Amikor egyszer Buddha tanítványának, Sanának meg akarja magyarázni, hogy nem jó csupán az érzéki létben tartózkodni,és csupán ahhoz kapcsolódni,vagy csak sanyargatnia magát és úgy élni,mint a régi önsanyargatók,hanem az a jó, ha a középutat választja az ember.
Ott áll Buddha tanítványával szemben és körülbelül így szól hozzá:
" Nézd csak Sana,jól játszhatsz -e a lanton,ha a lant húrjai túlságosan lazán vannak meghúzva"?
-"Nem, -kell Sanának felelnie -nem fogok a lanton jól játszani,ha a lant húrjai túl lazán vannak meghúzva".
"Nos,hát -mondja Buddha Sanának -jól játszhatsz-e a lanton ,ha a lant húrjai túlságosan feszesen vannak meghúzva"?
" Nem -kell Sanának felelnie -nem fogok a lanton jól játszani,ha a lant húrjai túlságosan feszesen vannak meghúzva" ."
Tehát mikor fogsz jól játszani a lanton"? -kérdi Buddha
"Ha a lant húrjai sem túl lazán,sem túl feszesen vannak meghúzva" -feleli Sana.
"És így van ez az emberrel is-mondja Buddha
Az ember nem tud eljutni minden ismerethez,ha túl erősen beleesik az érzéki életbe,és nem tud eljutni akkor sem minden ismerethez,ha önmagát sanyargatva csak visszahúzódik az élettől. A középutat kell megtalálnia az emberi lélek hangulatára nézve is, mint ahogy a lant húrjainak megfeszítésénél is a középutat kell megtalálni."
(Rudolf Steiner Márk –evangélium)
