Nagy időpazarlással keresik a fölöslegest,
és sokan élik le az életüket úgy, hogy csak az élet eszközeit keresik.
Vedd szemügyre az egyént, és vizsgáld meg
az összességet: nincs, akinek élete ne a holnapra irányulna. Hogy mi rossz van
ebben? – kérdezed. Végtelen sok. Hiszen nem él, aki így él – csak élni
készülődik. Mindent elmulaszt. Még ha odafigyelünk, akkor is lehagy bennünket
az élet; így pedig, ha késlekedünk, elfut mellettünk, mint valami idegen: az
utolsó napon ér véget, de mindegyiken elvész. Aki elmulasztja a pillanatokat,
végül elmulasztja egész életét. Az élet, akár egy pillanat: mulandó; s miért ne
élnénk szépen a kicsit, ha abból áll össze az egész?
(Seneca)
