A Természet Ezotériája
Az ezotéria fogalma az emberi értelem elől elrejtett valóságot jelenti, amely megismeréséhez szemléletet kell váltani, hiszen ha az általánosan elfogadott világkép korlátain belül gondolkodunk és viszonyulunk a jelenségekhez, rejtve marad az a lényeg, amit a legjobb törekvésünk ellenére sem érthetünk meg. Az ezoterikus ismeretek azt szolgálják, hogy fellebbentsék a fátyolt a vélt igazságokról, az axiómaként elfogadott, tudomány által is képviselt dolgokról, és tudatára ébresszenek a valóságnak.
Amikor az igazságról beszélünk, e kifejezés a világegyetem ismeretét jelenti, látható és láthatatlan megnyilvánulásaiban egyaránt. E megnyilvánulásokat tudatunkkal felfogva a törvényszerűség érzete ébred fel bennünk. A világegyetemben tapasztalható törvényszerűségek teljesen áthatják annak legbensőbb szerkezetét. Minthogy a világegyetem, ahogy van, létezik, úgy léteznek az elménkkel megfogalmazható törvények akkor is, ha mi nem is létezünk. A tényleges igazság nem az igazságkeresők fölfedezéseinek eredménye. Az igazság van, mint ahogy világegyetem is van.
Mi magunk is ez az igazság vagyunk. Az ember, bár csak parányi része az egésznek, valami titokzatos módon mégis maga az egész. Továbbá, szinte hihetetlennek tetsző módon, minden igazság, mely az egészre vonatkozik, fellelhető az egész minden töredékében. Ennél fogva az emberben benne élnek a természetről, Istenről és a hozzá való felemelkedéséről szóló igazságok. Az emberi lélek legbelsőbb rejtekeiben ott vannak az egész bölcsességének, szeretetének és szépségének kincsei. Ha az ember helyesen keres, minden igazságot megtalálhat.
Az igazság felfedezésének két módja lehetséges. Az egyik, amikor az elmét használjuk, a másik, amikor az intuíció az eszközünk. A fejlődés jelenlegi fokán csak kevesen képesek arra, hogy az igazságra az elme segítsége nélkül, csak az intuíció használatával jöjjenek rá. Az elme az emberiségben már elég jól kifejlődött, és az igazság felfedezésében a matematika, a természettudományok és a filozófia segítségével hasznos szolgálatokat tett eddig is. De amit az elme mindeddig felfedezett, nem teljes, mert a természet egyik aspektusát kihagyta a számításból. Ez az aspektus pedig a természetben megnyilvánuló szépség. Mindaddig, amíg számunkra a természet csak a törvényt tárja fel, s nem vesszük észre a szépséget, az igazságról csak hiányos képet alkothatunk.
A vegytani elemek tanulmányozása közben nemcsak lenyűgöző tudást figyelhetünk meg, hanem csodálattal és bámulattal adózunk a pompás szimmetriájú és nagyszerű szerkezetüknek. A periodikus törvény minden egyes vegytani elemének geometriája olyan, hogy a csodálatnak ez az érzése úgy elhatalmasodik rajtunk, mint amikor a Tádzs Mahalhoz hasonló tökéletes építményt szemlélünk. Mert amikor a Teremtő épít, a szépség elve szerint épít, és az egész természet az ő kezének csodálatos munkája.
Vegyünk csak szemügyre egy falevelet vagy egy virágot. Számos törvény alkalmazásából következik a levegő széntartalmának a levélbe való beépítése, a nap sugarainak hatása a klorofill keletkezésénél, és a föld ásványi anyagainak a talajból való felszívása és átváltoztatása. De a természetnek micsoda titokzatos sajátsága folytán épül fel az a szépség, amit a levelek vagy virágszirmok bármelyike feltár? A természet alkotómunkájának egyik törvényébe nyerünk bepillantást, s ez a törvény nem a kémia vagy a fizika körébe tartozik, ez egy művészeti törvény: a sugárzás törvénye. A szépség nyilatkozik meg mindannyiszor, amikor a természet falevelet, virágot vagy hópelyhet teremt. Egy azonban világos, hogy bár a természet alapvető sajátsága a szépség, ennek mértani keretet ad. „Isten geometrizál", amely teljesen beigazolódik, amint a tudomány egyre-másra napvilágra hozza a természet titkait.
Ismerjük, hogy a megfagyott víz kristályos, de szinte felfoghatatlan, hogy a jéggé fagyott víz olyan csodás szépséget teremtsen, mint a jégvirág az ablakon. A növényvilágban rejlő életerő is ragaszkodik ahhoz, hogy mértanilag építsen, de még tanulságosabb példa a tengeri kagyló, melynek spirálja logaritmusgörbe. Ez a kagyló egyenesen a művészet birodalmába tartozik. A görög építészet jón oszlopának spirálcsigája egyik vagy másik logaritmusgörbét mutató kagylóból veszi eredetét. Ezt a görbét úgy kapjuk, ha egy kúpra feltekert fonalat letekerve a fonal útját a fonál végén lévő ceruzával a reá merőlegesen elhelyezett papírlapra rárajzoljuk.
A természet mindenhol a szépség törvényei szerint teremt. Honnan ered a paradicsommadár vagy a jaguár szépsége? Lehetséges lenne, hogy a természet "gépiesen" formálja meg a csontokat és az izmokat olyanná, milyennek azt látjuk? Ha megfigyeljük a madár repülését, be kell ismernünk, hogy itt a természet nemcsak mesterien művészi formát alkotott, hanem a mozgásban megnyilvánuló költészetet is teremtett.
De a természet művészi teremtőkészségében leginkább akkor gyönyörködhetünk, amikor például a trópusi halak alakját és színeit bámuljuk, mert sem az a teória, hogy a kromoszómában a gének mechanikusan választódnak ki, sem pedig az, hogy a természet sajátsága a mértani formákban való alkotás, nem magyarázza meg annak a művésznek gazdag és mesteri fantáziáját, aki ezeket a csodálatos lényeket megformálta és kiszínezte. Csak olyan valaki méltányolhatja ezt, aki maga is művész, és hosszú évek munkájával szerezte meg a művészi kifejezéshez szükséges készséget. Csak az, aki képzelőtehetségével érzékelni tudja azt a leírhatatlan valamit, amit "művészet"-nek nevezünk, ismerheti fel, hogy a természet nem lehet gépies, és nem alkothat pusztán a geometria elvei szerint. Művészet lüktet a természet életében. Mintha a művész játékos kedvében, pihenésként a komoly munka után, szabadjára engedte volna gazdag fantáziáját, s így bocsátotta volna útjára a sok különös formájú és mégis gyönyörű halfajtát. Ha pedig valakinek a madarakban megnyilvánuló szépséget kellene leírni, az egyedüli mód az lenne, hogy összegyűjti az összes madarat, és így szól az igazság keresőjéhez: "Szemléld őket, s ha nem érted, újra csak szemléld!"
A pók hálója a vegytani elemek periodikus törvényét ábrázolja, és kifürkészhetetlen misztériumban kapcsol össze egy mikrokozmoszt a makrokozmosszal. A pókháló központjában ott látjuk a logaritmusgörbét. Honnan tudja a pók, hogyan kell mértani elvek szerint építeni? És miért jön létre a kialakuló világegyetemben a 92 elem olyan ritmikus módon, hogy családok szerint csoportosítva és atomsúlyaik alapján rendezve a pókhálóhoz hasonló spirális görbét kapunk?
Ha az igazságot meg akarjuk érteni, alapvetően fontos az, hogy a természet műveiben rejlő szépséget megérezzük. A tények feljegyzésére és a törvények levezetésére szolgáló elme csak egy bizonyos pontig visz el bennünket, s nem tovább. Az életnek több titka van, mint amennyit az elme valaha is szabályokba tudna foglalni. Az örök igazságot kereső a képzeletében csodálattal borul le minden virág előtt. Ha a hullámzó tenger látványán keresztül megérzi a kozmikus akaratot, a természet ritmusának szépségét, önkéntelenül is elnémul. De ebben a csendben feltárul előtte az örök igazság egyik aspektusa, amely az örök jó és az örök szép is egyben.
forrás: Dr. Bíró Dénes http://tgy-magazin.hu
A természet szépsége – videó
forrás: Abay Gizella
