„Az
emberi lény része az egésznek, amit univerzumnak nevezünk, térben és időben
behatárolt része.
Önmagát, gondolatait, érzéseit – a tudat
valamiféle optikai csalódásaként – úgy érzékeli, mintha azok elkülönülnének a
mindenség többi részétől. Ez a téveszme egyfajta börtönt jelent: személyes
vágyainkra korlátoz bennünket és arra, hogy néhány hozzánk közelálló embert
szeressünk.
Az a feladatunk, hogy a kört tágítva kiszabadítsuk magunkat ebből a börtönből, és a kör magába foglaljon minden élőlényt, a természet teljes egészét a maga szépségében. Az ember igazi értékét elsősorban az határozza meg, hogyan tud felülemelkedni önmagán. Szükségünk van egy alapvetően új gondolkodásra, hogy az emberiség túlélje.”
Az a feladatunk, hogy a kört tágítva kiszabadítsuk magunkat ebből a börtönből, és a kör magába foglaljon minden élőlényt, a természet teljes egészét a maga szépségében. Az ember igazi értékét elsősorban az határozza meg, hogyan tud felülemelkedni önmagán. Szükségünk van egy alapvetően új gondolkodásra, hogy az emberiség túlélje.”
(Albert
Einstein)
