2013. december 15., vasárnap

Hermész Triszmegisztosz - A Lélek Okulására 4.




Az anyagvilág tiszta és tisztátalan dolgokból áll. Az embernek itt először a tisztátalant kell meginnia, azután a tisztát, ha boldogulni akar. Hidd el, jobb a tisztátalan után tisztát inni, mint tiszta után tisztátalant.




Rögeszme azt képzelni, hogy a durva anyag világában bárhol valami tisztát lehetne találni. Ha hiszik is a talált dologról, hogy tiszta, igazán tiszta nem lehet, mert ami nem örök, az tisztát nem tartalmazhat. Az anyagvilág minden tisztátalanság piszka, és mindenütt lármás. Gondold meg, hogy ezt jelképesen értem. Ha a teljesen tisztára, a keveredéstől mentes lélekre vágysz, akkor azt ne a jövés-menés világában keresd.

A semmivel sem kevert, a valóban tiszta, a lélek tisztasága a hozzá méltó és neki járó helyen található. Máshol hiába keresed. Ha pedig nem találod, amit keresel, nem éred el, amit hajszolsz, akkor a kielégítetlen vágy aggodalma és fájdalma kínoz, megbetegszel és meghalsz. Így az igazi gondolkodás örömét és az örök életet nem éled meg.

A jármű, melyben születtél ó lélek, s amelyet a földi élet tengerén hajtasz, vízből készült és megfagyott. A sorsod ide vetett téged. Hamarosan felkel a Nap, a jég megolvad és vízzé válik, te a vízen ülsz és otthagynak. Ezt nem bírod ki. Olyat keress tehát, ami elbír téged. Ez viszont a képesség a helyes irányban úszni, míg talajt nem érsz.

A tiszta és áttetsző vízben minden meglátszik. Az iszapos és hulladékkal vegyült víz nehezíti a meglátást, s a rejtettet nem észleled. Mint a Nap fénye is: amikor megvilágítja a dolgokat, akkor olyanoknak látjuk őket, amilyenek. Ha viszont a Napot füst, por vagy felhő fedi, akkor a szem nem veheti ki a dolgokat.

Így van ez akkor is, ha a szellem világos fényét durva, tömény és sötét dolgokkal vegyítik el. Az elhomályosulás miatt a lélek nem képes meglátni a szellemben meghatározott tiszta formákat és jelenségeket. A lelket ez megfosztja annak a lehetőségétől, hogy elképzelést alkosson magának a szellem világának valóságáról, és betekintést nyerjen a helyes irány kiválasztásához szükséges tényezőkbe, amelyek révén rátérhetne a boldoggá válás útjára.

Csupán azért, mert valaki nem rendezi be és nem lobogózza fel a házát, de minden ellenérzés nélkül továbbra is benne lakik, még nem mondhatjuk, hogy elhagyta otthonát. Az ellenérzés jeleit akkor kezdi mutatni, ha készül elköltözni.

Szintúgy, ó lélek, a világ anyagisága tekintetében az ember nem halt még el csupán azért, mert elutasítja a világgal járó örömöket és kívánságokat, de továbbra is a világon lakik.

Az igazi elhalást annak a heves vágya kíséri, hogy ki akar költözni az anyagszerűségből, meg akar szabadulni az ellenségességtől, a viszálytól, a széthúzástól és a sötétségtől. Ezért tehát, ó lélek, élj a halállal a szemed előtt, s a halál kilátása ne gyötörjön téged. Halálfélelemmel ugyanis megsemmisíted a lényedet. Ellenben ha a halált csak kapunak látod, akkor elnyered a boldogságot.

Hiszen tudod, ó lélek, hogy halálod révén másik élethez jutsz másik területen. Ott laksz majd nem szegénységben, hanem jólétben, nem szükségben, hanem elégedetten, nem rettegésben, hanem békességben, nem fáradalmakban, hanem nyugalomban. Nem fájdalmak görnyesztenek majd, hanem örömöd lesz; nem beteg leszel, hanem egészséges. Nem a sötétség, hanem a fény vesz körül.

Ne búsulj tehát, hogy gonosz ruháidat és csalóka jelenségedet le kell vetned, hogy sokkal jobb és örök ruhákhoz juss.

Ne búsulj, hogy belátásokat és tapasztalatokat gyűjtesz, majd a igazsággal egyszerűségben és egységben lépsz szembe, mert ezek lényed tulajdonságai.

Rokonérzelműeket keresel, ó lélek az alakulás és elalak­ta­la­nodás világában, holott tudnod kell, hogy olyanok itt nem találhatók. Amit keresel, az csakis a szellem világában létezik, mely természeténél fogva egyszerű, tiszta és romlatlan. Ha erre vágysz, akkor ehhez a birodalomhoz fordulj, hogy megkapjad, amire szükséged van, és ne az alakulás és elmúlás világában keresd, ami ott nem található. Ennek lakói foglyok és rabszolgák. Hogyan is várhatsz el barátságot egy fogolytól és hűséget a rabszolgától? Légy erről meggyőződve és eszerint élj.

Nehéz, ó lélek megválni a barátoktól, de kénytelen vagy, mert felette nehéz baráti kapcsolatot tartani olyannal, aki a barátját biztosan elhagyja.

E világ lakóit jogtalanság éri, s ugyanígy járnak el ők is másokkal. Rossz útra küldik őket, s ők is tévútra terelnek másokat. Ha például egy lélek belép az aggodalomnak és bánatnak erre a területére, akkor barátság és örömrivalgás fogadja; amikor elmegy, jajveszékelés és kiabálás kíséri. Ebből is kiderül, milyen oktalanok, s az igazsággal és jogossággal mennyire ellentétesek az emberek.

Tudd meg, hogy a lélek számára négy halálos dolog létezik, ami a veszedelemre viszi: az első a tudatlanság, második az aggodalom, harmadik az elégedetlenség, negyedik a félelem. Igen szerencsétlen az a lélek, akit ez a négy állapot gyötör. Ha viszont a halál keserűségét közömbösen és állhatatosan el tudod viselni, akkor mentessé válsz nemcsak a félelemtől, hanem az elégedetlenségtől is. Maradj tehát szenvtelen, hogy tévelygésed idejére az elégedetlenség és a félelem idegen földjén nehogy az aggodalom is utolérjen. Megrendíthetetlenül meghalni nagyszerű. Megszégyenítő a halált legyőzöttként, leverten és bátorságot vesztve megélni. A meghalás rövid ideig tart és hamar elmúlik, fogságban elpusztulni viszont maradandó szégyen és megalázó. Ne kelletlenül halj meg tehát, ne húzódozz a búcsútól az anyagvilágban. De őrizkedj a fogságtól, mert a meghalás életet, a fogság halált jelent a lélek számára.

Az emberek három fokon tartózkodnak. A legalsón az ember tud ugyan, de nem cselekszik aszerint. Mint a bátor de védtelen férfi. Fegyverzet hiányában hogyan is szállhatna szembe az ellenséggel? A második fokon az ember tudás hiányában cselekszik. Mivel a bátor könnyebben jut fegyverhez, mint a gyáva bátorsághoz, az ismeretek hiányában cselekvő jobb a tudónál, aki nem cselekszik. A harmadik fokon az ember tájékozott és cselekszik is. Ilyen a bátor harcos, aki fel van fegyverkezve.

A Hold addig süt, amíg a Nap megvilágítja. Ha a Föld közéjük áll és árnyékát a Holdra veti, akkor a Hold nem ragyoghat többé, hanem elsötétül. A lélek is addig fénylik, amíg a szellem megvilágosítja. Ha azonban a létrejövés és elmúlás a lélek és a szellem közé tolakodik, akkor a lélek fényét veszti és elsötétül. Ahogyan a Hold nem kerülhet ki a sötétből, ameddig a Föld az űrben a helyén marad, úgy a lélek sem kerülheti el a sötétséget és a károsulást, ameddig természetünk anyagához ragaszkodik. Ebből az derül ki, hogy a lélek csak akkor nyugodhat meg, ha a lehető leghamarabb megválik ettől a világtól.

(Hermész Triszmegisztosz  - A Lélek Okulására)