2016. február 12., péntek

Hogyan légy igazán boldog? Adj értelmet az életednek!



Egy különleges interjú két csodálatos nővel: Prof. Dr. Bagdy Emőkével, s lányával, Dr. Császár Noémivel. Most kiderül, hogyan érdemes élned mindennapjaidat, ha igazán boldog, kiegyensúlyozott és tartalmas életre vágysz, s szeretnéd boldoggá tenni körülötted élő szeretteidet is! Vajon mitől lesz boldog a nő, s mitől a férfi?


 Prof. Dr. Bagdy Emőke


Hogyan tudjuk a mai rohanó világban a szabadidőnket úgy tölteni, hogy jusson idő az önismeretre, és a másikkal való igazi törődésre?


Emőke: A másikra való odafigyelésben látom ennek a lehetőségét. Olyan egyszerű lépésekről van szó! Csupán fordítani kell egyet a szemléletmódunkon és a megszokott életgyakorlatunkon. A jelenlegi életgyakorlat ugyanis az, hogy állandóan kifelé, kifelé, kifelé, és csakis kifelé figyelünk, a világba. Közben pedig pontosan a másik út az igazi. Az, ami befelé vezet!
Tegyük fel a kérdést magunknak: Mi az, amire szükségem volna? Mi az, ami jót tenne? Mi tenne engem igazán boldoggá? Ezt kell saját magunkkal megtárgyalni, és ha megvan a válasz, akkor azt kell adni a másiknak is!
Jól esne nekem, ha intimitás, meghittség, szeretet lenne a mindennapjaimban? Rendben, akkor ezt kell adnom a körülöttem élőknek is!

Nagyon sokszor tárgyakkal próbáljuk pótolni a másik felé az időt, amit vele tölthetnénk. Nem lehetünk a másikkal, ezért veszünk neki ajándékot. Hová vezet mindez?


 Dr. Császár Noémi


Noémi: Mindaddig, amíg azt hisszük, hogy tárgyakban tud kifejezésre jutni mindaz, amit szeretetnek hívunk, addig tévúton járunk.
Biztosan mindenki látott már olyat, amikor egy gyerek toporzékol a boltban, hogy vegyék meg neki a gumicukrot. Aztán, ahogy megkapta, örül neki két percig, majd kell a csoki, a chips, a mobiltelefon, a laptop, és folyamatosan csak harácsol, harácsol és harácsol. Miért? Mert a gyermek számára a tárgyak a biztonságot jelentik, hiszen azokat birtokolni tudja. Ez esetben az anyját, az apját, a szeretetet és a biztonságot nem érzi a magáénak. Ezért azt mondja, hogy az az enyém, amit megeszek, amit megfogok. Erre majd vigyázok, mint mókus a mogyoróra, és akkor nem veszik el tőlem. A gyermek beszédfejlődése is ezt bizonyítja: a gyerek előbb mondja ki azt, hogy az „enyém”, mint azt, hogy „én”. A birtoklás, a tulajdonjog kódolja belénk a megszerzési vágyat.

Amikor érzelmileg regresszív állapotba kerülünk, ugyanide csúszunk vissza: ha nem lehet az enyém az a bizonyos tárgy, akkor én kevesebb vagyok másoknál, akkor veszélyben lehetek. Pedig, ha valaki stabil, és nyugodt, akkor nincs szüksége tárgyakra, hiszen pontosan tudja, hogy amit birtokol, az több annál, mint ami tárgyakban kifejezhető. Éppen ezért, ha megadjuk a gyerekeinknek és a társunknak azt a szeretetet és biztonságot, amire alapvetően szükségük van, akkor nincs igényük tárgyakra, hanem azt fogják mondani, hogy csak „legyünk együtt”. Olvassunk egy verses kötetet, nézzünk meg egy filmet, beszélgessünk, sétáljunk, mert ez az a minőségi idő, ami egymásnak adható, és amit a sírban nem borítanak ránk. Akárhogy is vesszük, bármink is van, amikor eljön az idő, akkor csak a sírban borítják ránk mindazt, amit összeszedtünk a bankszámlánkon, amit elraktunk a párnánk alá, vagy bárhová is.

Ám ami mögöttünk és utánunk marad, az az a szeretet, ahogyan ránk emlékeznek mindazok, akik számítanak.

Emőke: És nem hal meg az, akire emlékeznek!

Az emlékezéshez azonban közös emlékekre, és együtt töltött időre van szükség…

Noémi: Így van! Ahhoz, hogy emlékeink legyenek, közös emlékeket kell gyártanunk, s ehhez élményt kell adnunk egymásnak.

Emőke: Önfeledten kell adni, és nem azt méricskélni, hogy mit kapok érte! Árasztó módon kell adni. Kapok, amit kapok, az nem érdekes. – és ez a beteljesülés maga! Hiszen az ember ezáltal valósítja meg magát: adja magát, árasztja magát, és tudja, hogy a másik szívesen veszi és fogadja mindezt. Ez az élet igazi értelme. Ez a boldogság.
Agyon vizsgálták már, hogy mi az, ami az embert boldoggá teszi, és kiderült, hogy a kérdésfeltevés is hamis. Ugyanis az igazi kérdés nem az, hogy „Mi kell ahhoz, hogy boldog légy?” , hanem az, hogy „Mikor voltál életedben igazán boldog?”. És ilyenkor jönnek a képek, az emlékek… „Amikor megöleltek, amikor szerettek!”


Ezek a dolgok mindannyiunknál azonosak, vagy kultúránként, nemenként eltérőek lehetnek?


Emőke: Ez kultúrától független, de a férfiaknál és nőknél van egy kis különbség. Az alapvető boldogság-élmény a férfiaknál is az, amikor szerettek, és szerették őket, amikor kifejezték, hogy fontosak voltak valaki számára, hogy ők voltak a legfontosabbak valaki számára. Náluk azonban ott van még a siker élménye is, hiszen a férfi teremtő lény. Mit alkottam? Mi az, amire büszke lehetek? Mit teremtettem a világban? Számára ez egy nagyon fontos dolog, hiszen ő nem tud gyermeket szülni.

Mindemellett a férfi számára nagyon jól körvonalazható, hogy mi az, ami boldogságot és megelégedettséget hoz a számára. Egy nő azonban milliónyi más területre is mehet, ami neki apró boldogságzsetonokat ad. Tehát mondjuk, ha nőként már nincs állásom, akkor még mindig van családom. Ha nincsen családom, akkor még mindig van ez, az, amaz: főzök, sütök, takarítok, rendet tartok, dekorálok, elviselhetőbbé teszem az életet magam körül. Nekünk ezer és ezer megváltó folyosónk van. A férfiaknak pedig nincs! Náluk az van, hogy ha dolgoznak, akkor van munkahelyük, akkor érzik magukat valakinek, s ez meghatározza az identitásukat. Egy férfi számára hatalmas súllyal bír, hogy legyen egy központi fontosság az életében. Ugyanis ha elveszti ezt a fontosságot, akkor nem marad neki semmi. Nem véletlenül halnak korábban a férfiak. A nyugdíjazás  a férfiakat jobban sújtja. Nagy a halálozás a presztizs veszteség után.

Victor Frank, aki túlélte a koncentrációs tábort, írt egy könyvet, melynek címe: „És mégis mondj igent az életre”. A könyv arról szól, hogy az, „akinek van kiért és van miért élnie, annak értelme van az életének! Az ilyen ember minden gondot elvisel, mindent túlél.” És ez így igaz!
(forrás: vitorlazas.hu)

Bagdy Emőke a boldogságról - videó

video