2017. július 6., csütörtök

A lélek nyelve - Angyalkommunikáció

 

Az angyali kommunikáció nem a szavak, sokkal inkább a lélek nyelve. A szavak sokszor csak összezavarnak, félreértjük őket és bizony sok esetben tévútra csábítanak. Az angyalokkal való beszélgetés azonban ennél sokkal kifinomultabb.


Bizonyára sokszor előfordult már az olvasóval is, hogy egy sürgető, belső késztetés, érzés hatására cselekedett, mely ellentmondott minden racionális érvvel: egy nap hirtelen ötlettől vezérelve – vagy talán angyali sugalltra? – egy, az idáig ismeretlen vagy kevésbé járt irányba indult el munkába, melyen aztán élete nagy lehetősége, vagy épp az adott problémáját érintő megoldás jött vele szemben egy ismerőse, egy hirdetés által. Hogy mindez pusztán véletlen lenne? Jobb, ha most tisztázzuk, hogy véletlenek még véletlenül sincsenek. Minden okkal történik, még ha sokszor, az adott pillanatban az okok számunkra érthetetlenek is. Ám idővel kitisztul az ég és minden világossá válik. Talán, amiről egykor azt hittük, hogy balszerencse, arról fél év múlva kiderül, hogy életünk nagy lehetőségének előmozdítója volt.

Az angyalok életünk minden pillanatában mellettünk állnak, figyelnek és várják, hogy mikor kérjük segítségüket. Születésünkkor szegődnek mellénk, együtt indulnak el velünk e földi síkon, hogy végigkísérjenek életünk minden momentumán. De ha nem tartjuk fenn velük a kapcsolatot, semmit sem tehetnek értünk. Van egy nagyon fontos szabály, amit be kell tartaniuk, ez pedig a szabad akaratunk tisztelete. Meg kell várniuk, amíg kérjük a segítségüket. Ez alól egy kivétel létezik: ha életünk forog kockán, ám az isteni terv szerint még nem járt le földi küldetésünk ideje.


Kérni? De hogyan?

Sokan talán azt gondolják, hogy nagy varázslat és mindenféle hókuszpókusz szükségeltetik ahhoz, hogy égi kísérőinkhez szóljunk. Persze, ha módunkban áll, akkor gyújtsunk füstölőt és egy fehér gyertyát, vagy mécsest – a gyertya lángja még inkább megidézi az angyalokat. Kapcsoljuk ki telefonunkat, próbáljuk kizárni a külvilág zaját, csillapítsuk le háborgó elménket és figyeljünk – befelé. Ahol az angyalok már várnak ránk. A kérésünknek egyetlen egy varázsszót kell csak csupán tartalmaznia: köszönöm. Ugyanis ha előre köszönetet mondunk és érzünk azért, amit kérünk, azzal elismerjük, hogy hiszünk a segítség és a válasz megérkezésében. Hogy mennyi ideig tart, mire megkapjuk, amit kérünk? Lehet egy nap, egy óra, egy hét, fél év… Nem lehet tudni. Egy a fontos: soha nem szabad feladni és kételkedni abban, hogy megkapjuk-e a segítséget, mert abban a pillanatban a kérés törlődik. A dolgok kimenetelét, a problémák megoldását mindig rábízhatjuk az égre. A mi dolgunk csupán annyi, hogy figyeljünk és nyitottá váljunk az érzéseinkre, belső késztetéseinkre. Sokan azonban annyira szeretnék hallani a válaszokat, látni a kis égi segítőinket, hogy pont ez akadályozza meg őket ebben. Mert a válaszok, az angyalok a hatodik érzék birodalmában lakoznak, és azon keresztül üzennek, tevékenykednek, ami a tudatos, ego által vezérelt elménk számára érthetetlen – és elérhetetlen.

Az angyalok szeretik a viccet, a tréfát, de azt nem, ha őket kigúnyolják, vagy viccelődés tárgyává teszik. Sokan talán nem mernek otthon gyertyát és füstölőt gyújtani, hogy ilyen nyugodt állapotok között kommunikáljanak égi testvéreinkkel, mert attól félnek, hogy a családjuk kinevetné őket. Ami már csak azért is probléma, mert ezek a negatív energiák nagymértékben csökkentik a hitet, ezáltal gyengül a kapcsolat égi segítőink és köztünk, ami pedig a fejlődésünk és a kért segítség elmaradáshoz vezet.

Ha nem tudjuk megteremteni a kellő körülményeket, vagy ha épp egy zsúfolt buszon ülünk, vagy egy hosszú sor végén állunk, akkor is megidézhetjük az angyalokat. Elég, ha odaképzeljük őket a vállunk mögé és magunkban elkezdünk beszélni hozzájuk. De sokszor már az is elég, ha csak annyit mondunk: „Angyalok, segítsetek!”, majd éberen figyelünk a történésekre, jelekre.
(forrás:noiportal.hu - Keszthelyi Katalin)

video