"Azt mondjuk, hogy az idő múlik. Az Idő pedig azt mondja, hogy az emberek múlnak el..."
Különleges hangulatú, meditatív film a Tibetben a lélek.
Tolvaly Ferenc a nyugalmat, harmóniát és a csendet szeretné megtalálni, ezért zarándokol el Tibetbe, a Kailásza szent hegyéhez.
Tiszta lappal indulni. Kiszabadítani tudatát a test rabságából. Ez az, amire minden kereső vágyik végsősoron.
Egy ősi tibeti ima szerint így fohászkodik: "Ó Himalája hegyek anyja, hegyek öregje, hegyek legnagyobbika, mosd tisztára a lelkem, mosd le a bűneimet!"
A Szent Hegy megkerülése közben, meg kell küzdenie a test és a lélek gyengeségével és a magánnyal. A légszomjjal nehezített monoton gyaloglás a szeles, kietlen úton, a fenséges hegyek tekintetétől kísérve, kimossa belőle a múlt fájdalmait, és megérti a buddhista üresség értelmét, mely nem más, mint mentesség a kondicionált elme zavargásától. Maga a Csend.
(Az író öt hetet töltött Tibetben, élete talán legnagyobb hatású napjait. Saját tapasztalataiból, élményeiből született a regény, az Útról, a Csendről, a lélek megtalált békességéről)
"Itt nem találunk erdőt, áthatolhatatlanságot. A köves táj nem kedvez a titkolózásnak. Nem szereti a nedvességet és a korhadást. A fű édes illatát a por és a kő csípős szaga helyettesíti. Állandóan kőre lépek. Mindig csak kőre. Még a ritkás földdel borított talaj is tiszteli a kövek túlerejét. Lassacskán az üresség szimbólumai lesznek. Az állandó ismétlésben a kő és kő közti határ eltűnik. A köveken való lépdeléssel az üresség, a legfőbb buddhista elv elveszíti elvont jelentését. A kőágyon tapasztalt üresség és az egyedüllét eggyé válnak."
Ahogy kint, úgy bent. Nincs lehetőség az elme kalandozására, burjánzására. Nincs semmi külső támpont számára. A majmok módjára ugráló gondolatokat sorban felfalja a hatalmas Csend.
A zarándok eljut a Semmibe, Istenhez...
(forrás: lelekcafe.hu)
A teljes film itt látható:
