy együtt lehessünk egy ilyen lélekkel, de ha azt látjuk, hogy ehhez másokon kellene átgázoljunk, hogy ezzel másoknak és/vagy magunknak kellene komolyabb mértékben ártanunk, akkor biztosak lehetünk abban, hogy (akkor legalábbis) a sorsutunk nem vele visz tovább.
Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu
(Az írások hozzám fordulók kérdése alapján készült)
Láng Szilárd: Lélektárs - videó
forrás:Emőke Láng
