2017. július 7., péntek

5 meghökkentő visszaemlékezés a Mennyországra gyerekektől



A gyerekek gyakran erős emlékekkel rendelkeznek abból az időből, mielőtt megszülettek.


Dr. Wayne Dyer 2015. augusztus 30-án hagyta el ezt a világot. Az alábbiakban egy részlet olvasható Wayne legújabb, "A Mennyország emlékei" című könyvéből, ami tökéletesen bemutatja a földi tapasztalatoknál sokkal szélesebb körű hitét.


Nagyon élveztem az egy életre szóló szerelmi viszonyt a gyermekekkel, különösen az újszülöttekkel, csecsemőkkel és a kisgyermekekkel. Ha egy baba van a szobában, az majdnem olyan, mint egy mágneses kapcsolat, ami felhívja a figyelmemet, és muszáj érintkezésbe lépnem vele. Mint nyolc gyermek édesapja számtalan órát töltöttem csupán a szemébe bámulva a családunkba újonnan érkezőknek. Ezekben a privát pillanatokban gyakran küldtem néma kíváncsi üzeneteket kérve őket, hogy meséljenek Istenről, és az alaktalan lelki világról. Sok-sok órát töltöttem a padlón fekve, hogy közvetlen kapcsolatba kerülhessek az új érkezőkkel. Már régóta lenyűgözött a tény, hogy a gyerekeknek csak itt jelennek meg a személyiségjegyeik. Szeretem megkérni a kicsi totyogó babákat, akik éppen csak elkezdenek nyelvvel kommunikálni, hogy mondják el nekem, mire emlékeznek.

Felnőtteket kértem meg az élet minden területéről, hogy osszák meg kicsinyeik bölcsességét, és sok saját tapasztalatot is belefoglaltam a saját gyermekeim emlékeiről az új könyvembe, "A Mennyország emlékeibe." Több mint meg vagyok győződve arról, hogy sokkal többről szól az életünk, mint az a pár rövidke év, amit a Földön kiosztanak számunkra. És a fiatal fiaink és lányaink azok, akik bepillantást nyújthatnak nekünk abba a feneketlen, végtelen, láthatatlan világba, ami mindannyiunk számára ott van, hogy felfedezzük. Végtére is nem volt sok idejük, hogy igazán felejtsenek.


"A Mennyország emlékei" című könyvem 8 részből áll, amelyek szépen bizonyítják a mennyország, az elmúlt életek, a szülők kiválasztásának létezését, valamint egyebek mellett angyali, és a Forrrásunkhoz való spirituális csatlakozásról szóló történeteket.

Íme néhány a több ezer történetből, melyeket olyan szülőktől kaptam, akiknek gyermekei nagyon is tisztában vannak azzal, hogy őket választották.

"Egyik este vacsoránál a fiatalabb nevelt/fogadott fiunk (körülbelül négy éves volt) hosszasan beszélni kezdett az életéről a "csillagokban", és hogy fivérei és nővérei voltak, akik ott éltek. Elmondta, hogy a férjemet és engem látott onnan, és sokszor megpróbálta felhívni a figyelmünket, de mi soha nem láttuk őt, ezért úgy döntött, hogy megszületik az anyukáján keresztül, így megtalálhatjuk.
A legkevesebb, amit mondhatok, a férjemet és engem ez teljesen letepert. Az első fiam után volt egy pár vetélésem, úgyhogy amikor a kisebbik fiunk elmondta nekünk, hogy mit látott, tudtam, hogy a lelke megpróbált átjönni rajtam keresztül, bár a testem nem volt képes rá."
Melissa Held-Wegner
Longmont, Colorado


"A fiam négy éves körül volt, amikor a "Jobban szeretlek, mert..." játékot játszottuk.
Azt mondtam neki, hogy "Jobban szeretlek, mert... szeretlek a végtelenen túl, a Hold körül kétszer, a Mars körül, és megérintve minden csillagot úton vissza hozzád." Elég nagy válasz, nem? Ezzel meg is vertem. Vagy legalábbis azt hittem.
A fiam nagyon komolyan mindkét kezét az arcomra tette, lecsukta kristálykék szemét az enyémmel együtt, és azt mondta: "Anyu! Én jobban szeretlek, mert téged választottalak, amikor a mennyben voltam."
Mondanom sem kell, ő nyerte meg a játékot.
Shari Rightmer
Taft, Kalifornia



"Öt évesen a kisebbik fiam teljesen váratlanul bejelentette, hogy ő választotta a feleségem és engem a szüleinek. A feleségem kíváncsian kérdezte, hogy ezt hogyan tette. Teljesen tárgyilagosan kijelentette, hogy amíg a mennyországban volt mielőtt megszületett, keresztül mehetett egy ajtón, hogy kiválassza a szüleit, és egy másik ajtón, hogy kiválassza a testvéreit. Nem voltunk templomba járó emberek, és nincs tudomásunk arról, hogy bármilyen külső forrásból szerezte volna ezt az ötletet."
Robert J. Rinne
Orthez, Franciaország


"A fiam folyamatosan arról beszél, milyen izgatott volt mint baba a hasamban, miközben várt rám, milyen ijedt volt, hogy ki kellett jönnie, és hogy milyen boldog volt, amikor végre láthatta az arcomat. Mindig azt gondoltam, hogy milyen kreatív.
Gyerekként hallásproblémái voltak, amit műtéttel orvosoltak. Amikor kijött az altatásból, énekeltem neki. Megragadta az arcomat tágra nyílt szemmel, és azt mondta: "Anyu! Olyan szép a hangod! Ez volt az a hang, amit választottam!" Azt hittem, hogy csak más emberek történeteit meséli, akik megosztották a tapasztalataikat, de eszembe jutott, hogy mégis több folyik itt, mint amit gondoltam."
Erin Michelle Threlfall
Brooklyn, New York


"Amikor a lányom három éves volt, megemlítette egy beszélgetés során, hogy tetszett neki, amikor a mennyben volt. Én aznap egy kicsit szomorú voltam, mert azt mondta nekem, hogy azt kívánta, hogy az apja legyen velünk otthon, mint a többi gyereknél (elváltunk, amikor megszületett).
Aztán azt mondta: "De ez rendben van, mert tudtam, hogy ilyen lesz."
Megkérdeztem, hogy mit akart ezzel mondani, és így válaszolt: "Anyu, amikor a mennyben voltam, én választottalak. És tudtam, hogy egyedül leszünk, úgyhogy minden rendben. Ne aggódj anya, annyira szeretlek téged." Csodálatos volt számomra ezt hallani."
Elsie Farfan
Henderson, Nevada


Beszélj a gyerekeiddel és kérdezd meg őket, hogy miért választottak volna téged, ha erre lehetőségük adódik, mielőtt megszületnek. Az ilyen jellegű kérdések lenyűgöző és ellenállhatatlan beszélgetésekre ösztönöznek, ami jobb kapcsolathoz vezethet, függetlenül a jelenlegi koruktól. Ha egy kisgyermek szülője vagy, azt javaslom, hogy légy nyitott bármire amit a gyermeked mondhat, különösen akkor, ha olyan nyomokat kínál, hogy emlékei vannak arról, amikor a szülő kiválasztásra került sor, miközben még kizárólag a lelkek világában tartózkodott.

Arra biztatlak téged, hogy vizsgáld meg, milyen lehetséges indítékaid lehettek, amikor a saját szüleidet választottad ki. Egykor az életemben elképzelni sem tudtam, hogy miért választottam apámnak azt az embert, aki gyerekként elhagyott engem, aki egy felelőtlen részeges volt, aki sok időt töltött nők kergetésével, lopással, és aki börtönben végezte. Életem nagy részét töltöttem ezt az embert keresve haraggal, sőt dühvel teli szívvel.

Tíz évvel a halála után a sírjánál azonban elkezdtem megérteni, hogy végül is miért nevezhetem az apámat "a legnagyobb tanítómnak." Ebben benne volt az iránta való megbocsátásom és a belső dühöm leküzdése, hogy képessé váltam összehangolódni a valódi hivatásommal. Talán, de csak talán, annak érdekében választottam az apám, hogy megtapasztaljam a szeretet gyógyító erejét, és hogy a magasabb tudatosság tanítója lehessek, amely mint tant, a megbocsátást is magában foglalja.

(Dr. Wayne W. Dyer)

Szülők kiválasztása és az első időszak velük- videó