2013. november 20., szerda

A kvantumfizika újra felfedezi .. Istent!




Dr. Amit Goswami a kvantumfizika egyik atyja, meggyőződése szerint az elsődleges valóság maga a Tudat, s a Tudat teremti az anyagi valóságot. Kvantumaktivistaként határozza meg önmagát, könyveket ír, előadásokat tart, ismeretterjesztő filmekben szerepel. Ilyen meglepő kijelentéseket tesz: "Csak a tudat létezik, és semmi más nincs rajta kívül" vagy "Bizonyos értelemben azt is mondhatjuk, hogy a tudomány berkein belül újra felfedeztük Istent. A tudat az összes létező alapjának tekinthető, amely egyúttal azonos az ősi szellemi hagyományok Isten-képzetével is", illetve "Az Univerzum a tudatos megfigyelés által válik anyagi valósággá a kvantumlehetőségek halmazából". Az alábbiakban válogatást közlök írásaiból:

Csak a tudat létezik



 
A kvantummechanikát tömören így fogalmazhatjuk meg: létezik a tudat, és létezik a szabad akarat is.. Valójában csak a tudat létezik, és semmi más nincs rajta kívül.

A kvantumos valószínűségek valójában a tudat lehetőségei, azé a tudaté, amely minden létező alapjának tekinthető.. A megfigyelés jelensége egyenértékű a kvantumos valószínűségek közül történő választással, amely a tapasztalati valóságunk létrejöttéhez vezet.

Ismert az a kép, amelyen egy vázát és két arcot különböztethetünk meg (Szerk.megj: ha a fehér mezőre figyelünk, két, egymással szembe forduló arcot látunk, ha a fekete mezőre, akkor egy vázát. Mi döntjük el, hogy mit látunk!). Mindkét kép esetében arra leszünk figyelmesek, hogy noha semmit sem teszünk a képpel, az mégis felváltva ugrál a két ábra között. Mindkét lehetőség már eleve bennünk található, és valójában csak azt döntjük el, hogy éppen melyiket nézzük, vagy észleljük.

Hogyan jön létre a közmegegyezéses valóság?


A Wigner barátja paradoxon arról  szól, hogy amikor két megfigyelő egy időben választ egymásnak ellentmondó lehetőségek közül, akkor kié a választás? A paradoxont három, egymástól függetlenül dolgozó fizikus oldotta meg: Ludwig Bass (1971), Amit Goswami (1989) és Casey Blood (1993). Mindannyian a non-lokalitással álltak elő megoldásként: ez a tudat jel nélküli (signalless) összekapcsolódását mondja ki. Nem teljes szabadságban választunk az egyéni lokális, helyhez kötött egós tudatunkból, hanem egy nem-lokális, kozmikus, rendhagyó tudatból. Hívjuk ezt kvantum-tudatnak ( quantum consciousness ), és a választást lefelé irányuló ok-okozati összefüggésnek ( downward causation ), Donald Campbell pszichológus terminológiáját követve.

Hogyan jöhetne létre egy közmegegyezéses valóság? A választást nem abban a személyes tudatosságunkat képviselő egós tudatosságban hozzuk, amelyet a pszichológusok tanulmányoznak.. Valójában az egyként viselkedő tudat egyes objektív állapotai közül választunk, abban a nem hétköznapi állapotban, ahol mindannyian egyek vagyunk. Abból a tudati állapotból, amit kvantumtudatnak hívhatunk.. Noha valóban magunk hozzuk létre a valóságunkat, azonban e mögött a tudatosság egy kifinomult tényezője húzódik. Valóságunkat nem a hétköznapi tudatosság szintjén, hanem egy nem hétköznapi tudatszinten teremtjük.


A tudat egy egységes, nem helyhez kötött, kozmikus természetű valami, amely ott húzódik a két helyhez kötött személy valósága mögött.. A két személy választása csak jelképes, hiszen mindkettejük esetében az egyedül létező tudat hozta meg a választást, elkerülve ezzel bármiféle ellentmondást.. Ez csak úgy lehetséges, ha a tudat egységes, mindenki számára egy és ugyanaz.



A tudomány által újra felfedeztük Istent

Ma már biztosra vehetjük, hogy egy olyan paradigmaváltás fog bekövetkezni a tudomány területén, amely egy megosztó, spiritualitást tagadó, az anyagon alapuló tudománytól egy olyan tudomány irányába vezet bennünket, amely integrálja a tudományt és a spiritualitást..
Jelenleg nem kevesebbnek vagyunk tanúi, mint hogy a tudomány újból felfedezi Istent és a lefelé irányuló ok-okozati összefüggést (downward causation )..

A kvantumtudat - amely a kvantum-valószínűségekből a fentről lefelé ható okozati láncon (szerk.megj: a tudat, mint ok teremti az anyagi valóságot, az okozatot) keresztül végrehajtja a választást - egyenértékűnek tekinthető a szellemi hagyományok Isten képzetével. Azt is mondhatjuk, hogy a tudomány berkein belül újra felfedeztük Istent. A tudat az összes létező alapjának tekinthető, melyet egyúttal azonos az ősi szellemi hagyományok Isten-képzetével.. Istent a kvantum-tudat formájában fedezzük fel újra..

Az Univerzum a tudatos megfigyelés által válik valósággá

Prof. dr. Goswami - más tudósokkal együtt - meggyőződése szerint az Univerzumnak ahhoz, hogy kvantumlehetőségek halmazából valósággá váljon, szüksége van legalább egy megfigyelő tudatosságra, amely a megfigyelés által létrehozza a valóságot. Tudatos megfigyelő nélkül az Univerzum nem marad más, mint lehetőség. A tudatos megfigyelő a szó szoros értelmében létfontosságú, mert amint megfigyel, létrejön az általunk valóságosnak nevezett anyagi Világegyetem, beleértve az időt is.

Az asztronómusok és kozmológusok körében is egyre népszerűbbé válik az idea, hogy az Univerzumnak értelme és célja van. Olyannyira finoman hangolt, túl sok a véletlen egybeesés.. valószínűnek tűnik, hogy az Univerzum szándékosan fejlődött addig a pontig, hogy létrejöhessen a tudatos megfigyelő, s ezáltal az anyagi valóság.

Mi vagyunk a Világegyetem - ez egyértelmű s az Univerzum önmaga tudatában van általunk..

Meditációban nem-helyileg összekötött elmék

1993-ban Grinberg megpróbálta a kvantumos non-lokalitást két korrelált (egymással kapcsolatban levő) agyon kimutatni. A kísérlet során két egyén közösen meditált, hogy szignál (jel) nélküli non-lokális, nem helyhez kötött kapcsolatba kerülhessenek. Húsz perc múltával a két személyt különválasztották (miközben továbbra is fenntartották az eredeti szándék gondolatát a tudatukban), majd -az elektromágneses jeltovábbítás kizárása érdekében- Faraday-kalitkákba ültették, és EEG-gépekre kapcsolták őket. Ezt követően, az egyik kísérleti alany szemét villogó fényforrással világították meg, rögzítve eközben az agy elektromos aktivitását. Így előállították az ún. reakciópotenciált, amit az EEG jelből kivont zajok révén számolnak ki számítógép segítségével. A kísérletezők arra a következtetésre jutottak, hogy a mért jel valami módon átjutott a másik személy idegrendszerébe is, amit az adott személy EEG-jén ki is lehetett mutatni, s a jel fázisa és ereje azonos volt a reakciójellel. A kontroll-személyeknél - akik nem meditáltak együtt vagy nem gondoltak kitartóan a jel-nélküli kommunikációra a kísérlet alatt - hasonló jelenség nem volt kimutatható. Ez egyértelműen igazolta az agyi válaszreakciók nemhelyhez-kötöttségét, a non-lokalitását, és ugyanakkor a tudat non-lokalitását is.

A tudat teremtő ereje

Az események közötti korreláció valójában a figyelem teremtő erejét igazolta.

Egy kísérletsorozat alkalmával Dean Radin kutató azt találta, hogy a véletlenszám-generátor véletlentől való eltérése a nagy csoportokban közösen meditálók környezetében - ahol a figyelem szintén összpontosítottabb, és erősebb -  megnövekszik.
Az igazat megvallva, szinte mindannyian próbálkozunk a figyelmünkön és a szándékunkon keresztüli teremtés folyamatával, ami az esetek többségében inkább sikertelenséggel végződik, mint sikerrel. Már tudjuk, hogy mindez azért van így, mert szándékunkat az egó szintjén formáljuk meg. Megformált szándékaink ugyanis óhatatlanul kapcsolatban állnak az egónkkal, hiszen ez az a tudatossági szint, ahol általában vagyunk, s ami önösségünk forrása. Arra ösztönzünk mindenkit, hogy lépjen túl önösségén. Majd hagyjuk, hogy szándékunk imává váljék, ha a szándékom rezonál a többiekével, a kvantumtudattal, akkor megérett arra, hogy valóra váljék s hogy meghozza gyümölcseit. Majd imánkat át kell adjuk a csendnek, s ennek a folyamatnak meditációvá kell válnia.
A fentről lefelé irányuló okozati hatáslánc a tudat nem hétköznapi állapotában valósul meg, abban az állapotban, amit kvantumtudatnak nevezünk.

Vajon hogyan válik az egyébként nem-lokális, kozmikus természetű kvantumtudat egyéni, helyhez kötött tudatossággá? (szerk.megj: hogyan válik az osztatlan, nem
helyhez kötött tudat megosztott egós tudatossággá?)
A megfigyelővé válás kialakulása előtt a kvantumtudat egységes, és nem különül el a benne levő lehetőségektől.. A megfigyelő megjelenése létrehozza a tudat szubjektív/objektív felosztását, ami az önvaló és a világ közötti szakadáshoz vezet. A kondicionálást megelőzően azonban a világot tapasztaló önvaló egységes, kozmikus természetű. A kvantum-valószínűségek sokaságából a kvantumtudat kiválasztja a stimulációra adandó válaszát, s ez a  folyamat a válasz nyújtotta teremtő szabadság keretein belül zajlik le.

Vajon a kreativitás egyfajta kvantumugrás lenne? .. A kreatív tevékenység minden esetben valami teljesen új megértés vagy jelentés felfedezésével jár együtt,melynek hatására óriási változások állnak be a jelentés értelmezési folyamatában.

„A relativitást nem a racionális gondolkodás révén fedeztem fel”
(Einstein)

Ma már nagyon sok tudós vélekedik úgy, hogy a kreatív vagy alkotó meglátások az elme folyamatain belüli kvantumugrások, melyek megjelenése diszkontinuitást mutat. A kreatív meglátás - legyen az művészi vagy tudományos - mindig hirtelen jelentkezik. A megfigyelő minden esetben a tapasztalás eseményeként jelentkező objektum kvantum-valószínűségeinek halmazából választ.. Megfigyelő nélkül nincs összeomlás, valamint összeomlás nélkül nincs megfigyelő.. Mind a megfigyelő, mind az objektum esetében az összes létező transzcendens alapját képező tudat omlasztja össze a hullámfüggvényt.

A titok a titok mögött az, hogy kreatív módon kell választanunk, szinkronban a kvantum-tudattal, hogy a szándékainkat kinyilvánítsuk.

A kvantumaktivista
.."Az ember elkötelezetté válik az iránt, hogy átformálja önmagát a tudat evolúciójának szükségessége alapján.. Ha az ember ezt megteszi, kvantum-aktivistává válik, .. s az átalakításra úgy vállalkozik, hogy mindig az egész átalakulását tartja szem előtt." - mondja dr. Goswami, a kvantumaktivista.
(Kery Ervin)



video