2016. február 8., hétfő

Az alvásról


Tudtad, hogy életed egyharmadát alvásra fordítod? Azt gondolod, hogy ez elpocsékolt idő? Akkor Te biztos, hogy nem emlékszel az álmaidra! Pedig gyakran épp olyankor találunk megoldást a legégetőbb problémáinkra, amikor mélyen alszunk az ágyunkban.




Féltudományosan az alvásról

Az 1920-as évek elején a francia Pieron határozta meg először orvosilag bizonyíthatóan, hogy az alvás az addig passzívnak vélttel ellentétben igenis egy aktív testi/lelki/szellemi folyamat, majd újabb 30 év kellett ahhoz, hogy a REM- álomfázis meghatározására és elkülönítésére is képessé váljon az orvostudomány.
Ma már tudjuk, hogy alvás közben az agy ugyanolyan aktív, mint nappal, csak ilyenkor más területei kerülnek előtérbe. Az agyi hippokampusz és az amigdala felel a legtöbb emocionális reakciónkért. Álmodás közben az agy ezen rendszereiben az aktivitás nő, ezért olyan magas érzelmi töltetűek gyakran az álmaink is.
Az alvás során kétféle szakaszt különböztetünk meg: a mélyalvás fázisát, és az un. felszínes alvási szakaszt, vagy REM-fázist (rapid eye movements), ami alatt álmodunk. Alvás közben ez a két szakasz ciklikusan váltja egymást. Az alvás első fele így a testi, fizikai egészségünket, míg a második fele a lelki regenerálódást és a szellemi egészséget szolgálja.
Egy átlagember élete során kb. 20-25 évet tölt alvással. Bár sokan vannak, akik nem emlékeznek az álmaikra, mégis mindenki egy-egy éjszaka alatt legalább 5-7 alkalommal álmodik.

A tudatállapotok felosztása "mélységek" szerint:

Gamma- állapot
(30- akár kb. 500 Hz)
csak extrém idegi állapotban  jellemző
fokozódó adrenalin termeléssel járó félelem, düh, idegesség, ijedtség, de örömérzet is
Béta- állapot
(13-30 Hz)
átlagos nappali, ébrenléti állapot,
de a REM-álomszakasz is!
a tudat teljes készenléti állapota: tudatosság, figyelem, éberség, lineáris gondolkodás, elemző képesség, problémamegoldás,
Alfa-
állapot
(8-13 Hz)
nyugalmi fázis, relaxáció,
bágyadtság nélküli könnyed meditatív állapot
A test nyugtató hatású hormonokat termel, amik segítik a nyitottabb befogadást, és a hipnotikus elfogadást. Ilyenkor jellemző a letisztult gondolkodás, emlékezet élesedés, tanulási képesség javulás, memorizálás, szabadon áramló gondolatok, fantáziaképek, testi/szellemi integráció
Théta- állapot
(4-8 Hz)
meditáció, fantáziavilág, miszticizmus, mély befelé fordulás, transzállapot, kis "bealvások"
Belső folyamatokra való összpontosítás. A tudatvilág kitágulása, elveszített időérzék, gondolati szabadság, víziók, kreativitás, felélénkült képzelőerő, intuíció erősödés, az összefüggésekre való rálátás erősödése. A memorizálás csúcspontja. Minden újonnan tanult dolog rögzülése.
Delta- állapot
(1-4 Hz)
öntudatlan mélyalvás, mélytransz, alvajárás, mesterséges kóma "kikapcsolt" tudati állapot. A spirituális értelembe vett "üresség"- állapota
A test /szellem egysége. Az ego teljesen háttérbe szorul, az én-tudat kitágul, és egyetemessé válik, egybeolvad az összes többi létezővel. Ilyenkor termelődnek a növekedési hormonok, és aktiválódik a test regeneráló és öngyógyító ereje, épp ezért tartják ezen a szinten mesterséges kómában a kritikus betegeket. (A δ- hullám a spirituális gyógyítások alatt is aktívabb.)

  • A lassabb agyhullámok a magasabb frekvenciájú, éber állapottal hozhatók összefüggésbe, míg a leggyorsabb agyhullámok az alacsonyabb frekvenciájú mély tudatosságért felelnek
  • A test valamennyi regenerálódási folyamata a paraszimpatikus idegrendszer irányítása alatt áll, és nyugalmi állapotban, éjjel aktiválódik.
  • A mélyalvás fázisában működésbe lendül a hipofízis, az agyalapi mirigy, így ekkor termelődik a legtöbb növekedési hormon és regenerálódásért felelős hormon. Ez a fázis előrébb esik az alvás során, mint az álmodás, ebből is látszik, hogy a testet pihentető és regeneráló szakasz fontosabb, mint a pszichénket feszültségmentesítő REM-szakasz, bármennyire is próbáljuk a mai rohanó világban az alvásra szánt időt megvonni magunktól!
  • Éjfél előtt termelődnek a regenerálódásért felelős hormonok, majd nem sokkal éjfél után a növekedési hormon, sőt, bármennyit edzünk is nappal, még az imaink is csak éjjel növekszenek!
  • A melatonin hormon biztosítja a mélyalvást, de még az idő előtti öregedést is akadályozza. Egyetlen hátránya, hogy csak sötétben termelődik, így kénytelenek leszünk aludni a szépségért! :-)
    A melatonin erősíti a szervezet védekezőképességét, és akadályozza a tumorok kialakulását is. A lelki problémák miatti rossz alvási szokások és az éjszakai  elektroszmog viszont akadályozzák a termelődését.
  • A porckorongoknak is kifejezetten szükségük van az éjszaka nyugalmára, mert csakis fekvő helyzetben tudnak regenerálódni, amikor nincsenek "nyomás alatt".
  • Az elalvást követően a mélyalvásos fázis a hosszabb, pihentetőbb, az álmodással töltött idő pedig rövidebb. Ezek az álmaink felszínesebbek, reggel ezekre emlékszünk a legkevésbé. Az éjszaka előrehaladtával viszont az arány megfordul, így normál körülmények között az ébredést megelőzően álmodjuk a leghosszabbat. Ezekre az álmokra emlékeznek a legtöbben az ébredést követően.
  • REM- álom szakasz alatt az izmok teljesen elernyednek, az agyhullámok kilépnek a mélyalvás lassú delta-állapotából, és egy gyorsabb frekvenciára kapcsolnak, ami már inkább közelebb áll az ébrenléti béta- állapothoz, de nincs még benne jelen a tudatos eszmélés. A szívverés és a légzés gyorsul, apró, gyors szemmozgások kísérik.
  • A legújabb kutatások már felvetik, hogy a mélyalvás szintjén, a nem REM-fázisok alatt is álmodunk, de ezekre csak nagyon kevesen emlékeznek, sőt C. G. Jung szavait idézve „nagyon valószínűnek tűnik, hogy folyamatosan álmodunk, de a tudat olyan zajt csap az ébredéskor, hogy nem halljuk meg”.
  • A mélyalvás és álom REM-szakaszok ciklikussága átmegy az ébrenlétbe is aktív/passzív napi tevékenységek ciklikusságaként. Ez a ciklusidő 120 perc, ami  a kínai szervóra szerint épp egy szervünk aktív "munkaideje". Érdemes ezért figyelemmel kísérni a kínai szervóra ciklikusságát, mivel aki követi a teste természetes, ősi bioritmusát, az ritkábban fogja úgy érezni, hogy "kiesett a ritmusból". (A szervóráról lesz majd szó a későbbiekben!)


  • Kb. hajnali 3 óra körül kapcsol a test "éjszakai üzemmódból" nappalira. Ilyenkor kezd fokozódni a kortizon hormon termelődése, ami majd a nappali éberségünkért is felel.
  • Délutáni alvás: a teljesítménygörbénk a nap folyamán folyamatosan hullámzik. Egy normál napi ritmust követő személynél a mélypontját 13 óra tájban éri el, ezzel magyarázható a délutáni sziesztákra való igény. Ha lehetőséged van ilyenkor egy negyed órás alvásra, akkor az mindenképpen jót tesz, mert bizonyítottan nagyobb teljesítőképességgel tudod a feladataidat a nap további részében ellátni!
  • A vércukorszint csökkenésével magyarázható az is, hogy nem csak déltájban, hanem reggel 9 és délután 5 körül is fáradtabbnak, szétszórtabbnak érezzük magunkat.
  • Minél idősebek leszünk, annál inkább kezdünk visszatérni a gyermekkori alvásra jellemző ritmusra, azaz  a többszöri kis alvásokra. Ez természetes folyamat, ezért nem kell feltétlenül altatókkal kikönyörögni magunktól, hogy végigaludjuk az éjszakát!
  • Idősebb korban a mélyalvás mennyisége is természetes módon csökken, míg a REM álomszakasz arányaiban megnő. Ilyenkor már nem a testi regenerálódáson van a hangsúly, hanem sokkal inkább a pszichés munkán.
  • Az alacsonyabb hullámok felé haladva egyre csökken a stressz, a fájdalom, javul a memória és a tanulási késség, ezt aknázza ki több alfa-állapot elérésén alapuló tanulási módszer is.
"Az alvás a legegyszerűbb, legolcsóbb, de főként a legtermészetesebb,
soha ki nem apadó energiaforrásunk!"


Az alváshiány negatív hatásai

Az alvászavar az ősi kultúrákban ismeretlen volt. Az ő életükben még meg volt a napi ritmus, és ebbe beletartozott a rendszeres, pihentető alvás is. Alvás során regenerálódik az idegrendszerünk, így ma már tudjuk, hogy a fáradt agy "bármit feláldoz", csak hogy pihenhessen. Akár már néhány óra alváskimaradás után is un. mikroalvásokat, azaz rövid "bealvások" produkál. Egy-egy ilyen kihagyás a másodperc törtrészéig tart csupán, de ha pl. vezetés közben ér mindet, kifejezetten veszélyes is lehet!
     Ha pedig egymást követő 5-6 éjszakán megvonjuk valakitől a REM álomszakaszok végigalvását, pl. folyamatosan felébresztjük az álmodási szakaszok előtt, akkor az éjjel meg nem élt álomképek hallucináció-szerű kép- és hangjelenségek formájába be fognak lopózni a nappali világába! 

        Az alváshiány másik negatív mellékhatása a memóriát és a felfogó képességet érintő romlás pl. tanulászavar, munkahelyi teljesítménycsökkenés stb... . Egy kísérlet során az álmatlanságra kényszerített kísérleti személyek közül sokan annyi ideig sem voltak képesek fejben tartani az információt, amíg az eléjük tett  tesztfeladatot végigolvasták.
       Ma a fejlett országok lakosságának kb. 80%-a küzd az alvászavar valamilyen formájával. Ezek mögött általában nem is az alvásra szánt idő hiánya, hanem valamilyen elengedéssel kapcsolatos helytelen pszichés hozzáállás áll, így az alvásproblémáink zöme a nappali cselekedeteinkkel áll összefüggésben, nem pedig az éjszakaiakkal, és általában egy fontosabb, mélyebben gyökerező problémára hívják fel a figyelmet!

      Alvászavart okozhat: a nappali félelem, bánat, folyamatos szorongás, de legfőképpen az, hogy agyunkban még lefekvéskor is csak úgy pörögnek a gondolatok! A pszichés eredetű alvásproblémák zömében a nappali cselekedeteinkből erednek, nem az éjszakaiból.  Alvás közben az agy csoportosítja, megőrzi vagy épp "kidobja" a nappalról áthozott információkat, de azok a gondolatok, amik közvetlenül elalvás előtt járnak a fejünkben nagyvalószínűséggel mind elraktározódnak majd! Erre nem árt figyelni!
        Ha viszont az éjszaka átalvásában áll be zavar, az már sokszor szervi eredetű. Oka lehet szívelégtelenség, vizelettartási zavar, hólyag- vagy prosztataprobléma és izomgörcs egyaránt.
        Ha nem vezethető vissza a problémánk semmilyen betegségre, mégis folyton-folyvást forgolódunk az ágyban, akkor érdemes megnézetni, nincs-e egy vízér alatta, ami zavarja a nyugalmunkat! Erre, és a föld mágneses vonalainak hatására főként a gyerekek érzékenyek, és mint mini iránytűk, tökéletesen "beállnak", azaz befekszenek a mágneses vonalak irányába!
       
       Érdekes, hogy a horkolás hátterében azon kívül, hogy szimbolikusan az illető "folyamatosan kizökkenti magát az életritmusából", egyfajta elszigetelődésre való igény is állhat, amit a horkoló többnyire nem is tudatosít magában. De a gyermekkori alvászavarok oka is épp a ritmusból való kiesés; ilyenkor jót tesz, ha ringatjuk, vagy hintáztatjuk a kicsit!
       Szintén érdekes, és máig nem tisztázott a miértje az alvajárásnak, ami csak mélyalvás fázisban történik meg, így azzal sem magyarázhatjuk, hogy az illető az álmait éli meg ébrenlét-szerűen.


Az alvászavar jelei lehetnek: a nappali kimerültség, visszatérő fáradtsági roham, bágyadtság, energiahiány, vérnyomás problémák, és a fizikai kimerültség miatti belső "üresség-érzet", ami hosszútávon sebezhetővé tesz mindennemű külső hatással szemben.
        Ezek a jelek sok esetben valamilyen mélyebben fekvő problémára hívják fel a figyelmet. Ha megtaláljuk a probléma gyökerét, akkor többnyire a fenti tünetek rövid időn belül maguktól megszűnnek!

".... ha nem jön álom a szememre!"
·                  a délutáni (de nem esti) sport, a jóga, a tai chi,  a csikung, vagy egy lefekvés előtti könnyű séta kelőképpen lefárasztja a testet, így javítja  az alvatlanságban szenvedők elalvási esélyeit
·                  ha képtelenek vagyunk a gondolataink nélkül lefeküdni, akkor jól bevált altatójáték lehet a bárányok számolgatása, ami az agy számára annyira unalmas, és monoton, hogy előbb-utóbb kikapcsol és bealszik tőle
·                  az Evans-Mulholland effektussal, azaz a szemgolyó kikényszerített felfelé nézésével pedig előidézhető, hogy a tudatállapotunk alfa-aktivitásba menjen át, ezáltal közelítsünk az elalváshoz szükséges frekvenciákhoz.
·                  a levendulás, és citromfüves meleg fürdő, vagy lábfürdő szintén jótékony alvászavar ellen. A lábfürdő a vért az agyból a lábakba koncentrálja, így segít fejben "kikapcsolni".
·                  a mézes langyos tejjel szintén tehetünk egy próbát, bár valószínűleg egyetlen "gyógyhatása" a gyermekkori édes emlékek visszaidézésének gyógyító erején alapszik
·                  gyerekek esetén bevált módszer lehet még a gyógyfüves álompárna készítése. Tehetünk bele pl.: levendulát, komlót, cickafarkot, kamillát, árnikát
·                  örömhír a pasiknak: a sörben lévő komló is altató hatású!

Féltudományosan az álomról:

A pszichológia számára az álmok tanulmányozása tette lehetővé a tudattalan feltérképezését, mivel azok a tudattalanból nyerik energiájukat, de a tudatunk által értelmezhető képek, formák, érzések, gondolatok alakjában jelennek meg a világunkban. Ezeket az álomképeket a tudat a freudi elmélet szerint többszörös cenzúra alá veti.
Álmodás alatt az agy megteremti a saját önálló eseményvilágát. Időben sűríti és vizuálisan átélhető élményekké teszi a benne feltörő képeket.
       A látens álomképet, azaz az álom nyersanyagát az elsődleges cenzúra olyan álomtörténetté sűríti össze, ami az álmodó számára könnyebben értelmezhető, és kevésbé megrázkódtató. Úgy is mondhatnánk, hogy olyan ruhába öltözteti az eredeti tartalmat, aminek feldolgozására képesek vagyunk.
     Az ezután következő másodlagos cenzúra szűri meg, hogy ezekből az álomeseményekből mi az, ami az ébredést követően az emlékezetünkben maradjon. Ez az un.  manifeszt álomtartalom, azaz az álomnak az a része, amire később emlékezünk majd.   
        Mindkét ellenőrzési funkció a tudat védelmét látja el a tudattalan energiájának erőteljes és hirtelen beáramlásától.

        Sigmund Freud, bécsi pszichiáter kezdte el tudományosan vizsgálni az álmokat a 19. század végén, majd 1900-ban megjelent első könyve az álomfejtésről.
        Az álmok mögöttes tartalmát a személyes múltban kereste, mivel véleménye szerint az álmokban az elfojtott, tiltott vágyaink jelennek meg. Álomértelmezéseiben azok szexuális energiával való telítettségét hangsúlyozta, bár később belátta, hogy ez az állítása nem állja meg teljességgel a helyét.
        Ő kísérelte meg először a tudattalan kutatását is, melyre betegeinél a szabad asszociáció módszerét alkalmazta. Ezzel a módszerrel tárta fel az álmodó álomképeinek mögöttes tartalmát.
        A szabad asszociációs eljárás hagyta, hogy az álmodó szabadon beszéljen az álomban átéltekről, mivel előbb-utóbb minden gondolata egy téma köré fog csoportosulni. Ez lesz az a téma, amivel az álmodónak „dolga” van, így Freud az elmondott, illetve a szándékosan elhallgatott tartalomból következtetni tudott erre a rejtett problémára. Megfigyelte azt is, hogy a  gyógyulási folyamatok is azért gyorsulnak fel alvás közben, mert ott sem avatkozik közbe a tudatod.

Carl Gustav Jung, svájci pszichológus, a modern lélektan kidolgozója, Freud tanítványa és barátja, de vele ellentétben elméleteiben nem az elfojtott tartalomra, hanem az ember spirituális, szellemi fejlődésére helyezte a hangsúlyt.
        A Freud által meghatározott archaikus képekkel tovább dolgozva megfigyelte, hogy azok a tudattalannak egy olyan területről származnak, melyek már nem köthetők az egyén személyes múltjához, hanem jóval túlhaladják azt. Ennek a tudattalan résznek a meghatározására vezette be a kollektív tudattalan fogalmát.
Jung a kollektív tudattalan tartalmainak feltérképezésére mintegy 80.000 álmot vetett elemzés alá. Bebizonyította, hogy az azokban megjelenő képek nem csak a személyes pszichére jellemző aspektusokat mutatnak, hanem mélyebb szinten a kollektív psziché részét is képezik, és mindenkinél azonos jelentésmaggal bírnak.
       Az álomvilág „múltját” így az emberiség közös, kollektív múltjáig vezette vissza. Ez a közös múlt az, ami felbukkan egy-egy nagy álomban, látomásban illetve a mítoszokban.
        Az álmokat, mint az emberben élő elfeledett mitikus energiák visszatükrözéseit vizsgálta. Jung szerint az álom jóval inkább előremutató, az álmodó jelenével és jövőjével áll kapcsolatban, és nem feltétlenül múltbeli események energiájának újra-testetöltése.

Jung vezette be az álmok, látomások, mitikus események és fizikai világ történéseinek párhuzamos egybeesésére a szinkronicitás fogalmát is. Az általa meghatározott szinkronkapcsolat olyan két dolog, vagy jelenség időbeni egybeesésén alapul, amik között tényleges ok-okozati összefüggés nem állítható fel, így kapcsolatuk csak egy magasabb síkon értelmezhető. Hogy erre a magasabb síkra bepillantást nyerjünk Jung elengedhetetlennek tartotta az analógiás látásmódot, ami erős szellemi ráhangolódást igényelt, mivel a felbukkanó szimbólum sokszor csak nagyon rejtetten utal a valós élet képeire, történéseire, így azok csak elvonatkoztatott analógiák alapján kapcsolhatók össze egymással.
C. G. Jung az individuációs fejlődést az álomfolyamatok követése nyomán is kimutatta. Megfigyelte, hogy az Ősvaló (Self) jelzései mind az álmokban, mind a külső eseményekben sorozatosan visszatérnek mindaddig, míg jelentőségüket fel nem ismerjük, mivel „álomerőnk ismeri a teremtő tervét, és ahhoz, hogy ezt véghezvigyük, segít tartani az irányt, vagy legalább is elindít a feléje vezető úton.”
      Az álom így az útkeresésben is segít. A végtelen számú előttünk álló lehetőségből segít felismerni azt az egyet, amelyikben egyéni fejlődésünk a leginkább kibontakozhat. Jung úgy fogalmazott, "az álmok és a meditáció ablakként utat nyitnak, hogy hétköznapi énünk betekinthessen a nem fizikai valóságba. "

... álmodj, Királylány!...
Álmodás közben a pszichikai rendszerünk regenerálódik, megtörténik a nappali események „emésztése”, ezért idegrendszerünk szempontjából nem az a fontos, hogy mennyi időt töltünk alvással, hanem, hogy ebből mennyi időt álmodunk át. Amennyiben ez a folyamat valami miatt akadályozva van, az akár már egy hét után is súlyos következményeket okozhat, mivel a Léleknek ilyenkor esélye sincs, hogy az álmok segítségével feldolgozza a mindennapok eseményeit!
A REM álomfázis a csecsemőknél még 7-8 óra, idős korban viszont már csak 2 óra összesen. Egy kedves ezoterikus gondolat szerint a csecsemők így gyakorlatilag "beleálmodják magukat az életbe". Sőt, még a "nem álmodóknak" is jócskán kijut a REM szakaszból, csak ők valószínűleg mélyebben alszanak, így náluk ezek a fázisok elaprózódnak, kevésbé átélhetők, és bizonytalanabbak; ezért nem hagy bennük olyan mély nyomot reggelre.
Ha REM- álomszakaszból ébredünk, akkor általában még a legkevésbé rutinos álom-figyelők is 90%-ban emlékeznek az álmaikra, de 10 perc elteltével ez az arány már csak 30 %! Arról nem is beszélve, hogy mennyi marad meg az álomból mondjuk 2 hét, vagy egy fél év múlva. Magára az érzésre, az emocionális élményre még sokáig emlékszünk ugyan, de olyan "apróságok", hogy ki mit mondott, már sokszor feledésbe merülnek ennyi idő után... és lehet, hogy épp akkor igazolja vissza az álmot az élet... és ilyenkor milyen jó volna emlékezni!! Írj álomnaplót, sajnos a tapasztalat beszél belőlem! :-)
Minden egyes álmunk jelent valamit, és ha figyelünk rá, idővel egyre könnyebben megértjük majd az üzenetét is!

Álom és spiritualitás

A tibeti buddhizmus az alvást a bardo-állapothoz, azaz a halál és az újjászületés közötti köztes-léthez hasonlítja, nem csoda hogy a buddhisták külön tudományt fejlesztettek ki az álmodás legmagasabb minőségének elérésére.
        A tibetiek szerint az álom és a halál analógiában áll egymással, mint ahogy az több nép kultúrájában fellelhető még ma is. Sőt, látni fogjátok a következő részben, hogy a görög mitológiában is ugyanígy volt.
        Éjszaka a Lélek kész arra, hogy elszakadjon a testétől és útjára induljon. Álom alatt "ideiglenesen megszabadul" az anyagi világtól és egy megváltozott tudatállapotban szabadon kóborol, áthágva tér és idő határait. Ebben a pillanatban a tér és idő megszűnik. Ez a kvantumvalóság állapota, amelyben az összes világ egymással párhuzamosan és egyidejűleg van jelen. A Lélek ebben az állapotban képes "felkeresni" azt, amit mi jövőnek nevezünk, hogy az onnan hozott információkkal visszatérjen a jelenbe. (Lásd később a jósálmoknál.)
        A tibetiek hisznek abban, hogy ilyenkor a Lélek ugyanabba a bardo állapotba "vándorol", amit felkeres majd a halál után is. Úgy tartják, hogy amit nem oldasz meg álmodban, azt később feladatként visszakapod az életedben; illetve amit nem oldasz meg ebben az életben, azt a feladatként visszakapod a következőben!
A transzállapot az éberség és az alvás közötti köztes tudatállapot. Ugyanezt az állapotot érték el régen a sámánok vagy érik el ma a hipnotizált személyek. Transz közben a tudat egy egészen szűk pontra koncentrál, ott viszont épp a koncentráltság miatt, rendkívül erős hatást fejt ki. Az alvás még ennél a hipnotikus transzállapotnál is mélyebbre vezet, ezért a legtöbb esetben hatásosabb is, mint bármelyik más terápiás módszer.
        Akár csak a meditáció közben, az alvás közben is lehetőségünk van lemerülni a Legmélyebb Forrásunkhoz, hogy onnan az ébredést követően erőt merítsünk. Az álom, mint egy köztes lehetőség, így módot ad arra, hogy a tudattalan felénk küldött jeleit már azelőtt felismerjük, hogy azok a valóságunkban megjelennének.
        A tibeti álomjóga alkalmazásával a jövőben ránk váró karmikus események már jóval korábban, a megálmodás pillanatában feloldhatókká válnak, így anyagi szinten való megnyilvánulásuk kiváltható "csak" álomszinten való átéléssel.
A fejlődés szempontjából csak az érzés teljes átélése a fontos, nem az
hogy melyik szinten éled azt át!

Álmunkban sokkal kreatívabbak, gondolatban és „testileg” is kötetlenebbek vagyunk, a problémamegoldó képességünk is rugalmasabb, mint a valóságban, így sokkal könnyebb a nehézségeinket már az álom síkján legyőzni, még mielőtt azok anyagi szinten megjelennének. A pozitív irányú változásokat pedig kieszközölhetjük például a tudatos álmodás nyújtotta lehetőségekkel élve is.

        Az álmokban ugyanúgy, mint a külvilágban, önmagunk tükröződéseit látjuk vissza, és minden képből saját jellemünk, gondolkodásmódunk kivetülése néz vissza ránk. Felhívják a figyelmet a sokszor helytelen viselkedésmintáinkra, negatív vagy épp hogy túlzottan pozitív ítéletalkotásunkra, kompenzálva az általunk valósnak vélt állapotot.
        De ahogy az álmaink hatással vannak a nappali életünkre, ugyanúgy a tudatos gondolkodásmódunkban, érzelmeinkben történő változások is hatással vannak az álmainkra, így álmaink előre jelezhetnek a már bennünk zajló, de kifelé még meg sem nyilvánult változásokról is.
A tudatalattink sosem pihen, sosem alszik, így alvás közben az álmainkon keresztül belső párbeszédet folytathatunk a bennünk szunnyadó személyes vágyakkal, érzelmekkel, de akár a félelmeinkkel is.... és ha már úgysem tudjuk kikerülni, akkor miért ne használhatnánk ki minél jobban az általa nyújtott lehetőségeket!
(Forrás: spiritterapia)

video