2017. július 13., csütörtök

Marcus Aurelius: A tévelygésről



Ha megütközöl egy ember arcátlanságán, tüstént tedd fel a kérdést magadnak: Lehetséges-e, hogy ne legyenek tévelygők a világon?
Rögtön rájössz: nem lehetséges.


Ne kívánj lehetetlent! Mert ez a tévelygő is azok közé tartozik, akik szükségképpen vannak a világon.
Ugyanígy bánj a furfangos,hűtlen, hálátlan, hazug, rideg és láthatatlan embertársaiddal is. Amikor belátod, hogy ezek hiánya nem lehetséges, mindjárt elnézőbb leszel valamennyiükkel.

Használ az is, ha végiggondolod: milyen nagy erényeket adott a természet a szóban forgó vétkek ellensúlyozására.

Vannak ellenmérgek: a furfanggal szemben az egyenesség, a hűtlenséggel szemben a hűség, a hazugsággal szemben a hála, a ridegséggel szemben az együttérzés - és a láthatatlanokat mint érdekteleneket - kiegyenlíti a jóakarat. Segíthetsz a tévelygőnek a helyes utat megtalálni. Mert csak az vétkezik, aki elvesztette szeme elől a helyes célt - tehát van célja, csak eltévesztette. És neked vajon milyen károd származhat ebből?

Ha jól fogod fel a történteket, akkor semmilyen. Mi volna a meglepő abban, ha egy éretlen ember éretlenül viselkedik? Emberismereted lehetővé tette számodra, hogy előre felkészülj, ha nem éltél ezzel, most viseld a következményeit.

Ha hűtlen vagy hálátlan emberrel hozott össze a sors, vádjaidat magad ellen fordítsd. Minden a te számládat terheli: nem voltál eléggé éber és figyelmes. Az egyébként hűtlen embertől miért várod,hogy éppen veled szemben kezdjen el hűséges lenni?

A hálátlan miatt se zúgolódj: ha jót teszel valakivel, a jótettben rejlik annak gyümölcse, nem pedig a hálában.Ha jót cselekedtél, mit akarsz még? Még jutalmat is kívánsz érte? Mintha a szem fizetést kérne azért mert lát és a láb pedig azért, mert jár! Az ember - miként a szem, a láb , a kéz - arra teremtetett, hogy azt tegye, ami a dolga. S ezzel már meg is kapta a maga jutalmát. 
(Marcus Aurelius-Tanitások Könyve)

Marcus Aurelius: A tévelygésről- videó

 (Felolvassa és szerkesztette Eszel Gyula)

video