2013. szeptember 4., szerda

Az elengedés szabadsága



Elengedni csak azt tudom, amit egyszer már jól megfogtam, amibe belekapaszkodtam, görcsösen belemarkoltam, és úgy gondolom az enyém, a tulajdonom, birtokom tárgya, valami, aminek gyümölcséből csak én részesülhetek.




Életünk különböző szakaszaiban, más-más dolgokról gondolhatjuk, hogy a miénk.
Tárgyakról (lakásom, autóm), emberekről (gyermekem, feleségem), hitrendszerekről (vallásom, politikai álláspontom, világnézetem).
Az ezekhez való ragaszkodás függvényében, megtartásukért akár áldozatokat is hozunk.
Csakhogy az áldozat valódi jelentését félreértelmezve, ami a fentiek velejárója, ezt legtöbbször magunk és mások kárára tesszük pusztán azért,
mert értékrendünk is saját, azaz a miénknek gondolt.

A teljes elfogadás a kulcs. Az a tolvajkulcs: minden ajtót kinyit. Nincs olyan ajtó, amit az elfogadás ne nyitna ki.
Ez egyszerűen olyan kulcs, ami minden zárba beleillik – mert abban a pillanatban, hogy elfogadsz valamit, egy átalakulás indul meg a lényedben, hiszen nincs többé konfliktus.
(Osho)

video