2016. március 22., kedd

Ahogy születsz, úgy élsz!



Kedves anyák! Ezt az előadást ne csak a gyermekeikre gondolva hallgassák, hanem elsősorban a saját életükre nézve. Ugyanis mindenkinek először a saját születésélményét kell megismernie, átélnie, majd feldolgoznia.

 


Amikor egy lélek elhatározza, hogy újra testet ölt, először is megtervezi a következő életét. Ezt a tervet nevezzük hálótervnek.


A lélek megtervezi, hogy


· Fiú legyen-e vagy lány
· Hol szülessen meg, mely kontinensen, országban, városban vagy faluban
· Milyen nemzetséghez nagyobb vagy annak kisebb csoportjához tartozzon
· Kik legyenek a szülei
· Milyen élete legyen, gazdag legyen-e vagy szegény
· Hol szülessen, melyik kórházban/klinikán vagy esetleg otthon
· Kik segédkezzenek a születésénél
· Mi legyen konkrétan, vagy milyen hangzású, jelentésű neve legyen
· Esetleges bölcsődéjét, óvodáját, iskoláit, amelyek majd ha időben ott tart, a szüleinek „véletlenül” pont az fog az eszükbe jutni, ami az életéhez amúgy is szükséges
· Előfordulhat, hogy a szülők lakóhelyéhez képest máshol szeretne felnőni – az ottani emberek-barátságok miatt, – ezért tervezhet egy vagy több költözést is.
A babának nem csak a külső belső megjelenés döntő a szüleivel, rokonaival kapcsolatban, illetve a későbbi ismerőseivel kapcsolatban, azt is figyelembe veszi, hogy éltek-e már közös életben, és kialakult-e köztük karmikus kapcsolat.
Ha van, akkor azok a személyek, akik valaha neki ártottak, vagy tartoznak, azaz karmikus adósságuk van a baba lelke felé, azokból lesznek:
· A baba szülésznője/dúlája, gyermekorvosa, védőnője, óvónője, tanítója, későbbiekben a főnöke stb.



Tehát olyan személyek, akik ezt a kis lelket segíteni fogják az útján.



S akik felé a babának van törleszteni valója, pedig mind olyanok lesznek, akiknek élete során ő fog tudni segíteni:
· Pl. osztálytársak, felnőtt korában tanítványai, páciensei
Természetesen nem egyetlen tervet készít a lélek. Azért nevezik háló tervnek, mert mint a pókhálónak sok mellék ága-boga van. Ha mégsem úgy alakul a baba élete, mint ahogyan megszületése előtt szerette volna, akkor legyen esélye visszakanyarodni az optimális útra. Ugyanis Isten mindenkit szabad akarattal ruházott fel. Nem madzagon rángatható bábukat teremtett, hanem önálló gondolattal rendelkező lényeket, akik döntést hozhatnak. Helytelen út nincs, csak esetleg több tapasztalattal a batyujában fog haza térni, mint ahogyan azt tervezte, és emiatt előfordulhat az, hogy pont azt a dolgot nem vitte véghez, ami miatt most testet öltött. Talán majd a legközelebbiben sikeresebb lesz.


Ha tudnánk, hogy mit terveztünk el, akkor aszerint élnénk. A gyermekeinknek nincs letakarva a terv. Ők látják egészen kisiskolás korukig. Sőt magzatként meg is oszthatják azt édesanyjukkal a magzat kommunikáció által. Az eddigi általam tanított magzat kommunikáció során, amiket a babák elmondtak, azok közül eddig minden megvalósult. 8 éves a legidősebb gyermek, akivel történt ez a fajta kommunikáció.



Amennyiben a lélek előtte nem gyakorolta az alázatosságot, visszaélt javaival, hatalmaskodott mások felett, úgy elképzelhető, hogy következő életében szegényebb sorsot választ magának, hogy megtapasztalhassa milyen az ellenkező oldalon lenni. Minden sorsot magunk választunk magunknak. A rosszat is. Ebből kifolyólag nincs rossz. Az előfordulhat, hogy a környezet a szabad akaratából kifolyólag a sanyarú sorsra rá tesz még egy lapáttal, hadd szenvedjen még jobban, de a lélek a hálóterv készítésekor minden lehetséges kimenetelt megvizsgált. Így voltaképpen rossz dolog még sem történhet vele. Aki tudja, hogy életét saját maga választotta, könnyebben elfogadja minden nehézségével, és feladatával együtt. Kevésbé hárítja másokra a felelősséget. Jobban felmerül benne a vágy, hogy a saját kezébe vegye életének irányítását.

A fogantatással párhuzamosan testet ölt a lélek. A petesejt és az ondósejt egyesülésével létrejön a megtermékenyített petesejt, és társul hozzá maga a lélek. Ettől kezdve az már nem csak finom energia, hanem anyagi is. A lélek az eddigi szabad lebegő érzését elveszíti. Sikerült megérkeznie. Ujjongás, boldogság érzése hatja át annak ellenére, hogy szabadságát elveszítette. De mivel a hálóterv elkészítésével sokat tett azért, hogy leszülethessen nem a szabadság érzése fontos a számára.
Mi teendője most? A környezetét befolyásolja, amennyiben szükség van rá. Mert nem mindegy, hogy MIÉRT fogan meg egy ember.

A méhen belüli fejlődés - videó



Foganhat a baba: 

szeretetteljesen készülnek rá, várnak rá. Jöhet hamar, de évekkel később is, amit segíthet a művi beavatkozás. szeretetteljesen készülnek rá, várnak rá. Vagy véletlenül – „becsúszottan” is érkezhet. Sajnos csak nagyon kis hányadánál valósul meg a szeretetteljes várakozás. Van egy negyedik lehetőség, mégpedig a spirituális gyermekáldás vagy a Tudatos fogantatás Akkor beszélünk erről, amikor a szülők megbeszélik a lélekkel, mikor szándékozik érkezni.



Ha csak úgy jött a baba, nem volt ideje az anyának rákészülni a fogadására, akkor mindenképpen valamiféle áldozattal jár a gyermek fogadása. Vagy azért, mert derékba tört a karriere az anyának = elfojtott elutasítás. Vagy, mert testvér esetén még 2 évig kell otthon – 4 fal közt maradnia. Ezekben az esetekben várandósági hányás, émelygés, szédülés lehet úrrá rajta. Minden betegségnek lelki oka van, hisz az ember lelke szeretne ezáltal valamire rámutatni. Ha elfogadjuk ezt a szemléletet, akkor megérthetjük a terhesség alatt kialakult gondokat, betegségeket, melyeket hiteles segítővel fel is oldhatunk.

Sajnos nem várt terhességnél óriási teher egy babának az első 12 hét. Ezt az időszakot végig izgulhatja, mi lesz, ha felfedezik jöttét, és mit döntenek sorsa felől. Örülnek-e neki, vagy sem, megtartják-e vagy sem. De, miért lenne ez teher a babának, kérdezhetnénk? Számtalan tulajdonság, viselkedés gyökere a magzati korra nyúlik vissza. Amennyiben nem várt gyermek az illető, gyerekként is, felnőttként is kevés az önbizalma, önbecsülési gonddal küzd. Előfordul, hogy ezt leplezze, álarcot visel, de amikor valami éles helyzet áll elő, lehullik róla, és képtelen kontroll alatt tartani helyzetét. Pl. fóbiák alakulhatnak ki nála.
Amennyiben a léleknek nem tetszik a fogadtatás, nem tetszik pl. az, ahogyan az anya gyanakodni kezd az elmaradt menstruáció kapcsán a terhességre (nem várt gyermek esetén), meg is gondolhatja magát. Az első 12 hétben el is mehet. Ilyenkor spontán, korai vetélés lehet. Ez történhet úgy is, hogy észre sem veszik jöttét-majd mentét, de úgy is, hogy 6.- 12. hétben megy el. Sokszor fordul elő az is, hogy miután elment, megsiratják annak ellenére, hogy nem várták. A lélek szándékosan tervezi így a helyzetet. A hiányból az ember mindig többet tanul. Amíg ott van, az természetes, ha eltűnik, rögtön sajnálják, és jobban foglalkoznak vele.

A tervezett magzatok is ugyanúgy meggondolhatják magukat, mint a becsúszottak. A tervezett magzat nem  szeretne úgymond "kibabrálni" a szüleivel, vagy fájdalmat okozni nekik. A vetélés mindig fel akarja valamire hívni a figyelmet. Oka van.
Vajon mi nem tetszik a babának? Min szeretné, hogy a szülei változtassanak? Minél előrehaladottabb a várandósság, annál nagyobb a visszafordult baba után maradt űr.

Bárhogyan is fogant valaki, a lényeg, hogy megszületett. A lélek a hálótervben megtervezi kikhez születik meg. Ebben számít a lélek arra, hogy nem csak megfogan, hanem meg is születik. Az anyának mindig ott van az esély önmagát, aktuális tervét, célját felülírni, és szeretettel fogadni a jövevényt! Amennyiben megadatik a gyermek, legjobb szívből elfogadni!

Nem mi teszünk szívességet a gyermeknek, azzal, hogy fogadjuk őt, hanem ő tesz nekünk, azzal, hogy minket választ, és megszületik.

A spirituális vagy tudatosan várt gyermekáldás esetén nagy esélye van az anyának arra, hogy problémamentesen teljen a 9 hónap. Hiszen a várandósság alapvetően tünetmentes. Ha így telik, a magzat fürdik szülei feltétlen szeretetében.
Amikor előre megbeszéltük jöttét, a foganást, már az első perctől biztosak lehetünk érkezésében.



Miért olyan fontos ez?

Ez mind az anyának, mind a babának nagyon hasznos. Emiatt nem azzal kell foglalkoznia a léleknek, hogy – anyját, apját meggyőzze arról (olyan gondolatokat ébresszen a szülők fejében) – miért lesz jó, ha ő megszületik, vagy miért nem volna jó az abortusz, hanem örülhet testbe szállásának, és anyja, apja örömének. Már az első perctől kezdve átélheti az anyjával való egységet. Minden ember első ősbizalom érzése ebből az egységből fakad. Mire jó az ősbizalom? Ez azt szolgálja, hogy az ember, amikor bajba jut, vagy akár kisebb problémával találja szembe magát, akkor tudatos morfondírozás nélkül szinte automatikusan bízik magában, az életben, a világban. De! Ha az ősbizalom teljes átélése sérül a magzati korban, akkor hiányozni fognak neki az egészséges öntudatú ember talpraesett ötletei. Ifjú és felnőtt korában a környezetétől hajlamosabb inkább a negatívat várni.
Viszont, ha a baba 9 hónapon keresztül élvezheti az ősbizalmat, úgy boldog lesz, megelégszik mindennel, az egység, a szeretet iránti igénye teljes mértékben kielégül.

A magzat mindent lát, hall, tud. Olyan, mintha nem csak a magzatvízben, hanem anyja érzéseiben fürödne. Nehezen titkolózhat előtte, mert még a szűk környezet gondolatait is érzi, főleg azokat, ami őrá vonatkoznak. Ebből kifolyólag nagyon könnyű dolgunk van a vele való kommunikációban. Mindenki tud a saját babájával beszélgetni, és kis gyakorlással azt is meghallja, amit ő szeretne mondani, ehhez nyújt segítséget a magzat kommunikáció lehetősége.
Az anya is, a baba is befolyásolják egymást. Ahogyan a baba vágya befolyásolja az anyát, ha savanyút enne, az anya azt kíván, úgy az anya vágyai is hatással vannak a magzatra. Amit az anya szeretet, azt későbbiekben viszont láthatjuk a gyermek kedvenc játékai, tevékenységében is. Az is fontos, amennyire tudatosan avatja be a csöppséget a kismama a közös életükbe, hiszen a magzat teljesen egynek gondolja és érzi magát vele. Az a nő, aki fittyet hány a várandósságára, éli tovább a megszokott életét, anélkül, hogy a gondolatai többször a baba körül forognának, az kirekeszti a saját gyermekét az életéből. Azok a babák, akik így járnak, kirekesztettnek érzik magukat, és frusztráltak lehetnek majd.

Minden születési variációnak lelki értelmezése van. Az a módszer, ahogyan készül a baba a kibújásra, és ahogyan kiér, meghatározza az egész életét. Az élet minden egyes nehezebb percében önkéntelenül is ahhoz a módhoz fog folyamodni, ahogyan élete első akadályát megoldotta. A születés mikéntje az első problémamegoldó módszer. Ennek értelmében olvasható az "Ahogy születsz - úgy élsz!" cím.

Stanislav Grof a születést 4 szakaszra bontotta. E szakaszok segítenek felismerni azokat a szituációkat, amelyek megmagyarázzák személyes problémáinkat, és útmutatót adnak a fejlődési lehetőségekre.



1. szakasz – a méhen belüli szakasz

Az egység, az ősbizalom kibontakozásának helye és lehetősége.

2. szakasz – tágulási szakasz

A határtalan, szabad lebegést egyre kevésbé élheti át növekedésével párhuzamban a baba. Minél nagyobb lesz, annál kisebb a hely, és ez csak fokozódik mindaddig, amíg megérkeznek az első méhösszehúzódások. Az óriási nyomás hatására összenyomódnak a magzatot ellátó vérerek, és ez hideg- és fulladásérzést vált ki belőle. Főként azokra van erős hatással, akiket előtte nem készítették fel a megszületésre. Úgy érezheti, csapdába került. Előrefelé fél menni, mert nem látja az út végén lévő világosságot, még zárt a méhszáj, visszafelé meg már nem tud. Az az ember, aki a tudatát illetően ebben a szakaszban ragadt meg, ha nagy nyomás közeledik, akkor megreked. Képtelen tovább lépni, sokszor mindent értelmetlennek lát. Nehezen hoz döntést, sokat rágódik, halogat. Félelmek blokkolja le őt, melyek újra és újra felszínre törnek nehéz helyzetekben. Elsődleges reakciója visszatérni a paradicsomi állapotba, az első szakaszba.
Annak ellenére, hogy fájdalommal jár a nyomás, - ami a magzatra irányul – mégis ez hozza meg a megoldást, ugyanis kinyílik a méhszáj, és ennek segítségével jut át a következő szakaszba. Ahogyan az életben is a nehézség hatására nyílnak meg a kapuk. Az itt megragadt ember hajlamos az utolsó vizsga előtt otthagyni az iskolát, a párkapcsolatban az eljegyzés vagy az esküvő előtt szakítani. Mely után hosszú ideig nem kezd új kapcsolatba, gyászolja a régit, az elvarratlan szálakat.

3. szakasz – születési harc

A nyomásnak ellenállni nem érdemes, hisz ennek hatására nyílik ki a méhszáj. Amint a gyermek meglátja a fényt, új erőre kap. A szülőcsatornán való áthaladás pillanataiban szorongatottság és beszorultság félelmét éli át. Aki itt ragadt meg, az fáradhatatlan, rajong a változásokért, nyughatatlanság jellemzi az életét. Mindig új kihívásokat keres azt remélve, hogy ha keresi a félelmet és a fájdalomküszöb határait próbálgató tevékenységeket, akkor egyszer csak elnyeri a megváltást. Például amit a fiatalok találnak ki:
- autók versenyeztetése,
- hegymászás szükséges felszereltség nélkül,
- gyorsan haladó vonat tetejéről lebukni a kábelek előtt stb.
Az így járt felnőttnek azt kell megtanulnia, hogy nyugodjon meg, érkezzen célba, majd lazuljon el.
Ez a szakasz a négy közül a legveszélyesebb, és ekkor adódhat a legtöbb komplikáció.

A gyermek számára ez az első alkalom, amikor anyjával közösen dolgozhat együtt. Amennyiben az anya bódult, vagy érzéstelenítve van, és nem érzi, ahogyan a gyermek áthalad a szülőcsatornán, úgy a gyermek magára hagyatva is érezheti magát. Viszont az anya fájdalomreceptorai a narkózistól függetlenül működnek, de nincs, aki a jelzéseket fogná. Ebben a vészhelyzetben ez még inkább fokozza a baba magára hagyottság érzését, ugyanis baba-mama szellemi kapcsolata folyamatosan fennáll. Továbbá a nő kimaradhat saját szülésélményéből, és így számára nem sikerül a beavatás.

4. szakasz – megszületés

Minden nehézséget leküzdött a baba, itt volna a lehetőség, hogy élvezze az új, tágas teret. Frédérick Leboyer hívta fel a figyelmet arra, milyen fontosak az első benyomásai az életben a gyermeknek. Sajnos a mai felnőttek nagy része nem születhetett erőszakmentesen. Érkezésükkor vakító fénnyel üdvözölték őket, rögtön elvágták a köldökzsinórt, így az első lélegzetkor fulladást éreztek. Ennek hatására nem csoda, hogy e felnőttek nem élnek az élet által nyújtott szabadsággal, és kibontakozási lehetőségekkel.
Ideális esetben az ember a negyedik szakaszban valósítja meg a tényleges áttörést, elkezdheti a hálótervét élni. Minden nagy áttörésben megtalálható a negyedik szakasz jellemző jegyei.

Ruediger Dahlke évtizedeken keresztül dolgozott orvosként és pszichoterapeutaként a betegségek, tünetek, kórképek szimbólumain. Nőgyógyászokkal közösen értelmezte az alábbiakat.
Lássuk hány féle születés létezik, és mi a jelentésük. Az itt szereplő értelmezések lehet, hogy erősnek hatnak, de most tekintsünk a szülési képekre máz nélkül. Máz nélkül úgy, hogy közben senki sincs hibáztatva.

Felsorolás a teljesség igénye nélkül:
Amiről manapság minden tudatosan gondolkodó nő álmodik: a gyermekem természetes úton, a kiírt időpont előtti 1-2 hétben szülessen meg, ne legyenek szükségtelen beavatkozások pl. burokrepesztés, oxitocin adása, gátmetszés, fájdalomcsillapító stb., fejjel előre, viszonylag gyorsan haladjon előre a baba.

Idő előtti fájások

Kicsit hasonlít a koraszülésre. Előfordulhat, hogy még az asszony számára sem tudatos, de teher neki a gyermek, ezért azt el akarja hajtani.

Koraszülés

Általában akkor áll elő, ha az asszony nem tudott felkészülni a várandósságra, nem éli meg a babával az egységet. Esetleg nem örül a jöttének. Tudat alatt mihamarabb szabadulni szeretne terhétől. Sokszor nem is önmaga miatt, hanem a körülmények olyan nehezek, hogy nem meri felvállalni őszinte szívvel gyermekét. Pl. háborúban, rossz szociális körülmények között, vagy ha alkalmi kapcsolatban fogan, és az apa nem vállalja a gyermeket vagy ezek után a nőt.
De kora szülés akkor is előfordulhat, ha a gyermek türelmetlen. Sajnos nem éri el vele a célját, mert ha túl korán érkezik, akkor az inkubátorba landol.

Képzeljük el, amint több méter magasságban állunk egy ugródeszkán, és azt kérik tőlünk, ugorjunk fejest a vízbe. Lehet, hogy latolgatni kezdjük, miért nem inkább talpast, vagy hasast ugorjunk?



Lábbal előre születés

Fél a fejes ugrástól.

Farfekvés

Minél kevésbé lett felkészítve a magzat a születésre, annál nagyobb a valószínűsége, hogy nem mer fejest ugrani. Inkább meggondolja magát, és maradni szeretne. A popóját mutatja. Első ránézésre jól járt ezzel a lázadással, hiszen mindene simán kifért, de amikor a fej eléri a nyílást, megakadhat, hisz elzárja azt. Nehéz esetekben még a köldökzsinór is bonyolítja a helyzetet. Az oxigén ellátás lelassul, ami halálfélelmet, fulladásos pánikot okoz neki. Pont a nehézséget szerette volna elkerülni. Ez a megtapasztalás tanulsága lesz egész életére. Az így született felnőtt akkor is keresztülviszi az akaratát, ha az látszik, hogy értelmetlen. Aki így születik, az már az élete első szakaszában az aggódásra kényszeríti környezetét.

Keresztbe - Haránt fekvés

Nem akar együttműködni, sem dolgozni. Megoldás az, ha beszélnek vele, és megkérik, legyen kedves megfordulni, vagy megpróbálják megfordítani. De ugyanakkor meg kell tudni az okát annak, mi zavarja, mi esik rosszul neki, miért nem szeretne együtt működni? Ha nem fordul meg, akkor császármetszés lesz. A gyermek szemszögéből nézve az életmentő császár az győzelem, még fáradnia sem kellet semmit. Csak kiemelték és kész, ami az életére nézve már nem ilyen előnyös.

Császármetszés

A gondok már a stresszhormonok hiánya miatt kezdenek előtérbe nyomulni. Ugyanis a születés élményéből kimarad a beavatás, és a bizalmi kapcsolat sem jön úgy létre az anyjával. Kísérletekből tudhatjuk, hogy a 4-5 éves nagy gyerekeknél is óriás félelem él, anyjuk távolmaradása miatt. Ezért makacsan ragaszkodnak hozzájuk.
A császáros felnőtt általában kitér, nem meri a hálótervét élni. Hiszen aki nem tanulta meg hogyan haladjon át szükségen és félelmen, az retteghet a nehéz helyzetektől, és inkább nem vág bele. Megmarad a feladatok, nehézségek elhárításánál, és így idős korában is félős, lépni nem merő kisgyerek marad. „Majd elintézi anya, az apa, az állam, vagy a társadalom, vagy mindegy, hogy ki.”
   
Túlhordás

Ha a magzat még igényli az ősbizalom átélést, akkor még nem tudja, akarja elhagyni a méhet. Ők születnek meg csak a kiírt időpont után.

Köldökzsinór a nyak körül

Ez egy nagyon nehéz kép. Vagy megfojtja a baba magát, vagy ezzel fenyeget. Önmaga ellen irányított agressziót mutat a magzat. Nagyon fontos lenne, ha mihamarabb megtalálnák a szülők az okot, akkor is, ha már rég megszületett a gyermek, illetve ez felnőtteknél egy elvégzett születésélmény foglalkozással feloldható.
Az anya részéről ez a szimbólum úgy értelmezhető, mint egy kígyó. A köldökzsinór fojtogató kígyóvá válik, és az is előfordulhat, hogy megfojtja. Később az overprotectiv, a túl óvó, gondoskodó anya a túlzott szeretetével akaszkodik rá gyermekére.

A szülést az is befolyásolja, hogy az édesanya a szülés pillanatáig mennyire dolgozta meg saját gyermekkorát, szüleivel való kapcsolatát, nővé válását stb. Ezek hiányában szintén előfordulhatnak a fent említett elakadások.

Amennyiben kiderülnek az okok és a miértekre válasz érkezik 
- a hosszú ideig nem érkező baba elmaradására,
- a vetélésre
- a várandóssági tünetekre,
- a szülésre,
- a megszületésre
- a későbbiekben a szoptatási nehézségekre,
- a nem alvásra
úgy az anya megkönnyebbül, a problémák pedig megoldódhatnak. S a léleknek nem lesz szüksége arra, hogy a tünetek tovább folytatódjanak
- a gyermek későbbi időszakában pl. az éjszakai nem alvásban, a széklet visszatartásban vagy az evés elutasításával stb.


Kérdések magunkhoz:


Hogyan kezdem a napot? Könnyen pattanok ki az ágyból? Félek-e, húzódozok-e az új nap feladataitól? Szeretem-e a napfelkeltét? Mikor éltem át utoljára? Átélem, vagy átaluszom-e a nap kezdetét és az életet?

Felhasznált irodalom: Ruediger Dahlke, Margit Dahlke, Volker Zahn: Út az életbe, Várandósságról és születésről holisztikus szemmel, Holistic Kiadó
Ruediger Dahlke: Sorsfordulók, Officina Nova


(Petre Veronika - spiritualisanya.blogspot.hu)

 

Elképesztő videó 3 percben arról, hogy mi zajlik az anyukák pocakjában 9 hónap alatt.