A súlyos betegség egy lecke. Az Univerzum világossá kívánja tenni, hogy valamilyen érzés, gondolat vagy szokás megzavarja a test egyensúlyát és általában a természettel, az univerzummal való egyensúlyunkat.
Ha az ego nem hallgat belső irányításának útmutatásaira, és nem cselekszik élettervével egybehangoltan, akkor könnyen abban az illúzióban ringathatja magát, hogy teljesen független.
Ha az ego felsőbb énjének és lelkének szándékai ellenére cselekszik, úgy tettei
automatikusan a nagyobb egység ellen is irányulnak, azon egység ellen, amellyel
lelke állandó energetikai összeköttetésben áll.
Mindazon életterületeken, ahol az ego elfordul a kozmikus törvényektől
(megsértve azokat), és a szeretettől, nem lesz többé rálátása az isteni tervre,
megszűnik pozitív beállítottsága, és hozzáférése az élettervéhez, és a ké-
sőbbiekben már nem jut hozzá teremtő potenciáljához sem.
Mindenütt, ahol az ego nincs összhangban a lélekkel és a nagy kozmikus
energiatérrel, diszharmónia, zavar, súrlódás, torzulás, energiaveszteség
uralkodik. Ez eleinte negatív lelkiállapotként, később a betegségekre való
hajlamban, végül megbetegedésekben mutatkozik meg.
Az ego főként akkor vét az egység elve ellen, amikor megkísérli egy másik
lényre rákényszeríteni akaratát. Ezzel nemcsak a másik lény fejlődését gátolja,
de egyben zavarja az egész kozmikus energiamezőt, azaz az egész emberiség
fejlődési folyamatát.
Ha tisztán anyagi megtestesülésként érzékeljük a világot, akkor a betegségeket,
a sors által okozott problémákat stb. egyértelműen valami rossznak tekintjük.
Ezért meg kell semmisíteni: a betegséget okozó mikrobákat éppúgy, mint az
emocionális, mentális és gondolati vírusokat. Sajnos az ilyen hozzáállás
mellett a fizikai szintű problémák egy ideig elhúzódhatnak, s mivel továbbra is
mélyen gyökereznek, előbb vagy utóbb újra felszínre kerülnek. A következő lecke
még fájdalmasabb és nehezebb lesz.
Az igazi nézőpontváltás: visszaigazítani magunkat (érzelmi és gondolati
programjainkat) a nagy egészhez, a szellemi törvényekhez, a felsőbb énhez, a
belső irányításhoz és a saját élettervhez. Ezáltal hozzáférhetővé válik
számunkra a pozitív potenciál, és jellembeli hiányosságaink erősségeinkké
alakulnak át.
Amikor az ego a lélekkel teljes összhangban cselekedik, az ember teljes
harmóniában él. Ilyenkor az univerzális teremtőenergia szabadon áramlik, és ez
kifejezésre jut az egyén életútjában is. Az ember erős, egészséges és boldog a
nagy egész – a kozmikus energiatér harmonikusan vibráló– részeként.
Ha felismertük hibáinkat, nem azzal segítünk magunkon, hogy leküzdjük vagy
akaratunkkal elnyomjuk azokat. A hibás programmal (érzéssel, gondolattal)
ellentétes rezgésű erényt (tulajdonságot, képességet, gondolatot) kell
folyamatosan fejlesztenünk, ami a hiba minden nyomát automatikusan eltávolítja
lényünkből. Fölösleges bármely hibánk ellen küzdeni, mert figyelmünk fókuszába
emelve azt felerősítjük erejét, és folyamatos (véget nem érő) harcba
keveredünk.
Ha az egyén nem saját magán (világnézetén és karakterén) dolgozik, hanem ugyanúgy él, mint eddig (érzései és érzelmei által vezérelve és kielégítve hamis egóját), akkor a gyógyító segítsége egy idő után átokká alakul (a megtanulandó lecke még súlyosabb betegség formájában ölt testet, még nagyobb veszteséget idézve elő).
Ha valaki egészséges szeretne lenni, először meg kell kérdezni tőle, készen
áll-e arra, hogy megszabaduljon betegsége okaitól. Ha igen, akkor lehet
segíteni neki.
Az ájurvédikus orvosnak tilos segíteni a betegnek, ha az nem hajlandó önmagán
dolgozni.
Amíg nem vállalunk felelősséget életünkért –és nem vesszük észre, hogy minden,
ami velünk történik, gondolataink, tetteink, szokásaink, valamint karakterünk
és világképünk tükröződésének következményei – addig sorsunkban nem várhatunk
komoly változásokat.
Amíg a modern világ gondolatainkba sűrűn beágyazott ördögi koncepciója
(miszerint kémiai elemek halmaza vagyunk érthetetlenül fejlett tudatossággal,
és életünk fő célja az érzéki örömöknek az életből való maximális kiaknázása)
szerint próbálunk meg boldogulni (boldoggá válni más emberek és általában a
természet gátlástalan elnyomása és javainak kiaknázása révén) nehéz inkarnációk
sorozatára ítéljük magunkat.
A testi megbetegedés az utolsó –még helyrehozható –figyelmeztetés. Bajaink,
betegségeink nem hibáztatnak minket, hanem jeleznek számunkra. Úgy, mint egy
piros lámpa, amely félreérthetetlenül jelzi, hogy azonnal változtatásra van
szükség, nehogy előbb-utóbb sor kerüljön a teljes leállásra, a „lerobbanásra”.
A diszharmónia oka az aktuálisan futó negatív lelki-szellemi programokban,
vagyis a szellemi törvények figyelmen kívül hagyásában van.
Ha az embert
egoizmusa egyre inkább elkülöníti más élőlényektől, ez ahhoz vezet, hogy
gondolatai és tettei egyre inkább irigységre, kapzsiságra, agresszióra és
vágyra épülnek. Így egyre diszharmonikusabbá, önzőbbé és irigyebbé válik. Egyre
inkább hasonlít egy rákos sejtre az Univerzum testén. Az Univerzum ilyenkor
védő mechanizmusokat kapcsol be, hogy megmentse önmagát (és ezt az elveszett
lelket, és néha a civilizáció egészét).
Az egész a haraggal kezdődik, a „csak azért is”- hozzáállással, amikor az ember
nem fogadja el az Univerzum legfontosabb törvényeit, lázad ellenük. Árulása
(bűntudata) miatt úgy érzi, a betegség és a sors csapása tovább folytatódik.
Minél nagyobb az egoizmusa, annál erősebbek a csapások ...
Az ember nem azért válik az élet vagy más ember áldozatává, mert
szerencsétlenségek záporoznak rá. Ellenkezőleg! A boldogtalan élet csak azok
számára alakul ki, akik már a kezdetektől elégedettek.
A fájdalom mindig egyfajta elutasítás és annak a helyzetnek való tudatlan
ellenállás, amelyben éppen van. Minél több a fájdalom, annál több az
elutasítás. Tanuljon meg mindent szeretettel elfogadni! (És a teste ismét
fájdalom nélkülivé válik).
Ne feledje: a sérülés fő oka, hogy képtelen megbocsátani magának vagy másoknak
(az okozott sebekért).
Nem elég egy helyzet vagy más személy elfogadása, megértése. A legfontosabb
dolog az, hogy elfogadja önmagát. Az az igazi megbocsátás.
Ne feledje:Nem az okoz önnek szenvedést, amit tapasztal, hanem az, ahogyan
reagál arra, amit tapasztal (a be nem gyógyult sérülések miatt).
Legyen türelmes, és
szabaduljon meg a tudatlanságtól (a mayától), vesse le a látszatvilág álarcait,
maszkjait! Feltétel nélkül szeresse önmagát és másokat is! Feltétel nélkül
szeretni azt jelenti, hogy elfogadlak, akkor is, ha nem értek veled egyet, és
akkor is, ha nem értem viselkedésed mozgatórúgóit, mert lényed, létezésed
forrása megkérdőjelezhetetlenül egy velem.
Legyen rugalmasabb, és ne habozzon megváltoztatni a gondolkodásmódját, ha
szükséges! Ne feledje:az életben nincs hiba; minden –még a hibák és bűnök
is–csak a tapasztalásért vannak!
Amikor életünk
valamennyi területét a tudatosság, a lét-éberség hatja át – elsőre nehéznek
tűnik, némi erőfeszítést igényel tőlünk –valójában csak leegyszerűsíti
cselekedeteinket, érzéseinket, gondolatainkat.
Ez békét ad az elmének, és a harag, a félelem és a szorongás tovább már nem
zavar bennünket.
Miután feltárta, beismerte és megértette belső problémáit (a leckét), és betartja a változáshoz szükséges törvényeket, megszabadulhat súlyos betegségeitől, és néhány hét alatt harmóniára találhat. Kívánom, hogy gazdagítsa a gyógyultak listáját, és töltse meg életét egészséggel és boldogsággal!
Késmárki László: A gyógyulás kulcsa A pszichoszomatika nagy könyve
Gyógyító meditáció - videó:
https://www.youtube.com/watch?v=nE-wSTGk8Ew
Forrás: Thétakert Meditációk - Hackl Mónika
Bármilyen betegség vagy tünet, a képzeletünk gyógyító ereje csodákra képes.
