„Az a valami, amit halálnak nevezünk, átlépés egy másik minőségű és
formájú életbe, egy materiális, fizikai létből egy szellemibe.
Csakhogy az utolsó órák és percek nagyon fontosak.
Eldönthetik, meghatározhatják az örök élet helyét
és minőségét.”
(Dr. Polcz Alaine)
formájú életbe, egy materiális, fizikai létből egy szellemibe.
Csakhogy az utolsó órák és percek nagyon fontosak.
Eldönthetik, meghatározhatják az örök élet helyét
és minőségét.”
(Dr. Polcz Alaine)
Halál, haldoklás,
halálfélelem
Amikor az ember haldoklik, félni
kezd. Fél attól, hogy jön a rossz, és rémképeket fog neki mutatni. Ez azonban
csak képzelgés. A Tibeti halottaskönyv szerint le
kell ülnie egy olyan embernek az eltávozó mellé, aki egy vele (rokon, guru).
Tudatosítani kell a haldoklóval (akár imákkal), hogy mi megy végbe most benne
(elbúcsúzás az érzékszervektől…). Ha ezt a haldokló elfogadja, akkor ezáltal
túllép a fantáziaképeken…
Itt, a fantáziaképeknél szokták
megemlíteni a „pokol tüzét”, mint a rettegés okának egy
szimbólumát. Azonban, ugyanúgy, mint a „lelkiismeretfurdalás” szavunk,
ez is csak kép. Hiszen a tűz ugyan éget, a lélek nem anyag, amit furdalni
lehetne…
A katolikus és a protestáns vallás
tiltja a halottakkal való kapcsolat fenntartását. Valószínű, hogy mindez a
démonok miatt számít elitélendőnek. Viszont rögtön egy ellenpéldával
találkozunk: Szt. Antal az elvesztett dolgok visszaszerzésében segít, és hozzá
lehet imádkozni és beszélni… A legtöbb gyászoló hallja és látja az elvesztett
szerettét. Ez olyan, mint a hallucináció. Ez a szó a köztudatban annyit jelent,
hogy elmebaj. A gyászolónál azonban teljesen elfogadjuk, és fel sem merül
bennünk, hogy az illető őrült lenne…
A Perzsa halottaskönyv szerint
mindenkinek át kell jutnia a könnyek folyóján. Sírásunkkal azonban odaköthetjük
az elhunytat… Régen a siratás természetes volt. Így gyorsan levethették a
gyászukat, fájdalmukat, és elkezdhették az új életüket… Azonban mostanra tabu
lett a gyász, és ezáltal akár patológiás tünetek léphetnek fel. A gyász szó
viszont nem csak a halotti gyászra értendő. Lehet gyászolni szerelmet, háborút,
bármit… Előbb el kell merülni a gyászba, hogy utána kiemelkedhessünk…
Fontos megjegyezni, hogy a sírkövek
eredeti rendeltetési célja az volt, hogy meggátolja a szellem kijövetelét a
testből.
Hipokrates-i eskü: az
orvosok mindig erre az esküre hivatkoznak. A gépek eközben élőhalottakat
tartanak„életben”, így a lélek nem tud a testből eltávozni. Itt kell
azonban feltétlenül beszélnünk a fájdalomcsillapításról is: nem jellemző, hogy
ezt úgy is meglehetne oldani, hogy a tudat éber maradjon. Viszont a beteg
megfeledkezik az állapotáról, ha olyan ember ül az ágya szélén, akit szeret…
Mi történik azonban a halál után a testtel?
Először is elindul a lebomlás folyamata. A nedvek beszívódnak a földbe, a fa
felszívja, megeszi a tehén a leveleket, majd mi megisszuk a tehén tejét… Tehát
a testünk sem vész el, csak átalakul: más formába kerül.
A tudattalan nem érzékeli a halált!
A gyász
A gyermekeinket, mint az
özönvíz önti el a halál, és nem tudnak úszni…
Az agresszív filmek nem mutatnak be
természetes halált, csak erőszakosat. A gyász úgyszintén kimarad általában
minden film forgatókönyvéből. Régebben a hit, a rítusok, a család, a társadalom
is segítette a gyász„kultúráját”, míg ma a gyerekeknek fogalmuk sincs
arról, hogy e szó mit is takar. Érdekes statisztika: a gyászolók csoportjában
sokkal kevesebb a megbetegedés, esetleg a halálozás, mint azon emberek körében,
akik nem élik meg teljes valójában a szerettük elvesztését… Nagyon sokan
menekülnek a gyász elől. Az embernek teljes személyiségét kell a gyászba
vinnie. Ha több gyász épül egymásra, az bizonyos fokú tehetetlenséget
eredményez. A gyászolóknak segítenünk kell, de hogy ez hogyan lehetséges, azt
meg kell tanulnunk. A gyász maga, egy külön fejezet, anyag, amit tanulnunk
kell, ismernünk kell.
A gyász fázisa
- sokkos állapot
- összeszedettség állapota
- nehéz időszak (kaotikus állapot)
- Ezekben az állapotokban az ember lehet agresszív, türelmetlen, kritikus. Előfordulhatnak sírásrohamok, kialvatlanság, kétségbeesés… Ezeket el kell fogadni, és tudatosítani, hogy ez így természetes.
- szembenézés a veszteséggel
Ezzel az ember szembekerül minden
születésnapkor, karácsonykor… E fázisban a gyászoló hallja, látja szerettét, de
ezt senkinek sem tudja elmondani (jogosan tartva attól, hogy örültnek tartanák…
). És jönnek a tipikus kérdések: „Mit tettem? Mit rontottam el?” Ez
a vádlások kivetítése - megkönnyebbülést jelent. Később a hozzátartozó rá fog
jönni arra, hogy a szerettének is voltak hibái, mint ahogy magának is…
A szerettünk nem tud eltávozni, ha
látja szenvedésünket, mert sajnálni kezd minket. Ha segítünk neki, akkor ő is,
és mi is megszabadulunk… (Ez történhet ima, vagy épp meditáció által).
A gyászt minden ember másképp éli
meg. Mindenkinek foglalkoznia kell vele. A veszteségeket el kell fogadni! Meg
kell tanulni veszteni! Sajnos nagyon sok család esik szét a gyászban, ennek is
a gyász különbféle megélési módozatai az okozói, valamint az, hogy a sok
régebbi probléma is a felszínre kerül. Például, mikor az anya nem érti, hogy a
férje miért dolgozik többet (munkába menekülés), a gyerek nem érti, miért nem
foglalkoznak vele többet… Már a 6 hónapos gyerek is megéli a gyászt…
Egy adat:
Gyermeköngyilkosságban az első helyen
áll Magyarország!
Sok veszteség érte őket… Ezeket mi
okoztuk…
Dr. Polcz Alaine élete:
Polcz Alaine 1922.
október 7-én született Kolozsváron. Özvegy, férje Mészöly
Miklós író (1949-től 2001-ig).
Visszahozták a halálból
19 évesen, a háború alatt súlyos
sérüléseket szerzett, kórházban kellett újjáéleszteni. Közben intenzív
halálközeli élményeket szerzett, melyek megváltoztatták addigi világlátását.
Ezek hatására kezdett pszichológiával, a halál és a gyász kutatásával
(thanatológiával) foglalkozni. A második világháború szörnyűségeiből szabadulva
pszichológia szakra iratkozik. Polcz Alaine az ELTE bölcsészkarán szerez
pszichológusdiplomát 1949-ben.
Kapcsolódó írás
Polcz Alaine: Asszony a fronton:
Az utolsó percek meghatározzák az öröklétet
Polcz Alaine pályájának kezdetén
felnőtt elmebetegekkel folytatott művészeti terápiát, majd
gyermek-ideggondozóban játékdiagnosztikával foglalkozott, játékteszteket
dolgozott ki. Több mint ötven éve foglalkozik haldokló gyerekekkel és
felnőttekkel.
Polcz Alaine a
SOTE II. Számú Gyermekklinikáján a beteg, haldokló gyermekek és hozzátartozóik
pszichológusa. Alapozó fontosságú műveket publikált a gyerekek haláltudatáról.
Mindent megtett azért, hogy a kicsik végstádiumukban hazakerülhessenek, és
otthonukban, szüleik és játékaik között lehessenek.
Könnyebb volt így meghalniuk.
Könnyebb volt így meghalniuk.
A Magyar Hospice
Mozgalom megalapítása és elindulása az ő nevéhez fűződik, a
Magyar Hospice Alapítvány elnöke.
A pszichológusnő több mint ötven éve foglalkozik haldokló
gyerekekkel és felnőttekkel, az utolsó napjaikat, óráikat próbálja könnyebbé
tenni.
Thanatológiai munkássága nyomán
az utolsó percek tanújának is nevezik.
Polcz Alaine számtalan haláleset tapasztalása után állítja: Az élet nem a halállal végződik.
Az a valami, amit halálnak nevezünk, átlépés egy másik minőségű és formájú életbe, egy materiális, fizikai létből egy szellemibe. Csakhogy az utolsó órák és percek nagyon fontosak. Eldönthetik, meghatározhatják az örök élet helyét és minőségét. - nyilatkozta.
Polcz Alaine számtalan haláleset tapasztalása után állítja: Az élet nem a halállal végződik.
Az a valami, amit halálnak nevezünk, átlépés egy másik minőségű és formájú életbe, egy materiális, fizikai létből egy szellemibe. Csakhogy az utolsó órák és percek nagyon fontosak. Eldönthetik, meghatározhatják az örök élet helyét és minőségét. - nyilatkozta.
Polcz Alaine alapozó fontosságú
műveket publikált a gyerekek haláltudatáról. Tanatológiai, pszichológiai munkái
kézikönyveknek számítanak
- - - - - -
Polcz Alaine és Baló György beszélgetése a halálról 2003. - videó
forrás:Almási L.
Haldoklás. Halál. Gyász. Nehéz velük... Pedig előbb-utóbb mindannyiunkkal megtörténnek. Talán sokaknak segít ez a gyönyörű interjú. Isten nyugosztalja gyermekeim kivételes tehetségű és emberségű, imádott Apukáját, Baló Györgyöt. Remélem, hogy Odaát folytatják a megkezdett beszélgetést a csodás Polcz Alaine-nel...
Főbb művei:
- Bábjáték és pszichológia (1966)
- Aktív játékdiagnosztika és játékterápia (1974)
- A rend és a rendetlenség az emberi cselekvésben (1987)
- A halál iskolája (1989)
- Asszony a fronton, dokumentumregény (1991)
- Meghalok én is? A halál és a gyermek (1993)
- Macskaregény (1995)
- Éjjeli lámpa (1996)
- Ideje a meghalásnak (1998)
- Főzzünk örömmel! (1998)
- Világjáték (1999)
- Az életed, Bíró Berta (2000)
- Leányregény (2000)
- Gyászban lenni (2000)
- Élet és halál titkai (2001)
- (forrás: mindenamiember.hu)
