2014. január 3., péntek

Hermész Triszmegisztosz - A Lélek Okulására 8.




Ha valaki elveszíti a barátját, ugyanabban a pillanatban azonban másik barátra tesz szert, aki az előző helyét elfoglalván képes cselekedni is ahelyett, akkor az első barát emléke hamar elhomályosul. Különösen akkor, ha az újjal erősebb az összeköttetés, valamint származása is nemesebb az elsőnél. Ha viszont az elveszített barát helyét senki nem foglalja el, akkor a szomorúság és a bánat hosszú ideig megmarad.




Ha te, ó lélek, biztos lehetsz benne, hogy barátodat el fogod veszíteni, hogy meg fog válni tőled, akkor nem tanácsos-e másvalakit keresni, aki az előbbi helyét elfoglalván jó társad és hű barátod lehetne? Vele erősebb kapcsolatnak kell kialakulnia, és magasabb színvonalon is kell állnia. Ha ugyanis valaki elveszít valamit, majd jobbat talál, akkor boldogtalansága boldogságra, bánata örömre fordul.

Neked is fel kell készülnöd tehát, ó lélek, mielőtt a kikeletnek, virulásnak és pusztulásnak ezt a világát elhagyhatnád, hogy a szellem világával egyesülj. Mielőtt pedig áruló és elvetemedett társadat elhagyod, belsőleg el kell állnod tőle, kapcsolatotokat fokozatosan meg kell szüntetned, ugyanakkor jövendő barátod elé kell sietned, hozzá kell szoknod, és lassanként összeköttetésbe kell kerülnöd vele.

Ha valaki, ó lélek, eljutott arra a pontra, hogy lakóhelyét meggyűlölte és el akarja hagyni, akkor még ennek megtörténte előtt új lakhelyet kell keresnie. Ha ugyanis úgy hagyja el a régit, hogy nem tudja hová menjen, akkor hontalanná válik. Tehetetlenül kénytelen letelepedni ott, ahová kerül. Ez a hely pedig talán még az előbbinél is rosszabb; a szerencse így elhagyja, és életének rendje megbomlik.

A sötét, szűk és üres lakásban lakók bizonyára mind vágynak egy jobb, tágasabb és kellemesebb házra. Ha tehát, ó lélek, lakhelyedet el akarod hagyni, akkor költözz át valami jobba. Aki sötét, nyirkos, szűk és sivár lakásból világosabba, tágasabba és szebbe költözik, az örül tartózkodási helye ilyen változásának. Szerencsésnek mondja kiköltözési határozatát. Ha értesülsz valami teljesen másról, mint amit az öt érzékszerv észlelhet, akkor olyan útra tértél, mely a megmenekülésedhez vezet. Viszont ha semmi másról sem tudsz, csak a tested érzékszerveivel érzékelhetőről, akkor a fájdalom és megsemmisülés útján haladsz.

Az óvatosság, ó lélek, olyasmi, aminek a jelentőségére még rá kell jönnöd. Aki a lényében rejlő megsemmisítő hajlamoktól óvakodik, az óvatos. Aki negatív hajlamait keresi, az elővigyázatlan. Állj el tehát mindentől, ó lélek, ami benned megsemmisítően működik, és a számodra üdvöst keresd. Ami tulajdon természeteddel összhangban van, az mind üdvös számodra; megsemmisítő viszont, ami belső lényedben ellenállást kelt. Persze sem az egyik, sem a másik nem kizárólag üdvös vagy megsemmisítő. Ha a megváltást akarod elérni, akkor tehát a lényeddel egyezőt kell keresned. Ellenben ha meg akarsz semmisülni, akkor meg azokat a dolgokat keresd, amelyeket lényed tulajdonképpen eltaszít. Ha izgalmat, zavart és kételyt igényelsz, akkor egyidejűleg mindkét fajta dolgot keresd.

Ha tehát, ó lélek, természetednél fogva fényes és világos vagy, akkor ne a sötétséggel lépj kapcsolatba. Ha részesülsz az életben és az Igében, akkor ne olyasmivel állj össze, amiből hiányzik az élet és a világosság. Ha tehetségeid között ott az intelligencia és a megkülönböztetési képesség, akkor ne annak a társaságát keresd, ami sem nem élet, sem nem világosság.

A fájdalom a vétek bére. A helyes cselekvés boldogságot terem. Aki datolyapálmát ültet, és friss, ízletes gyümölcsöt szed róla, az örül ennek. Aki fűzfát és vadrózsasövényt ültet, az hogyan akar gyümölcsöt szedni róla? Munkája haszontalan volt. Keresed tehát, ó lélek, az üdvös dolgokat, és a megsemmisítőket hagyd magad mögött, hogy felvétessél az Isten segítségében részesülők soraiba, akik a helyes úton járnak és a legnagyobb boldogság a részük.

Győződj meg mindenről, amit elmagyarázok és feltárok neked. Ezt a világot megtapasztaltam és megvizsgáltam. Megállapításom szerint anyaga kezdettől fogva volt. Aztán a finom és gyöngéd elvált a durvától és töménytől, mire az utóbbit lefelé, az előbbit felfelé irányították. A világ anyaga így a mennyek hatására négy elemre, tűzre, levegőre, vízre és földre oszlott.

Gondosan megvizsgáltam a négy elem mozgatásának módját és a tulajdonságaikat, és azt kellett megállapítanom, hogy maguktól mozognak, vak ösztön hajtja őket, nem pedig intelligencia és élet. Viszont olyan dolgokat is találtam, melyek az elemekből állnak ugyan, mégis rendelkeznek élettel, értelemmel és intelligenciával.

Érdekelt, miért képezik élettelen és nem intelligens elemek olyan lények részét, amelyek részesülnek az életben és az intelligenciában. Arra az eredményre jutottam, hogy ha ezek az elemek élő és intelligens lényekben vannak, akkor életüket és intelligenciájukat a lényektől kapják.

Persze nem értelmes dolog azt hinni, hogy két kapcsolatba kerülő élettelen dolog valami élő lényt hozhatna létre; vagy hogy intelligenciában nem részesülő két lény intelligenciában részesülőt hozhatna létre. Ebből szükségképpen arra kellett következtetnem, hogy a kikelet, a virulás és a pusztulás világának anyagából nem keletkezhetett élő és intelligens lény, az ilyeneknek tehát valamilyen okból máshonnan kellett ide leszállnia, s emiatt ezt a világot el is fogják hagyni. Végül is élő lény nem keletkezhet élettelenből, és intelligenciával rendelkező nem származhat az intelligenciát nélkülözőből.

Légy meggyőződve, ó lélek, hogy az élő és intelligens lények nem e világ anyagából, hanem valami egészen másból állnak. Vizsgáld meg ezeket a dolgokat, hogy megismerd őket. Hatolj a mélyükre, hogy tapasztalatra tégy szert. Akkor boldog és áldott leszel, és az ismeretekben tökéletesedsz.

(Hermész Triszmegisztosz  - A Lélek Okulására)



video