A fizikai világot kutatva a tudósok elsősorban
arra keresik a választ, hogyan keletkezett az univerzum?
Pedig a valódi kérdés inkább ez: miért keletkezett az univerzum?
Nem a hogyan, hanem a miért a fontos.
Miért történt az ősrobbanás? Miért keletkezett a világ? Miért létezik az ember? Miért létezik bármi is egyáltalán?
A válasz nemcsak a világ teremtésének ad értelmet, hanem mindennek, amit teszünk.
Pedig a valódi kérdés inkább ez: miért keletkezett az univerzum?
Nem a hogyan, hanem a miért a fontos.
Miért történt az ősrobbanás? Miért keletkezett a világ? Miért létezik az ember? Miért létezik bármi is egyáltalán?
A válasz nemcsak a világ teremtésének ad értelmet, hanem mindennek, amit teszünk.
Hermész Triszmegisztosz axiómája:
„Valós, tévedéstől mentes, biztos és igaz mindenek felett, hogy ami fent van, a lentihez hasonló, s ami lent van, a fentihez, beteljesítvén az Egyetlen számtalan csodáját. Ahogyan pedig az összes dolog az Egynek az elgondolása szerint lett, úgy minden ebből az Egyből vette eredetét, egyetlen átváltozás által.”
„Valós, tévedéstől mentes, biztos és igaz mindenek felett, hogy ami fent van, a lentihez hasonló, s ami lent van, a fentihez, beteljesítvén az Egyetlen számtalan csodáját. Ahogyan pedig az összes dolog az Egynek az elgondolása szerint lett, úgy minden ebből az Egyből vette eredetét, egyetlen átváltozás által.”
Isten, mint az Abszolút Értelem számára önmaga
fejlesztése az egyik legörömteljesebb és legkielégítőbb tevékenység.
A másik nélkülözhetetlen szükséglet az értelem számára, az érzelmek iránti szükséglet.
A legörömtelibb érzés, ami mindig elégedettséget biztosít az, hogy szeressünk, és hogy szeressenek.
Ebből következik, hogy az Abszolút Értelemnek ugyancsak Magasztos Érzelmek átélésére van szüksége. Hogy szeressen, és hogy szeressék.
A szeretet megtapasztalásához szeretetet kell adnunk, ugyanakkor azt is át kell élnünk, hogy szeretnek.
Ahhoz, hogy a szeretetet igazán, a maga teljességében tapasztalhassuk, az érzelmek kölcsönös cseréje szükséges.
Ám ennek a cserének a lehetőségéhez az Értelemnek más egyéni értelmek társaságára van szüksége.
Az Értelem elképzeli más értelmek társaságát, önálló és független értelmekét, mert csak ők képesek az Értelem által elképzelt és áhított szeretet adására és befogadására.
Valódi érzelmeket csak azoktól az egyéni értelmektől várhatunk, akik saját akaratukból választják önmaguk megfelelő mérvű fejlesztését.
Az Értelem elképzeli, majd megtervezi azt a rendszert, amelyben az egyéni önálló értelmek ösztönzést kapnak önmaguk oly mértékű fejlesztésére, amilyet csak kívánnak, hogy kifejleszthessék saját szeretet iránti igényüket.
Ahhoz, hogy szeretetet válthasson ki, az Abszolút Értelemnek meg kell ismertetnie magát a többi egyéni Értelemmel.
Isten elképzelte és megteremtette a természetet, az anyagi valóságot és az életet, hogy azon keresztül az önálló Egyéni Értelmek megtanulhassák csodálni.
Isten tudatosan elképzelte, és a legapróbb részletekig megtervezte, majd elindította az Univerzum és a természet teremtését.
A Nagy Bumm, az atomok, galaxisok, csillagok, bolygók, az Élet mind tudatos és folyamatos elképzelés, tervezés és teremtés eredményei.
A Mindenség Tudatosan és Tervszerűen teremtődött.
A másik nélkülözhetetlen szükséglet az értelem számára, az érzelmek iránti szükséglet.
A legörömtelibb érzés, ami mindig elégedettséget biztosít az, hogy szeressünk, és hogy szeressenek.
Ebből következik, hogy az Abszolút Értelemnek ugyancsak Magasztos Érzelmek átélésére van szüksége. Hogy szeressen, és hogy szeressék.
A szeretet megtapasztalásához szeretetet kell adnunk, ugyanakkor azt is át kell élnünk, hogy szeretnek.
Ahhoz, hogy a szeretetet igazán, a maga teljességében tapasztalhassuk, az érzelmek kölcsönös cseréje szükséges.
Ám ennek a cserének a lehetőségéhez az Értelemnek más egyéni értelmek társaságára van szüksége.
Az Értelem elképzeli más értelmek társaságát, önálló és független értelmekét, mert csak ők képesek az Értelem által elképzelt és áhított szeretet adására és befogadására.
Valódi érzelmeket csak azoktól az egyéni értelmektől várhatunk, akik saját akaratukból választják önmaguk megfelelő mérvű fejlesztését.
Az Értelem elképzeli, majd megtervezi azt a rendszert, amelyben az egyéni önálló értelmek ösztönzést kapnak önmaguk oly mértékű fejlesztésére, amilyet csak kívánnak, hogy kifejleszthessék saját szeretet iránti igényüket.
Ahhoz, hogy szeretetet válthasson ki, az Abszolút Értelemnek meg kell ismertetnie magát a többi egyéni Értelemmel.
Isten elképzelte és megteremtette a természetet, az anyagi valóságot és az életet, hogy azon keresztül az önálló Egyéni Értelmek megtanulhassák csodálni.
Isten tudatosan elképzelte, és a legapróbb részletekig megtervezte, majd elindította az Univerzum és a természet teremtését.
A Nagy Bumm, az atomok, galaxisok, csillagok, bolygók, az Élet mind tudatos és folyamatos elképzelés, tervezés és teremtés eredményei.
A Mindenség Tudatosan és Tervszerűen teremtődött.
Mivel isten abszolút szabad, ezért a világot
nem kényszerből teremtette, hanem szabad elhatározásából, végtelen
tökéletességéből fakadó szeretetből, amelyet a teremtett lényekben kíván
kifejezni.
Az ember „mikrokozmosz”, azaz egy
lekicsinyített Világmindenség.
Az ember, mint „kis Univerzum” magában hordja azokat az erőket, amelyek a „nagy” Világmindenséget (makrokozmosz) alkotják.
Az ember, mint kis Univerzum tettein és tudatosságán keresztül hat a nagy Univerzumra.
Az ember feladata, hogy jó cselekedeteivel hódítsa meg az anyagi világot, hogy az isteni szeretetet árassza szét emberi cselekedetek révén.
Miért vagyunk a Földön?
Lelki fejlődés és tudatosodás céljából. A harmonikus létállapot kialakítását tanuljuk. Azért születtünk a fizikai világba, hogy spirituális fejlődésünket biztosítsuk, és egyre tudatosabbá váljunk.
Az élet a saját egész–ségünkre, a tökéletességre való törekvés folyamata.
Spirituális fejlődés nyomán létrejön a harmónia, EGÉSZ-SÉG önmagunkkal és környezetünkkel.
Az élet nem szenvedés, hanem fejlődés, tanulás.
Isten azért hozta létre a földi világot, hogy itt történjék meg a tudat fejlődése.
Az élettel az ember fantasztikus lehetőséget kap, amelyet meg kell becsülnie.
Az ember, mint „kis Univerzum” magában hordja azokat az erőket, amelyek a „nagy” Világmindenséget (makrokozmosz) alkotják.
Az ember, mint kis Univerzum tettein és tudatosságán keresztül hat a nagy Univerzumra.
Az ember feladata, hogy jó cselekedeteivel hódítsa meg az anyagi világot, hogy az isteni szeretetet árassza szét emberi cselekedetek révén.
Miért vagyunk a Földön?
Lelki fejlődés és tudatosodás céljából. A harmonikus létállapot kialakítását tanuljuk. Azért születtünk a fizikai világba, hogy spirituális fejlődésünket biztosítsuk, és egyre tudatosabbá váljunk.
Az élet a saját egész–ségünkre, a tökéletességre való törekvés folyamata.
Spirituális fejlődés nyomán létrejön a harmónia, EGÉSZ-SÉG önmagunkkal és környezetünkkel.
Az élet nem szenvedés, hanem fejlődés, tanulás.
Isten azért hozta létre a földi világot, hogy itt történjék meg a tudat fejlődése.
Az élettel az ember fantasztikus lehetőséget kap, amelyet meg kell becsülnie.
Ha jót cselekszünk, akkor isteni dolgot
cselekszünk!
A fejlődés tagadhatatlan. Minden nemzedék az előző eredményeire épít. Együtt haladunk a cél felé. Mindannyian az ébredés állapotában vagyunk, most ismerjük fel, hogy kik vagyunk, és mi célból jöttünk a Földre.
Minden embernek szerepe van a megoldásban.
A fejlődés tagadhatatlan. Minden nemzedék az előző eredményeire épít. Együtt haladunk a cél felé. Mindannyian az ébredés állapotában vagyunk, most ismerjük fel, hogy kik vagyunk, és mi célból jöttünk a Földre.
Minden embernek szerepe van a megoldásban.
(Forrás: szeretet.info.hu)
