2016. március 27., vasárnap

Túlvilági emlékek



Holland orvosok elképzelhetőnek tartják, hogy tudatunk a halál beállta után is működik. Ha ez beigazolódik, akkor megdől az elmélet, mely szerint a tudat az agy „terméke”.
Pim Van Lommel, holland kardiológus úgy véli, hogy az agy egyfajta vevőkészülékként működik.  Az orvos olyan pácienseket vizsgált, akik az agyhalál állapotából visszatérve, a szív leállása után  is képesek voltak emlékeket felidézni.



Fény az alagút végén…

– Milyen vizsgálatokat végeztek el, hogy közelebb kerüljenek a halál-közeli élmény magyarázatához?

– Olyan betegeket kérdeztünk, akiket sikerült visszahozni a halálból. Korábban is végeztünk hasonló vizsgálatokat, azokban azonban a páciensek jóval korábbi, évekkel ezelőtti halál-közeli élményekről tudtak beszámolni. Az új tanulmányban egészen friss élményekről meséltek a betegek. Azt kutattuk, van-e orvosi vagy pszichológiai magyarázat a halál-közeli élmény különös jelenségére.

Hány páciens vett részt a vizsgálatban? És hány százalékuk számolt be furcsa tapasztalatokról a halál közelében?

– 344 olyan beteget interjúvoltunk meg, akiket a halál állapota után visszahoztak az életbe. Ezeknél a betegeknél leállt a szívműködés, az agyhullámok megszűntek és leállt a légzés, tehát ténylegesen halottak voltak. A megkérdezettek 18 százaléka, vagyis 62-en tudták felidézni, hogy mit is láttak vagy éreztek a halál állapotában.

Mi is pontosan a halál-közeli élmény? Egy emlék vagy álom?

– Minden olyan emlék, amelyről a páciens e különleges tudatállapotból visszatérve beszámol. Az emlékek egészen konkrét, egyedülálló elemeket tartalmaznak: ilyen a testen kívüli élmény, vagy lehet egy nagyon kellemes érzés a halál közelében. Sokan alagutat vagy fényt látnak a távolban. Voltak, akik szeretteikkel találkoztak, vagy életük filmjét látták lepörögni. A betegek fele tudatában volt, hogy halott, és ötven százalékuk mondta azt, hogy nagyon kellemes érzés kerítette hatalmába az elmúlás közelében. A testelhagyás élményéről a megkérdezettek egynegyede beszélt, alagutat minden harmadik beteg látott.
A szív nem működik, már az agyhullámok is elhalnak, akkor mi termeli ezeket az emlékeket?
– Összehasonlítottuk a két csoportot. Akik azt mondták, hogy volt halál-közeli élményük, és azokat, akiknek nem. Vizsgáltuk, hogy milyen hosszú ideig voltak a klinikai halál állapotában, meddig voltak eszméletlenek, milyen gyógyszereket kaptak, volt-e előtte halálfélelmük. Néztük a korukat, a nemüket, a vallási beállítottságukat, tanultságukat, és ezekben a részletekben nem volt semmilyen különbség. Ha az oxigén hiánya okozza a halál-közeli élményt, akkor a 344 páciensből miért csak 62-nek volt ilyen tapasztalata. A korábbi elméletek alapján ugyanis az oxigén-hiánnyal és halálfélelemmel magyarázták ezt az élményt.

A test csak burok

– Miért olyan biztosak abban, hogy ezek a képek  nem az utolsó rövid időszakban tolulnak elő, amíg még vannak az embernek életfunkciói?

– Voltak olyan kezeltjeink, akiknek testen kívüli élménye volt. Egy nővér mesélte, hogy egyszer bevittek hozzájuk egy idős férfit, akinek a kórházba érkezés pillanatában már nem dobogott a szíve, és az agyműködése is leállt. A műtőben intubálni akarták, vagyis mesterséges légzésben akarták részesíteni. A nővér észrevette, hogy a férfinek protézise van, ezért  kiszedte a szájából, és letette egy asztalra a műtőben. Majdnem másfél órán keresztül tartott az újraélesztés, amikor végre életjeleket mutatott az EKG. Elindult a férfi szíve és helyrejött a vérnyomása. A gond az volt, hogy olyan sokáig volt eszméletlen állapotban, hogy károsodott az agya, ezért még több mint egy hétig nem szedték le a lélegeztető-gépről. Miután jobban lett, és kikerült az intenzív osztályról, összetalálkozott az ápolónővel, aki éppen a gyógyszereket osztotta szét. Ez volt az első alkalom, hogy a férfi éber állapotban látta a nővért. Nem sokkal az után, hogy a nővér belépett a beteg szobájába, a férfi felkiáltott: „Ó, ön volt az, aki kivette a számból a protézisemet, és mellettem volt, amikor behoztak.” Mindent pontosan elmesélt, ami azon az estén történt: elmondta kik,
 mit csináltak vele a műtőben, amíg ő halott volt. Látott valamit, amikor gyakorlatilag nem is élt. A testen kívüli élmény a legkritikusabb pontja ennek a vizsgálatnak, ugyanis ha ilyenről beszél a beteg, akkor egyértelműen meg tudjuk mondani, hogy az a halál beállta előtt vagy után történt.

Az agy olyan, mint a tévé
 
Mi a magyarázat erre a jelenségre? Van bármilyen sejtésük, hogy honnan jönnek ezek a képek? Hiszen gyakorlatilag halott emberekről van szó.

– Tudomásul kell vennünk, hogy megdőlni látszik az a koncepció, miszerint a tudatunkat az agy állítja elő és irányítja. Azt kell újragondolni, hogy milyen kapcsolat is van az agy és a tudat között. Eddig ugyanis azt gondoltuk, hittük hogy a tudatunk az agy produktuma, vagyis nem lehetnek emlékeink, gondolataink, amikor az agyunk nem működik. Az is elképzelhető – és én ezt a lehetőséget tartom a legvalószínűbbnek –, hogy az agy nem előállítja a tudatot, hanem csak a tudatos cselekedeteink vevőkészüléke. Olyan, mint a televízió. Amíg be van kapcsolva a televízió, látjuk az adást, de amikor kikapcsoljuk, a tévéműsor akkor is megy tovább, csak a mi készülékünkön nem látszik. Ugyanez lehet a helyzet az aggyal, amikor be van kapcsolva, vagyis működik, akkor be tudja fogni az adást, amikor az agy meghal, akkor az adás nem szűnik meg, csak nem tudjuk, hol van.

– Mindenki ugyanazt látja a halál közelében? Egy afrikai törzs tagja ugyanolyan képeket lát, mint a városban élők? 

– Az emberiség története telis-tele van ilyen és hasonló írásos emlékekkel. Már Platón is írt róla, sőt a maorik és az indiaiak is tapasztaltak hasonlókat. Fennmaradtak történetek a középkorból is, amelyek a halál-közeli élményt mesélik el. Az a megdöbbentő, hogy ez egyetemes tapasztalat. Csak a szavak, kifejezések mások, amelyeket a különböző kultúrájú, vallású, tanultságú emberek használnak, hogy körülírják a megfoghatatlant.
(forrás: http://bioenergetic.hu)


A tudat és a halálközeli élmények - Pim van Lommel - videó

video