Viszonylag sok hozzám forduló teszi fel azt a kérdést, hogy ha egyszer a szellemvilág az igazi otthonunk, akkor voltaképpen mi az értelme annak, hogy a fizikai világ is létezik?
Ahogy arról már sokszor írtam, lelkek vagyunk valójában, akik a létezésük reinkarnációs időszakaszán, hol testben élnek a fizikai világban, hol pedig test nélkül a szellemvilágban. A teljes létezésünknek ezen szakasza nagyjából annak felel meg, mint egy testi életünk során az iskolás időszakunk.
Itt tehát iskolában vagyunk. Amit pedig meg kell tanulnunk az az, hogy noha különálló lények vagyunk, de Istenben, a Forrásban való összekötöttségünk révén egyek, így bármit teszünk másokkal, azt saját magunkkal is tesszük. Mivel ennek a megtanulása jobbára itt lehetséges, ez az oka annak, hogy a testi világ létezik.
S miért lehetséges jobbára itt? Ennek két oka is van.
Az egyik ok a következő:odaát lélekként, energiaként létezve, sokkal egyértelműbb számunkra, hogy mindenkivel egyek vagyunk, hisz jobban érezzük a köztünk lévő köteléket. A fizikai világban azonban testben létezünk, és a másoktól való elkülönültség látszata így jóval intenzívebb. Itt tényleg hajlamosak vagyunk elhinni azt, hogy semmi sem köt össze bennünket a másik személlyel, tőle teljesen különállóak vagyunk.
Mondhatjuk tehát, hogy a fizikai világ létezésének egyik értelme az, hogy itt egyfajta nehezített körülmények között tanulhassuk meg azt a fő igazságot, hogy bár különálló lények vagyunk, de mégis, mindenkivel egyek.
Ennek megtanulásának fő segítői a szabad akarat, amivel bárkivel megtehetünk bármit, illetve a karma, ami mindig akkor áramoltatja felénk vissza korábbi tetteinket, amikor abból a legtöbbet tanulhatjuk, amikor a leginkább át tudjuk érezni azt, amit korábban másoknak okoztunk. Mivel ennek mély megértése egy hosszú folyamat, így nem csupán egy testi élet áll rendelkezésünkre, hanem bármennyi.
Annyi, amennyivel ezt az alaptudást el nem sajátítjuk, s minden tettünket már ez vezérel.
A másik ok pedig (hogy a fizikai világban ideálisabbak a tanulásra a feltételek), a különbözőségeinkben keresendő.
Mindannyian lelkek vagyunk tehát, akik csupán abban különböznek egymástól, hogy a lélekfejlődés más és más szintjén járnak. Másképpen szólva más és más szintjén tartanak annak megértésében, hogy valójában egyek vagyunk, s hogy mit jó tenni mással és mit nem.
Odaát lélekként, energiaként létezve, mivel a hasonló energia vonzza a hasonlót, mindannyiunk a szellemvilág azon szintjén képes létezni, amely az ő rezgésszintjének (lélekfejlődési szintjének) megfelelő. Így elmondható tehát, hogy minden lélek a saját magához hasonlatos lelkekkel él együtt. Ez természetesen ideális és boldog állapot az adott lelkek számára, ugyanakkor számos tanítás elsajátításához nem nyújt megfelelő alapot és körülményeket.
Itt, a fizikai világban, testben létezve, mivel a testünk leárnyékolja az energiánkat, már nem csak hozzánk hasonló lelkekkel tudunk együtt létezni, hanem bárkivel, akihez testileg, fizikailag közel tudunk lenni. Így tehát hozzánk képest kevésbé és jóval fejlettebbekkel is. S a (kölcsönös) tanulás így tud igazán felgyorsulni.
Sőt, számos komoly lecke, csak így érthető meg. A megbocsájtás, a megértés, a hozzánk képest eltérő szintű lelkek elfogadásának gyakorlása és megtanulása (és még sorolhatnám) csak itt lehetséges. Nem beszélve arról, hogy ilyen körülmények között adódik arra is lehetőség, hogy mi segítsünk emelkedni hozzánk képest kevésbé fejlett lelkeket, illetve hogy tőlünk fejlettebbek pedig bennünket segítsenek ugyanebben a folyamatban – pusztán mindannak a kiáramoltatásával, ami már az adott lelkekben benne van.
Gyakran felmerülő kérdés e témakörben még az, hogy ha odaát az eredendő jó állapotában vagyunk, akkor vajon miért kell abból kiszakadnunk, végig mennünk egy alapvetően negatív megtapasztalási folyamaton is, hogy aztán végül újra a jó állapotában lehessünk?
A léleknek muszáj megtapasztalnia a „rosszat” is (amit a szabad akaratából kifolyólag természetszerűen meg is tesz), ugyanakkor saját erejével, saját kárán tanulva, emelkedik végül vissza a „jó” állapotába, megértve, hogy miért is érdemes azt választani.
Ha ezen a lélek nem menne végig, az nagyjából ahhoz lenne hasonlatos, mint amikor itt, a testi világban egy gyermek mindent megkapna a szüleitől anélkül, hogy megdolgozna érte. Láthatjuk, hogy egy olyan személy, aki felnőtté válásáig mindent készen kap, anélkül hogy ő bármit is tenne érte, nagy valószínűséggel kisiklik az életében, ráadásul értékelni sem tudja mindazt, ami van neki.
Ellentétben egy olyan személlyel, aki mindenért ő maga dolgozott meg. Ez utóbbi nemcsak örülni tud mindannak a jónak, ami már sajátja, hanem kellőképpen értékelni is tudja azt.
A testi létezés, a testet öltések folyamata tehát, ezt a célt is szolgálja minden lélek esetében.
- Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu -
