2013. december 12., csütörtök

Hermész Triszmegisztosz - A Lélek Okulására 1.




Isten nevében, a mindenség oltalmazója nevében kezdem feljegyezni a nagyra becsült filozófus, Hermész Triszmegisztosz egyik tanulmányát, amelyben a lelket felszólítja, forduljon el az alant lévő dolgoktól, és igyekezzen felfelé irányulni a saját világára. Ezzel a lelket meg akarja óvni a további lesüllyedéstől az ellentétek világában, mely a lélek számára idegen, mert a lélek nem onnan származik. Ezeken a dolgokon szükségképpen el kell gondolkodni, hogy az ember közeledhessen az eredethez, és beleolvadhasson az Alkotóba.
(Az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolája)




Örök elveket fogok megmutatni neked, ó lélek. Illeszd be őket a lényedbe, váljanak a tulajdonoddá, és hasson át az igazság, ahogyan meg vagy róla győződve, hogy a tűz forró és száraz, a víz meg szomjat olt, és természeténél fogva hideg és nedves.

Ha némely dolgok homályosnak tűnnek számodra, akkor térj be a lelkiismeretedhez, hogy tehetséged ellentétektől és zavaroktól mentes maradjon. Akkor a külső dolgok a belső látáshoz vezérelnek. Ahogyan egy festmény láttán a festő létezésére következtethetünk, az ecsetvonásokban és a stílusban a festő keze munkáját ismervén fel, melyet a készítő lelkesedése mozgat, úgy részesülünk az alkotó ötletében.

Mindennel így van ez, ó lélek. Ha az alkotója nem látható, akkor művein keresztül közelíthetjük meg. Ugyan­így fontolgathatjuk a mindenség Alkotóját és a sors műveit is, vagyis teremtéseik révén.

Kérlek, ó lélek, gondolkodj el mindenen, legyen az akár a gondolkodással, akár az érzéssel észlelhető. És tudd meg: az igazán Létező, az első Ok, a teljes Világosság megajándékoz a dolgok belső lényegének és finom különbségeinek, tehát a Gnózis felismerésének a lehetőségével.

Őhozzá képest minden dolog elkülönült, de egyik sem része őneki. Ő az általános, de nem mindennek az összege. Gondolkozz el ezen, ó lélek, és szabadulj meg a természet tisztátalanságától. Légy alázatos, és vágyakozz a jó forrására és Atyjára, a gondolkodási képesség gyökerére és alkotójára, az élet és a bölcsesség ajándékozójára. Ő az egyedül jó és a kegyelem, hogy részesülj az életben, és megtapasztald a szerencsét és a boldogságot.

A világegyetem okozója, alkotója és megalapítója - legyenek áldottak és szenteltessenek meg az ő nevei mindenek fölött - hozott létre téged a semmiből, ó lélek, és ajándékozott meg a gondolkodás alkotóképességével. E képesség révén tudod látni a dolgokat igazán úgy, ahogyan ő teremtette. Alakot azonban te adsz nekik, holott az eszme, amelyen alapulnak, rejtve van előtted. Te alakítod őket a világból, amelyet látsz, formából formát készítvén.

Pecsétet vés az Alkotó, s pecsétjének lenyomatából, a képből szerzed ismereteidet. Így adatik meg néked, hogy ráismerj az igazi formára, ahogyan azt a pecsét készítőjének lelket adó munkája keletkeztette. Szóval a víz mozgását a fövenyen és a homokban hagyott nyomaiból ismered meg. Hidd el, igaz amit mondok, és tudd meg, hogy a formák és képek, melyeket a jövő-menő dolgok világában testi szemeiddel látsz, csak példázatok, az igazán változatlan és romolhatatlan élet ötletének csupán lenyomatai.

A szellemben lévőt kizárólag szellemi szem pillanthatja meg. Aki a szellemben, az igaz életben van, és testtel rendelkezik, annak tisztában kell lennie vele, hogy ez az élet folytonos valóság.

Az ember az anyagban képet alkot önmagáról. Önmagát látja saját ötleteiben és lenyomataiban. Ennek örül, ez tetszik neki. Önmagában látja a szeretetet; az öröm és tetszés megvan őbenne. Ez egy igazi, romolhatatlan és örökké tartó boldogság.

Törekedj, ó lélek, bepillantáshoz jutni megnyilvánulás révén, ismerd meg a dolgok lényegét, de ne ügyelj mennyiségükre és minőségükre. A dolgok lényege és jelensége egyszerű, és a lélek azonnal és közvetítő nélkül megértheti őket. A mennyiség és a minőség viszont sokféle, és tér és idő korlátozza.

Meg kell tudnod, ó lélek, hogy a sokféleség világába lehetetlen bepillantást nyerni. Ezen a világon nem maradhatsz, ebből semmit sem vihetsz magaddal.

A bepillantás elnyerése a lélek tulajdonsága. A belátás különbözik a külső dolgoktól. Ragadd meg tehát az egyszerűség ismeretét, és a sokrétűséget hagyd el.

A kozmikus elemek közül, ó lélek, a föld a legnehezebb. Ez ülepedett a legmélyebbre. Nagyon besűrűsödött. Durva, tömény, nehéz és merev. Ki van zárva a világosságból és az életből, tehát az önálló működésből.

Ezután a víz eleme következik. Ez a földnél finomabb, tisztább és magasabb rangú. Több életlehetőséggel rendelkezik.

Majd a levegő eleme következik. Ez a víznél is finomabb, és még több fény és élet van benne.

Ezt aztán a tűz eleme követi, amely a legnagyobb életlehetőségekkel bír.

A tűz után az égitest eleme jön, mely a négy alantas elem legtisztábbját tartalmazza. Különös és egyszeri, először is mert nagyon finom az anyaga, szinte túlcsordul az életlehetőségektől, szépen és fokozatokban van elrendezve, és nagyon közel áll a szellemben részesülő élethez és a tökéleteshez. Másodszor: mert a legszebb, tökéletes és szimmetrikus égitest-for­má­ja van, azaz gömb. Harmadszor: mert amit körülzár, az mind azonos formájú, gömb alakú; gömb a gömbben, sorban egyik a másikban lefelé, egészen a földgömbig.

Az égitest eleme után, mely a legmagasabb, felfelé a lélek anyaga következik. A lélek tiszta, világosan ragyog, és az égitesteket harmonikusan mozgatja. A lélek minden elemnél és testnél finomabb, amit körülfog. A lélek testetlen. Ami a lélek alatt áll, az nem részesülhet az életben, csak a lélek által. A lélek rendelkezik a gondolkodás, az akarás és a megítélés képességével. Tehetségét mindenre kiterjeszti, ami összeköttetésbe kerül vele, ha az képes megvalósítani ezeket a lehetőségeket. Így hoz életet.

Ami a lélekkel nincsen kapcsolatban, az nélkülözi a gondolkodást, az akarást, mozgás és a megítélés lehetőségét. E tulajdonságok nélkül viszont nincsen élet.

A szellem a lélek fölött áll, és magába zárja a lelket. Ez minden észlelhetőség legfinomabbja, és mindeneknél magasztosabb. A szellem Istentől kap világosságot, életet és szépséget, és közvetítő nélkül hinti ezt mindenre, ami őbelőle él. A szellem a legmagasságosabb közvetítő. A legközelebb áll Istenhez, mint a kamarás a királyhoz.

Gondolkozz el ezen az összetételen, ó lélek, hasd át magadat ennek az igazságával, és légy ebben teljesen biztos. A dolgok így vannak összerakva, elrendezve és fokokra osztva.
(Hermész Triszmegisztosz  - A Lélek Okulására)


video