2014. január 18., szombat

Hermész Triszmegisztosz - A Lélek Okulására 11.




Leereszkedtél az anyagvilágba, ó lélek, és megtapasztaltad milyenségét. Kizárólag olyasmit találtál, ami szemre csúnya, hallásra szörnyű, az ízlés számára visszataszító, a szaglást károsítja, és amitől az érzés megundorodik. Ide érkezve mégis az iránta érzett szerelem és heves vágy kapott el. Egész boldogságodat ebben vélted meglelni, és természeted szerinti magasságos képességeidet elfeledted.




Miután vétkedre és eltévelyedésedre rájöttél, megkíséreltél másokat is belevonni bűnödbe, s érte őket okolni. Ezt nem teheted. Csakis azok a hibásak, akik vétkeztek, azokat érje a büntetés is. Igyekezz bűneidet és hibáidat jóvátenni, hiszen saját szabad akaratodból kerültél ebbe a siralmas állapotba, s így kizárólag saját szabad akaratodból szállhatsz ki belőle újra.

Ameddig a keletkező dolgok világában tartózkodtál, addig mindenféle nehézséggel küszködtél. Meg lehetsz győződve, hogy e nehézségek oka és forrása benned, bűneidben és hibáidban rejlik. Ha múltadat szem előtt tartod, akkor emlékszel és minderre rájössz. Ha viszont nehézségekbe ütközöl, melyeknek okait nem találod, akkor ne mást okolj értük, hanem gondold meg, hogy esetleg feledésbe merült kezdeti tévedéseid következményeit képezik.

Ha valaki a siralom völgyében keres oltalmat, akkor az elszenvedendő bajok oka abban a tévedésében rejlik, hogy az oltalmat itt kereste. Ez teszi a szenvedést elkerülhetetlenné. A bajt csak tetézi, hogy felszólították az óvatosságra, de nem ügyelt rá; megbízták, hogy tartson tőle, de nem félt; figyelmeztették, de esze ágában sem volt megszívlelni, hanem a saját feje után ment, ahogyan akarata és vágyai hajtották.

Mert - ugye, ó lélek - mindent láttál és hallottál, amíg a börtönön kívül voltál? Most viszont, hogy rab vagy, minden rejtve van előtted. Be vagy zárva, s hiába próbálsz bármit is látni és hallani. Miért mentél be a börtönbe? Ameddig az egyszerű és egységes dolgok világában voltál, mindent láthattál és tudhattál, mert minden világot tisztán és ragyogóan elvonultathattál a szemeid előtt. Alattad legalul ott volt a kikelet, virulás és hanyatlás világa, a te világodhoz képest alig világosabb egy fekete kőnél, melyet a tiszta vízen át megpillantasz a tó fenekén. Azt hitted, be kell vonulnod ebbe a sötét világba, hogy tapasztalatok árán felfedezd a terület mibenlétét. E határozatod után megtagadtad az egyszerű és egységes dolgok állapotát, és lesüllyedtél az elkeveredett dolgok alantas állapotába. Sóvárogva kívánságod tárgyára törekedvén elveszítetted magasságos lakhelyedet, és átkerültél a változás világába. Az egyszerű dolgok megtagadásával és az összetettek keresésével és kívánásával tőrbe csalt madár lettél, mely bogyókat csipegetni ment be a csapdába, s bentrekedt; vagy mint a hal, mely a halász csalétkét akarta megenni, s most a halász eszi meg őt.

Világító és ragyogó természeteddel bevonultál a sötétség világába, s birokra keltél vele, de a sötétség világa eloltotta fényedet és homályba burkolt, elvakított, elragadta az egykori dolgokat észlelő képességedet, tudásodat a feledés leplével takarta le. Végül rabul ejtett és bezárt. Mindez a kezdetben elkövetett tévedésed eredménye.

Ha vissza óhajtasz térni magasztos hazádba, akkor figyelj fel a benned lévő halálos dolgokra, és óvakodj tőlük. Csakis úgy lehet megmenteni téged, ha ezektől tartózkodsz. Kizárólag így térhetsz vissza otthonodba. Hogy könnyen felismerd, mitől kell elállnod, összefoglalom neked egyetlen mondatba: ez a földi örömök kívánsága. Válj meg tehát mindentől és tiltakozz minden ellen, amit anyagi érzékeiddel kellemesnek találsz, ám ragadd meg és azzal élj, amit a lelkületed vesz kellemesnek.

A tűz oltható, a vágy lángja azonban semmiképpen sem. A fájdalmak a testet befolyásolják ugyan kis időre, de elmúlnak, és a testet nyugton hagyják. A vágy fájdalma viszont sosem hagy nyugton. Végül azonban birtokolni fogod a lelkületet, a vágyat elutasítod, és tartózkodsz attól, amit eddig kívántál. Vágyad és kívánságod ugyanis erősödik, ha engedsz neki, de elhal, ha elfordulsz és tartózkodsz tőle.

Az érzékek világának egyfajta kívánsága a falánkság, de nem az egyetlen, van még több is. Ez a mohó vágy a leghalálosabb, mert a test olyankor kíván szeszesitalt és testi kielégülést, ha jóllakott. Így van ez a finom ruhákkal és még sok más lényegtelen dologgal is. Ezek a lelket veszélyes területekre csalogatják és helytelen szokásokra tanítják, melyek megalázzák és megrontják.

Megtanítottalak, ó lélek, a helyes cselekvésre. Ne tegyél úgy, mintha a rossz iránytól nem tudnád megválni. Visszaadtam látásodat, ne tégy úgy, mintha vak lennél. A vak nem tehet róla, ha megbotlik vagy gödörbe zuhan. De a látó számára, aki önkéntesen esik bele, nincs mentség. Ne mentegetőddz tehát, ha a figyelmeztetések ellenére engedsz sóvárgásaidnak. Egyre többet szenvedsz, és duplán megfizetsz érte.

Aki a világi vágyaktól távol tartja magát, attól a világ szerencsétlenségei is távol maradnak. Akkor aztán magasabb célok érdekében egészségesen és épen hagyja el ezt a világot. A magasabb cél Isten megközelítése. Aki viszont e világ kívánalmait hajszolja, annak sarkát a világnak a baja mardossa. Így a világot betegen hagyja el, mint aki arra ítéltetett, hogy börtönben sínylődjön. Ez a börtön az Istentől való távolságból áll.

(Hermész Triszmegisztosz  - A Lélek Okulására)


video